Forrás: NOL

Nemes János, 2005. augusztus 8. 00:00

Másfél évszázadra nőhet az emberi életkor, s ehhez csupán néhány apróságra van szükség: a rák és az Alzheimer-kór legyőzésére. Mielőtt legyintenének e bulvárízű kijelentésre, hadd áruljam el, hogy ezt nem egy önjelölt próféta, hanem az az Aaron Ciechanover, a tavalyi kitüntetett izraeli Nobel-díjas állította a Die Welt című lapnak adott nyilatkozatában, akit orvos létére kémiai Nobel-díjjal jutalmaztak a fehérjekutatásban elért korszakalkotó eredményeiért. Ez is bizonyítja, hogy az alapkutatás egyáltalán nem áll olyan távol a medicinától. A haifai professzor által felfedezett fehérjeanyagcsere-mechanizmusok megismerése és alkalmazása ugyanis nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy előbb-utóbb „univerzális”, rosszindulatú sejtek szaporodását meggátló gyógyszert állítsanak elő.

A professzor emlékeztetett arra, hogy a XIX. században az emberek átlagosan alig 30 évig éltek. Ám azóta – elsősorban az antibiotikumok felfedezésének, a tisztított víznek és a higiénés viszonyok ugrásszerű javulásának köszönhetően – az életkor felső határa megduplázódott, sőt majdnem megtriplázódott, hisz sokan 90 évig is elélnek. A XX. századnak így lett rettegett népbetegsége a rák, addig nem kellett vele tömeges méretekben számolni: elsősorban az idősebbek – azaz korunk – betegsége.

Ha tehát legyőzzük a rákot, akkor az életkor mostani felső határa valóban tíz-húsz évvel kitolódik. Azért „csak ennyivel”, mert ha legyőzzük a rosszindulatú daganatot, akkor az Alzheimer-kór lesz a következő világméretű egészségügyi mumus: kilencven felett robbanásszerű elterjedésével kell számolni. Ha annak is megtalálják az ellenszerét – és a modern kutatások erre is reményt adnak -, újabb 30 évvel megnőhet az életkor. Amikor aztán jönnek persze az újabb halálos veszélyek. Mert az örök életet azért Ciechanover is tagadja. Nem baj. Egyelőre 150 év is elég lenne.

Comments are closed.