Forrás: NOL

Muharay Katalin, 2005. augusztus 1. 00:00

Aki az Ibériai-félszigeten élt zsidók életéről akar megtudni valamit, annak Portugália Beira nevű régiójába kell utaznia.

A régió középkori zsidó emlékekben gazdag, és itt él az egyetlen fennmaradt “kripto-zsidó” közösség is.

Középkori zsidó negyedeket, zsidó építészeti elemekkel díszített házakat, XIII-XIV. században épült zsinagógákat, zsidó családok által működtetett XVIII. századi textilgyárat, valamint a vallási és egyéb tárgyi emlékeket bemutató Zsidó Múzeumot láthat itt az utazó. De vehet kóser élelmiszereket, bort, sajtot vagy olívaolajat is.

Portugália e belső, spanyol határhoz közel eső régiója nem tud, de nem is akar a tengerparti tömegturizmussal versengeni. A maga kínálatát a XII. és XVIII. század közötti időkből származó zsidó emlékek idegenforgalmi kiaknázásában találta meg. Már a Római Birodalom bukásának idején éltek zsidók a mai Portugália területén, számuk akkor sokasodott meg, amikor 1492-ben a spanyol királyok kiűzték országukból a zsidókat. Sokan menedéket találtak portugál területen, ahol beilleszkedtek a helyi közösségekbe. A portugáliai zsidóknak jelentős szerepük volt a gazdasági, kulturális és tudományos életben, és sokat köszönhet nekik a felfedezések korának hajózása is. Ezért is vonakodott az 1495-ben trónra került Manuel király, hogy szomszédai nyomására Portugáliából is elüldözze őket. Inkább a kereszténységre való áttérést erőltette. Az “újkeresztények” közül sokan titokban továbbra is megőrizték ősi vallásukat. Az inkvizíció miatt életével játszott az, aki ragaszkodott hitéhez. Megmaradtak a feljelentések – szomszédtól, cselédtől – a kripto-zsidókról, tehát akik vallási hagyományaikat otthonuk rejtekében ápolták. Az újkeresztények idővel beolvadtak, és ténylegesen is katolikusokká váltak. Az egyetlen ma is létező közösség, mely úgy élte túl az inkvizíció üldöztetését, hogy titokban végig megtartotta és gyakorolta zsidó vallását, a portugáliai Belmontéban található. Itt nemrég nyílt meg a Zsidó Múzeum, amely nemcsak a térség, hanem általában a portugáliai zsidóság vallási emlékeit, mindennapjainak tárgyait, valamint az általuk űzött foglalkozások eszközeit mutatja be.

“Eleinte nehéz volt szót érteni az öt évszázados rejtőzés nyomait máig viselő, igen zárkózott közösséggel, meggyőzni őket arról, hogy a turizmus az érdekeiket is szolgálja” – magyarázza a régió idegenforgalmi felelőse. Az idegenekkel szembeni bizalmatlanság még mindig érezhető, a 180 fős zsidó közösség tagjai közül sokan szóba állni sem hajlandók az érdeklődőkkel. Szerencsére a zsidó közösség elnökhelyettese, José Henriques közlékenyebb. Elmondta, 500 év után, csak másfél évtizede mertek arra gondolni, hogy nyilvánosan is közösséget alakítsanak, és zsinagógát építsenek. “Az inkvizíciónak ugyan régóta vége, de a félelem megmaradt bennünk” – adott magyarázatot a helyiek bizalmatlanságára. A múzeumban a rejtőzésre kényszerült zsidóság több különös tárgyi emléke is látható. A legérdekesebb és valószínűleg a világon egyedülálló tárgy az inkvizíció egyik foglya által készített “hordozható mezüze”. A vallásuk gyakorlásától eltiltott zsidók nem helyezhették ezt a bejárati ajtóra, így elkészítették tokba rejthető, zsebben hordható változatát.

A zsidó témájú turisztikai körút gasztronómiai érdekességekkel is szolgál. Az újkeresztények ugyanis füstölőkamrákat is építettek házaikban, hogy ne gyanakodjanak rájuk. És hogy valami füstölni valójuk is legyen, kitalálták a fűszeres kenyérbélből, valamint a csirkehúsból készült kolbászt. Ezek olyannyira ízesre sikerültek, hogy a nem zsidók között is elterjedtek, és ma már nemcsak a régió, hanem általában Portugália népszerű, hagyományos ételei között tartják számon.

A Linharesben épült zsinagógát kívülről manuel stílusú ablakokkal álcázták. Az árkádot formáló épület alatt egy utcába is be lehetett fordulni. Ez a megoldás arra szolgált, hogy az oda betérőkről ne lehessen tudni, csupán átmennek az épület alatt, vagy a zsinagóga hátulról nyíló bejáratához igyekeznek. Hogy sokan voltak az utóbbiak, az ugyancsak megkopott bejárati lépcsőkön is látszik.

Egy-két éve megkezdődött néhány kóser termék előállítása is, mint olívaolaj vagy bor. Mint az Adega pincészet technikusa, Angelo Jesus elmondja, számukra többletmunka a kóser szabályok követése, de szívesen vesznek részt a világban keresett termék előállításában.

Néha ellátogatnak ide a XV. században elűzött zsidók – ma az USA-ban élő – leszármazottai, akik családi ereklyeként őrzik egykori portugáliai lakóházuk kulcsát.

Lisszabon, 2005. július

Comments are closed.