Forrás: Demokrata

Szentmihályi Szabó Péter

Érthető, ha az ideiglenes kormány és a Napminiszterelnök holdudvara kampányol, támad, provokál, tematizál, hazudik és ígérget – ez a werberi módszer bejött már 2002-ben, miért ne jöhetne be most is? Az is érthető, ha a Kulturkampf sem lankad, végtére is a kliensek itt vannak a legtöbben, és a kommunikációs háború minden eszköze Baxter rendelkezésére áll. Az Élet és Irodalom éppen azt sérelmezi, hogy „közpénzből” kapott támogatást a „fasiszta” Wass Albert műveit megjelentető kiadó. A kultúrharc folytatódik, a keresztény, hazáját szerető magyarság és az idegenszívűek között.

A kormányzat számtalan udvari lapja közül a Mozgó Világ júniusi számában nagyinterjút közölt Bozóki András kulturális miniszterrel. Csak két momentumot idéznék a tanulságos vallomásból. Váradi Júlia feltette a kérdést, szót tud-e érteni a miniszter a különböző írószervezetekkel, és megemlítette, épp a napokban kellett bezárni például az Árószövetség könyvtárát, mert a minimális támogatásból nem futotta a fönntartásra. Bozóki válasza: „Az írók különböző szövetségei ugyanolyan társadalmi szervezetek, mint az összes többi művészeti vagy tudományos szövetség. Kalász Mártonnak a könyvtárral kapcsolatban azt ajánlottam, hogy próbálja megnyitni az Árószövetség könyvtárát a diákság vagy a nagyközönség számára, így mindjárt gazdaságosabb lenne annak fenntartása. (…) Az Árószövetség az egypártrendszer idején jött létre, népfrontos alapon. Ma többpártrendszer van és több írószervezet. Ágy aztán az nem lenne indokolt, hogy csak az egyiket támogassuk, a többit pedig ne.” És az interjú befejezése: „De a dolgok számomra most nem a Narancs szerkesztőségi értekezletén, nem is a CEU (a Soros által alapított Közép-Európai Egyetem – Sz. Sz. P.) tanszéki értekezletén, hanem a kormányülésen és a miniszteri értekezleten dőlnek el. Engem – a baloldali megújulás lehetőségének vonzása mellett – ahhoz, hogy igent mondjak Gyurcsány megkeresésére, a Fidesz négyéves kormányzása segített hozzá. Ugyanis, figyelve őket, egészen pontosan megfogalmazódott számomra, hogy hol a helyem.”

Inkább nem is kommentálom az idézeteket, mi is tudjuk, hol a helyük. Az Élet és Irodalom július 1-jei számában Kunstár Csaba egész kolumnás cikke jelent meg, Szimpátia a Sötétséggel II. címmel. Csak a „riport” felvezető sorait idézem: „Fasiszta szellemisége miatt – számos antiszemita és nyilas könyvvel egyetemben – az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945-ben megsemmisítésre ítélte Wass Albert Jönnek című írását. A magyar csapatok Észak-Erdélybe való bevonulásáról szóló kisregény nemrég azonban újra megjelenhetett, mégpedig a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával. A szaktárca közpénzből jelentékeny összegekkel támogatja Wass Albert kiadóját, annak ellenére, hogy mit sem tudunk a jobboldal által orákulumként tisztelt gróf közéleti ténykedéseiről, sajtópublikációiról.” A terjedelmes cikk vagy inkább vádirat igyekszik tényekkel alátámasztani Wass Albert antiszemitizmusát, nyilasbarátságát, románellenességét és háborús bűnösségét. „A Wass Albert-image alakítói és haszonélvezői kínosan ügyelnek arra, hogy az orákulumként tisztelt író szalonképes maradjon, így munkásságának sötét foltjait nem verik nagydobra, sőt igyekeznek elfedezni, bagatellizálni.”

És aztán jönnek a „bizonyítékok”, Wass Albert két vaskereszttel érkezett haza a frontról, és az emigráns szélsőjobboldaliak „rossz társaságában” feltűnt Wass Albert is – mindezt jól ismerjük Szabó Dezső és Németh László meghurcoltatásának és utólagos ostorozásának idejéből. Wass Albert hozzájuk hasonló nagy magyar író és hazafi volt, ezt hatalmas olvasótábora bizonyítja, nem a Nagy Könyv és Imre Kertész propagátorai. A szegény kis ismeretlen szerző a könyvégető kommunista-fasiszták pártját fogja, amikor régen és sokszor cáfolt, már a sovén román sajtóból is kikopott vádakat melegít fel szegény Wass Alberttal szemben, aki még magyar útlevelet sem kaphatott Kuncze belügyminisztériumától. A most átmenetileg regnáló kulturális diktatúra nagy fájdalma, hogy agyondédelgetett, kitüntetett kedvenceit néhány év múlva a kutya sem ismeri és olvassa: eltűnnek a balfenéken.

Wass Albertnek minden sora látnoki módon igaz volt és beteljesedett. Ha ez a Sötétség, akkor még éjszaka van. 2006 tavaszán majd világosodik. Ha Bozóki minisztériuma támogatta Wass Albert könyvének megjelenését, javára írjuk. De írjuk.

Comments are closed.