Forrás: NOL

Munkatársunktól, 2005. augusztus 4. 00:00

A mauritániai elnök híve Ould Taya 2003-as győzelmét ünnepli. A katonáknak már nem tetszik a rezsimKép: REUTERS – Luc Gnago Az elnöki gárda fellázadt a Nyugat felé nyitó, és az iszlamistákkal szemben kíméletlen Ould Taya tábornok-államfő ellen.

Mauritánia elnöke, Maaouya Ould Taya tábornok több mint húszéves „uralkodása” során több katonai puccsot túlélt, a mostani államcsíny – legalábbis lapzártakor – egyelőre sikeresnek látszik. Az 1984-ben, szintén államcsínnyel a hatalmat magához ragadó Ould Taya rendszere ellen leghűségesebb katonái, az elnöki gárda egységei lázadtak fel. – A hadsereg és a biztonsági erők úgy döntöttek, véget vetnek annak a totalitárius rezsimnek, amely annyi szenvedést okozott Mauritánia népének – tudatta tegnap közleményében a puccs-ot magára vállaló Igazság és Demokrácia Katonai Tanácsa, amely két évig tervezi kormányozni a közel 2,9 millió lakosú iszlám köztársaságot. Az Afrikai Unió ugyanakkor elítélte az államcsínyt.

A puccsot végrehajtó csapatok tegnap hajnali öt órakor szállták meg a főváros, Nouakchott stratégiailag fontos pontjait és épületeit. A Reutersnak nyilatkozó szemtanúk szerint az elnöki palota környékén fegyverropogás hallatszott. Később több száz ember vonult az utcákra, éltetve a „rabszolgatartónak” nevezett rezsim bukását. A nyugati államok nagykövetségei felhívták állampolgáraikat, hogy ne hagyják el otthonaikat. A lázadók az elnök távollétét használták ki: Ould Taya elutazott Fahd szaúdi király temetésére Rijádba. Az államfő tegnap Nigerbe repült.

Ould Taya ellen számos – eddig sikertelen – puccsot kíséreltek meg. A legvéresebb a 2003. júniusi volt, amelyben hivatalos adatok szerint tizenöten haltak meg. A lázadók és az elnökhöz hű egységek két napig vívtak heves utcai harcokat. A levert államcsíny után kétszáz embert állítottak bíróság elé.

Ould Taya 1984 óta három „irányított” elnökválasztást is megnyert, a legutóbbit 2003-ban. Sajátságos rezsimet hozott létre: az 1960-ban függetlenné vált egykori francia gyarmat sorrendben az Arab Liga harmadik tagja, amelyik – a mauritániai közvélemény tiltakozása ellenére – diplomáciai kapcsolatokat létesített Izraellel. Keményen lépett fel az iszlamista mozgalmakkal szemben.

Míg Ould Taya kezdetben szívélyes kapcsolatokat ápolt Szaddám Huszein iraki elnökkel, az 1990-es öbölháború után nyitott az USA felé. A Szaddám-rezsimet megdöntő 2003-as iraki háborút nem támogatta, de az arab országok többségétől eltérően nem is ítélte el. Mauritánia azon afrikai államok közé tartozik, amelyek terrorellenes tevékenységét az Egyesült Államok katonai tanácsadókkal is segíti.

A Magyarországnál tizenegyszer nagyobb területű Mauritániában jó ideje komoly etnikai feszültség állítja szembe egymással a hatalmat gyakorló arab-berber származású mórokat és a lakosság harmadát kitevő feketéket. Az egy főre eső GDP 2003-ban mindössze 430 dollár volt, ugyanakkor Ould Tayáék komoly gazdasági fellendülést vártak a mauritániai partoknál talált kőolajmezőktől.

Comments are closed.