Forrás: NOLD. P., 2005. augusztus 8. 00:00
Trabelsit tárgyalásra viszikKép: AFP – Etienne Ansotte London után még égetőbb a kérdés tisztázása: kik is a terroristák, honnan kerülnek ki, hogyan lehet az okokat megszüntetni, hogy egy egészséges, életerős fiatalemberből ártatlanok gyilkosa, értelmetlen pusztítógép váljék.
1989 – egy tehetséges fiatal tunéziai, Nizar Trabelsi Németországba érkezik, otthagyja országa ifjúsági válogatottját, elszegődik a Fortuna Düsseldorf focicsapatához. A kezdeti remények hamar szertefoszlanak. Trabelsinek nem megy a kőkemény edzés, a csapatfegyelem, ordítva küldi el és rasszistázza le a német edzőt, amikor többet követel tőle. Elkezd lefelé csúszni a lejtőn. A Düsseldorftól mennie kell, elszerződik a második osztályú Wuppertalhoz, majd még lejjebb, egy neve sincs helyi csapatnál landol. Innen nincs tovább, búcsú a futballvilágtól. Trabelsi a drogok világában köt ki. Börtön, büntetett előélet. Szép felesége, Simone elválik tőle, vesztesnek nevezi. Trabelsi még lejjebb csúszik, és ekkor valaki rátalál, aki mindent megígér neki. Mint a Die Zeit írja, Belgiumba, Nagy-Britanniába utazik, mecsetről mecsetre vándorol, készséges iszlamista beszélgetőpartnerei, a mollák felnyitják a szemét, „a Nyugat, a hitetlenek, a keresztények, zsidók velejéig rothadtak – téged is kicsináltak” – hallja jóakaróitól.
Trabelsi 2000-ben (egyes források szerint már 1996-ban) eljut Afganisztánba, találkozik Oszama binLadennel. Estébe nyúló hosszú beszélgetések, amelyek nagy hatást gyakorolnak rá. Trabelsi először érzi: újjászületik. Valaki nagyon fontosnak tartja, valaki orvoslást ajánl elrontott élete valamennyi problémájára. 2002 kora tavaszán fontos feladatot kap tanítómestereitől. A belgiumi Kleine Brogelben, egy amerikai támaszpont tiszti kaszinójában fel kell magát robbantania, lehetőleg minél több embert megölve. Trabelsi azonban túl sokat beszél. A terrorelhárítók egy elcsípett telefonbeszélgetés alapján azonosítják, és őrizetbe veszik, még mielőtt a tervet végrehajtotta volna. 2003-ban egy belga bíróság tíz év börtönre ítéli.
A Trabelsi-történet tanulsága politikailag nem igazán korrekt. Azt vártuk volna, hogy a gonosz Amerika, Bush, az afganisztáni, iraki háború, az amerikai börtönökben a terroristákkal szembeni túlkapások indították el a bukott focistát a végzetes úton. Tévedés. Még nyomokban sem mutatható ki, hogy Trabelsi az afganisztáni vagy az iraki háború miatt öltötte volna fel a dinamitövet, de az sem, hogy a nyugati társadalom megalázta vagy kirekesztette volna.
Trabelsi mindent megkapott, amiről egy ifjú futballtehetség (a hozzá hasonlóak százezrei a harmadik világban) ábrándozhat – szép feleséget, pénzt, a lehetőséget, hogy bizonyítson. Ám Trabelsi lusta volt keményen edzeni, tehetsége szétfoszlott a düsseldorfi stadionban – függetlenül politikai hovatartozásától, vallásától, bőrszínétől. Nem volt képes saját gyengeségeivel szembenézni.
Naponta ezerszám történik meg hasonló Trabelsik tízezreivel a világban. A tunéziai képtelen volt átlépni a polgári életbe, az ambiciózus fiatalember hagyta, hogy egy öngyilkos terroristákat a hasonszőrűekből nagy szakértelemmel kinevelő agymosó, egy mérhetetlen hatalomvágytól fűtött csoport, egy kíméletlen ideológia eszközévé silányuljék. Ennyi a Trabelsi-történet tanulsága és nem több. Banális, ugyanakkor épp emiatt ijesztő.
