Forrás: NOLKözéposztálybeli, képzett, egyedülálló fiatalokat szerveznek be leginkább
Miklós Gábor, 2005. augusztus 2. 00:00
Július 30-án negyven embert ölt meg egy öngyilkos merénylő az iraki Moszul város mellettKép: REUTERS – Namir Noor-Eldeen A július 7-i londoni merénylők állítólag nem tudták, hogy ők maguk is elpusztulnak a robbantásokban. Ugyanezen források szerint azonban a második, sikertelen négyes robbantás tettesei viszont már felkészültek az öngyilkosságra. Amióta ismét a mindennapok része lett a terror, a világot nyugtalanítja a kérdés: kiből lesz az al-Kaida kamikazéja?
Az öngyilkos élő bombák pszichológiai profilját, a „beszervezés”, lélektani megdolgozás és a politikai-társadalmi háttér részleteit legalaposabban Izraelben kutatták. Nem véletlenül, hiszen a különböző palesztin politikai és vallási csoportok több éven át intenzíven bevetették ezt az eszközt. Az izraeliek kidolgozták a védekezés és szűrés különböző módszereit. Ezért aránylag sok öngyilkos merényletet voltak képesek megelőzni, a lebukott tetteseket, sőt beszervezőiket is kihallgatni. A legtöbb kutató egyetért abban, hogy az élő bombák kiválasztása, felkészítése, megdolgozása – más szóval az agymosás – szinte mindig azonos eljárással történik. Személyiségjegyeik alapján választják ki azokat a többnyire fiatal férfiakat – ritkán nőket -, akiket erre alkalmasnak tartanak. Többnyire a középosztályhoz tartozó személyekről van szó, akik képzettségükkel kiemelkednek környezetükből. Egy korábbi statisztika szerint 47 százaléknak van felsőfokú végzettsége, 83 százalékuk egyedülálló, 64 százalék 18 és 23 év közötti, a többi is általában 30 év alatti. A kiválasztók természetesen figyelemmel vannak a „jelölt” vallási érdeklődésére is. Ugyanakkor szívesen nevelnek mártírokat olyan zárkózott, nehezen kommunikáló fiatalokból, akik gazdaságilag reménytelen környezetben élnek. Az Izrael által megszállt területeken – kiváltképp Gázában – ehhez hozzájárult még a bezártság és a megszállással járó megalázottság tudata is.
Mindehhez – különösen a palesztin területeken, de más konfliktusos körzetekben, mint amilyen Irak, Afganisztán – hozzájárul a társadalom jóváhagyása is. A különböző felmérések szerint például a megszállt területen élő palesztinok túlnyomó többsége támogatta azokat a mészárlásokkal járó öngyilkos merényleteket, amelyek Izraelben kifejezetten polgári célpontok – például egy lakodalom részvevői – ellen irányultak. A társadalmi jóváhagyás mellett a szervezők általában garanciákat adnak, amely szerint a túlélő családtagokat támogatni fogják – akár több tízezer dollárral. Ez valóságos vagyon a szűkös körülmények között élők számára.
Értetlenséggel vegyes megdöbbenéssel értesült az angol társadalom arról, kik is voltak azok, akik felrobbantották a londoni metrót, az autóbuszt, illetve, akik másodszor is hasonlóval próbálkoztak. A nyolc tettes, illetve gyilkosjelölt látszólag beilleszkedett a brit társadalomba. Többségük Angliában született, szinte mind brit állampolgár volt. Igaz, többnyire saját kulturális-nemzeti közösségük által lakott környezetben éltek, de iskolázottságuk, életmódjuk brit volt. A palesztin „statisztikai mártírokkal” szinte azonos viszont az életkoruk, nemük, képzettségük – és a vallási indoktrináció, amelyben életük utolsó szakaszában részük volt. Kiderítették róluk, hogy nemrég szembetűnő változáson mentek keresztül, gyakrabban jártak imádkozni, szigorúbban tartották meg az iszlám étkezési szabályait, volt, aki a korábbi farmernadrágot hosszú ingruhára váltotta. Többen jártak Pakisztánban, ahol vallási iskolákban tanulmányozták az iszlámot.
A vallási agitáció – akár a palesztinoknál – egyebek között a „mártírrá”, arab szóval sahiddá válás perspektíváját kínálta azoknak, akik hajlandók iszlám ügyért feláldozni magukat. Az öngyilkos terroristákkal foglalkozó szerzők többnyire rámutatnak, hogy az iszlám jogtudósok nagy többsége szerint ez a tett gyilkosság, ráadásul tilos a muzulmánok számára az öngyilkosság, még inkább tilos ártatlanok megölése. A sok tiltó fatva – teológiai-vallásjogi szakvélemény – ellenében mindig vannak olyan tekintélyek, akik jóváhagyják az őrült önpusztító és gyilkos tetteket. Ez történhetett Londonban, ahogy ilyen vallási meggyőződés vezette a 2001. szeptember 11-i tetteseket. Főkolomposuk Mohammed Atta egy feljegyzésében, amelyet autójában találtak, társait biztosítja arról, hogy a paradicsomba jutnak, ahol mindannyiuk kedvét 72 szűz keresi majd. Ez azonban nem lenne elég önmagában, ha az akció előtt nem részesülnek a részvevők – már akik tudták, mi lesz a sorsuk – megfelelő pszichikai tréningben. Az egyik része ennek, hogy a korábbi mártírok özvegyeiről készült felvételeket, az iszlám országok lakói elleni atrocitásokat bemutató filmeket néztek együtt.
Mindez azonban kevés. Az öngyilkos terrorhoz nem elegendő az erre alkalmas személy. Kiterjedt, szigorú konspirációban működő és jól finanszírozott hátország indítja pusztító útjukra az iszlám terrorizmus „élő torpedóit”.
