Forrás: HVG

Három magyarázata lehet Orbán Viktor azon mondatának, hogy többek között “genetikai okokból” lehetetlen a baloldal nemzetivé válása. Egy: valóban így gondolja. Kettő: a tusnádfürdői rendezvény felfűtött hangulatától túlpörgött és így csúszott ki a száján ez az általa sem komolyan vett mondat. Három: Orbán szeme előtt ma már nem kisebb cél lebeg, mint a kétharmados parlamenti többség, és ennek megszerzéséhez nélkülözhetetlennek tartja, a “genetikai üzenetekre nyitott” szavazók megszerzését.

Egyik magyarázat sem vet jó fényt a szónokra, akiről az elmúlt hónapokban azt hihettük, hogy a nemzeti retorikáról lefarolva politikáját a gazdasági racionalitás felé közelíti. Erre a fordulatra volt is oka, a Fidesz számára korábban abszolút prioritásnak számító témában megtartott népszavazás súlyos kudarc volt. A teljes jobboldal, megerősítve a Magyarok Világszövetségével, a történelmi egyházakkal, a MIÉP-el, a Jobbik-kal, a parlamenten kívüli jobboldali pártocskákkal és még ki tudja kikkel, együtt is csak a szavazatok tizennyolc százalékát tudta elérni. Helyesen következtettek ebből az eredményből a Fidesz stratégái arra, hogy váltaniuk kell és a baloldalt nem nemzeti alapon, hanem gazdasági teljesítménye alapján kell támadni.

Ez a fordulat határozta meg a Fidesz 2005-ös politikáját és ez csúcsosodott ki a Gyurcsány-Orbán vitában is, ahol a “nemzeti kártyát” egyik fél sem próbálta kijátszani. Orbánék azt is felismerték, hogy a minden baloldali elődjénél jobban kommunikáló, ráadásul fiatal miniszterelnök sikerrel toborozhat híveket a politikai mezőny racionális politizálást váró közepéről. A választók ezen csoportját gazdasági retorikával, mérsékelt és sokszor nyugatos értékrenddel lehet sikeresen elérni. A Fidesz ebben az irányba váltott stratégiát január óta. Ebbe a stratégiába illeszkedtek a Nemzeti Konzultáció témái, Orbán teljes nyilvános kommunikációja, de a volt miniszterelnök külpolitikai lépései, izraeli és amerikai útja is.

Tusnádfürdőn azonban ez a politika megbicsaklott. Miközben Orbán nem ok nélkül tesz szemrehányást a baloldalnak abban a vonatkozásban, hogy nem tisztázott viszonya a magyar baloldal valóban rossz hagyományaihoz, ugyanilyen okkal lehet szemrehányást tenni a jobboldalnak is, hogy az mindmáig nem tisztázta viszonyát a jobboldal rossz hagyományaihoz. Márpedig a magyar jobboldal vacak hagyományának fontos része az antiszemitizmus. Amennyire indokolt szemrehányást tenni a baloldalnak azért, mert a nemzeti kérdéssel nem tud mit kezdeni, annyira indokolt a baloldal kritikája a “genetikázó” jobboldal felé.

A tusnádfürdői beszéd után, Orbán Viktornak vissza kellett volna vonni a “genetikai” összefüggéseket elemző kijelentését, ha el akarja hitetni a választókkal, hogy ő valójában az, akit 2005 januárja és július közepe között láttak. Mivel ezt nem tette meg, nyitva hagyja azt a látszatot, hogy ő maga is hisz a politika genetikai meghatározottságában, illetve felveti azt a lehetőséget, hogy ugyan nem hisz ebben, de bármikor hajlandó szövetkezni azokkal, akik örülnek ha ilyesmit hallhatnak.

A baloldal és a belföldi elemzők, akik felháborodottan reagáltak Orbán szavaira ezúttal sem a lényegre koncentráltak. A kérdés ugyanis nem az, hogy Orbán mit gondol a baloldal múltjáról, hanem az, hogy mit gondol a baloldal jövőjéről. Kijelentése – miszerint a határon túli magyarság ügyének megoldására akkor nyílik esély, ha a jobboldal kétharmados többséget szerez a következő választásokon – jelzi, hogy Orbánnak ez a célja. És azt is jelzi, hogy a Fidesz elnöke úgy ítéli meg: akaratának végrehajtásában korlátozza a hatályos alkotmányos berendezkedés, amelyet szeretne megváltoztatni.

A beszéd nyomán felvetődik a kérdés, miért is van szüksége Orbánnak kétharmados többségre? Vagyis, a határokon túli magyaroknak nyújtandó állampolgárságon kívül milyen törvénymódosításokra használná fel a Fidesz a kétharmados többséget? Jó lenne tudni azt is, hogy a kétharmados törvények megváltoztatásának ígéretével kiket akar a Fidesz maga mellé állítani a választásokig hátra lévő időben?

Comments are closed.