Forrás: Magyar Hírlap

Televízió

Feltehetőleg történelmi és dokumentumfilm-történeti eseménynek lehettek tanúi azok, akik a szerdai forrósággal dacolva az éjszakai órán fennmaradtak, és (Para-Kovács kolléga ajánlását megszívlelve) a Duna Tv előtt maradtak: portréfilmet láthattak Endre László fiáról, a „89 után Magyarországra repatriált Endre Zsigmondról. Endre László politikusi karrierje már a húszas évek elején elkezdődött; Gödöllő főszolgabírójaként indult, majd Horthy bizalmasa lett, aki németbarátsága miatt később ejtette, mígnem a Németországba irányuló zsidó transzportok logisztikai vezetőjeként, a Szálasi-kormány közigazgatási államtitkáraként híresült el, hogy végül a háborús bűnösök között az elsők sorában ítéljék halálra és végezzék ki nyilvánosan a Markó utcai fogház udvarán. Ágy foglalható össze az életút a tények szűkre szabott keresztmetszetében. De a tények soha nem megrendítők.

A Leszármazottak ellenben megrázó mű. Megrázó azért, mert egy hajlott korú ember beszélt hozzánk, aki az első tíz percben csupán és csupaszon egy túlélő, egy rettenetes apával megvert emlékező: szabatosan fogalmaz, törött a teste, kedves a mosolya. Ahogy azonban egyre mélyebbre merült emlékeibe, derült ki, hogy a rettenetes apához nem a szembesülő és szembesítő távolság fűzi, hanem épp ellenkezőleg, annak rettenetes gondolatait osztja, rettenetes életével megértő és elismerő viszonyban van. Visszatérőn ismétli a nácizmusnak és magyar adaptációjának, a hungarizmusnak a kiskátéját; a fajvédő alapvetéseket mind visszamenőleg, mind aktuálisan alátámasztja és megerősíti – miközben gyerekkori helyszínein, mint bárki más, meghatottan sétál és anekdotázik. Feleleveníti a húsvétokat és a karácsonyokat, a barátságokat és a szerelmeket, családi fényképeket mutogat, a volt cseléddel együtt érzékenyül el a hajdanvolt nyarakon. Egy nyilas idézi meg nyilas apját, a két világháború közötti politikus típusos ámokfutását és a mindennapok bukolikáját meséli el egyszerre. Jól formált mondatokban, magyarul beszél: Kosztolányi és Bartók nyelvén.

És azon túl, hogy a kirajzolódó többgenerációs portré a magyar, számtalanszor elodázott történelmi önismeret megrázó és mostantól nélkülözhetetlen dokumentuma, mindez – ami egyébként Hannah Arendt: Eichmann Jeruzsálemben című könyvében a gonosz banalitása – itt emberi, borzalmasan, hideglelősen és vészjóslóan emberi.

Leszármazottak

Duna Televízió

Jánossy Lajos