Forrás: NOLA tulipánnak is sok kétezer kilométert utazni
Tanács István, 2005. július 30. 00:00
Fekete Katalin virágkertészete a Kistelek melletti BalástyánKép: Enyedi Zoltán Az M5-ös autópálya felépülése után a Szegedhez közeli Kisteleken délkelet-európai jelentőségű virágtőzsde létrehozását tervezik – nemzetközi tőke bevonásával.
Nagy Sándor, Kistelek polgármestere azzal kezdi beszélgetésünket: a Magyarországon megtermelt vágott virág 55 százaléka a Dél-Alföld üvegházaiból származik. Ezen a vidéken adott a legfontosabb természeti feltétel: nagyon magas a napsütéses órák száma. Alapvető piacszervezési elv az, hogy az értékesítési központokat a termelés közelében kell létrehozni. Az alapvető logisztikai követelmények is teljesülnek a belátható jövőben: kiépül az M5-ös autópálya, továbbá 2015 körül Kistelek és Szeged között csatlakozik a sztrádahálózathoz az M9-es – a nyugat-keleti irányú, Budapestet elkerülő – autópálya, amelynek részeként a Szekszárd közelében lévő Szent László hidat építették. Szegeden már konkrét tervek vannak a repülőtér fejlesztésére. Még egy logisztikai érvet említ Kistelek polgármestere: a 15-ök Európai Uniójában a virágkereskedelem központja Hollandia volt. A vágott virágot kamionon szállítani károsodás nélkül maximum 1500-2000 kilométerre lehet. A Nemzetközi Dísznövény Szövetség elnökségének is az a szakmai véleménye, hogy a kibővülő uniós piacon kell egy keleti virágelosztó központ, amelynek a termelési kultúra és a földrajzi fekvés szempontjából is Magyarországon van a természetes helyszíne.
A virág mint piaci termék Magyarországon némileg más pályát futott be, mint a zöldség és a gyümölcs. Már a rendszerváltozás előtt is jó üzlet volt a virágkertészet – sok diplomás ember vágott bele a nyolcvanas években. Nekik abban az időben meg kellett járniuk Hollandiát, mert onnan lehetett beszerezni a legjobb szaporítóanyagot. Utazni kellett, idegen nyelven beszélni, és megtanulni, hogyan működik ez a piac. Nyugat-Európában a legtöbb virágot tőzsdén, árverésen adják-veszik. A magyar virágpiaccal összevetve ennek az a legnagyobb előnye, hogy a termelőket egy professzionális szervezet fölszabadítja a piacozás alól, idejük nagy részét az áru előállítására fordíthatják. Magyarországon viszont szinte minden egyes termelő maga viszi a teherautóján a virágot a budapesti virágpiacra, és nemcsak a többi magyar áruval, hanem holland vagy izraeli vágott virággal is versenyezve kel el vagy marad meg. Jelentős része megmarad: hazánkban vágott virágból jelenleg mintegy 30 százalékkal több terem, mint amennyi eladható. Tőlünk keletre azonban új piacok nyílnak, bővülnek – fölvehetik az itteni felesleget.
Nem a szervezett piaccal összefüggő, de a termelést nagyban befolyásoló problémájuk a kertészeknek a fűtési költség. A földgáz ára jelentősen meg-emelkedett, a termálvíz fűtési felhasználásának költségei is megnövekedtek a kötelező visszasajtolás, illetve a környezetterhelési bírság összegének növekedése miatt. Nagy Sándor azonban bízik abban, hogy a jogi szabályozás és az árpolitika előbb-utóbb olyanná válik, hogy a fűtési költségek ügyében segít majd realizálni a páratlanul kedvező természeti adottságainkban rejlő előnyeinket.
A kisteleki önkormányzat a közel-múltban megváltoztatta a település rendezési tervét – a város és az autópálya között csaknem 400 hektáros területet szabadított föl a majdani beruházásokra. Folyik a tervezett szervezeti előkészítése is: a virágtőzsde egy szakmai egyesület már megalakult, ennek bázisán létrejöhet egy szövetkezet, amely létrehozná az árverési csarnokot. Ha ugyanis az egymással szövetkezett termelők tulajdonában állna az árverési csarnok, akkor a haszon nagy része is náluk csapódna le. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a térség virágtermelői saját erejükből ilyen beruházást képtelenek finanszírozni. Ezért számítanak holland és izraeli befektetők szerepvállalására is.
Hogy a konkurenseknek miért lenne érdekük ebbe pénzt fektetni? Azért, felelte a kisteleki polgármester, mert mindkettőtől olyan távolságra van ez a térség, hogy már jobban megéri nekik a helyi termelésbe és értékesítésbe invesztálni a pénzüket, mint több ezer kilométerről ideszállítani a virágot. A budapesti virágpiac működtetőinek viszont nem érdekük, hogy ne a fővárosban legyen a központi virágelosztó piac. Ám a fejleszthető termeléshez közeli kisvárosban több a hely, jobbak az adottságok, mint Budapesten.
A megvalósításban szerepet kap a virágtermelők saját pénze, pályáznak az Európai Unióhoz az Interreg alapban elérhető forrásokra, és lobbiznak, hogy a tervezett virágtőzsde bekerüljön a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó, most készülő második nemzeti fejlesztési tervbe.
Nagy Sándor hozzáteszi: arról is komolyan gondolkodnak, hogy nemcsak a vágott virágnak, hanem a díszfáknak (például a szőregi rózsának), illetve a mórahalmi és a szentesi zöldségnek, sőt a makói hagymának is árutőzsdét létesítenének Kisteleken. Ez a jelentős mértékben az agráriumból élő dél-alföldi régió számára a termelés biztonságossá tételét jelentheti – a szereplők összefogásával.
A beszélgetés végén visszatérünk oda, ahonnan elindultunk: a magyar kertészeti kultúrákat sújtó túltermelési válsághoz. Nagy Sándor azt mondja: a termelők termelni jól tudnak, abban fejlődőképesek is. Az az érdekük, hogy piacot teremtsenek számukra, mert arra pusztán saját erejükből nem képesek.
