Forrás: Erec

Hihetetlen, de igaz – pedig mintha még csak most búcsúztunk volna el a repülőtéren -, Győri Zsófi már harmadik évét kezdi meg Izraelben a középiskolás Naale programon. Mint rendesen, idén nyáron is itthon tölti a vakációt, ez adta a lehetőséget, hogy kicsit beszélgessünk.

– Hogyan jött az ötlet, hogy Izraelbe menj tanulni?

– Nálunk ez mindig téma volt a családban. Mindig szó volt róla, hogy egyszer majd kimegyek, a bátyám is kinn tanult és ma is Izraelben él. Ágy aztán bementünk a Szochnutba megkérdezni, hogy van-e még az a program, hogy Izraelben lehet érettségizni. Mondták, hogy igen, és így rögtön kijöttem.

– Nagyon egyszerűen hangzik.

– Belevágni egyszerű is volt, de az első idők azért elég nehezek voltak.

– Hogyhogy?

– Nehéz volt barátokat találni. Én ilyen alternatív stílusú ember vagyok, itt meg nem nagyon van olyan. Először három német lánnyal kerültem egy szobába, akik nagyon együtt voltak, nem nagyon fogadtak be. Azután később egy orosz lánnyal ketten laktunk együtt, és akkor már minden rendbejött.

– Nyelvi akadályok?

– Persze, azok is. Én tanultam itthon angolt, de nem jutottam el a kommunikációs szintig. Izraelben aztán hamar belejöttem.

– És a héber, most már héberül beszélgettek?

– Az iskolában igen. De mivel mostani barátaim jobbára amerikaiak, szabadidőben marad az angol.

– És milyen a tanulás?

– Nekem kedvencem a történelem. Az nagyon érdekes, és nagyon jó a tanárom is. A legszörnyűbb a mezőgazdasági ismeretek. Van az iskolában üvegház is, és ott van gyakorlati oktatás. Na, az innen a Dohány utcából nekem nem került túl közel a szívemhez. Szerencsére már tavaly levizsgáztam belőle, megszereztem a pontokat, úgyhogy remélem, idén már nem kell tanulni.

– Milyen pontokat?

– A különböző tantárgyakból különböző pontokat lehet vállalni, vagyis vannak ötpontos meg hárompontos tárgyak. Én a törit, matekot és a biológiát vállaltam be ötpontosra, vagyis ezekből több órám van, mint a hárompontosakból. Az érettségi csak jövőre lesz, de a három pontot már idén is össze lehetett szedni a vizsgán. Matekból is megvan már kettőm.

– Miért pont a biológiát választottad?

– Kizárásos alapon. A reál tárgyakat itt nagyon magas színvonalon tanítják, a fizika, kémia nagyon nehéz lett volna.

– Térjünk vissza az iskolára. Milyen a hely, hol van?

– Az iskola neve Mosenson, Hod Hasaronban van, Tel-Avivtól nem messze egy kisvárosban. Évfolyamonként van vagy 8 osztály, a mi osztályunkba 25-en járunk. Vannak mindenféle országból, amerikaiak, argentínok, és sok izraeli is. A körülmények jók, jó állapotban van a kollégium, szép a környezet.

– Mit csináltok szabadidőtökben?

– Változó. Zenét hallgatunk, beszélgetünk, tévézünk. Kiveszünk valami filmet és megnézzük. Kimegyünk moziba.

– Hol van mozi?

– A városban. De átjárunk Kfar Sabara is, az nagyon közel van.

– Hogy megy a kijárás?

– A madrichunktól kell elkéredzkedni. Ha messzebb megyünk, Tel-Avivba például, akkor ad buszjegyet. Csak megkérdezi, hogy pontosan hova megyünk és miért, elmondja, hova ne menjünk, mire vigyázzunk, stb.

– A buszjegyet csak úgy adják?

– Igen, nincs korlátozva.

– Egyébként milyen az anyagi helyzet?

– Valamennyi zsebpénzt kapunk, de nekem könnyebb, mert anyuék is segítenek. Aki viszont nem jön ki a pénzből, dolgozhat is.

– Hol?

– Az iskolán belül vannak lehetőségek. Kinn a városban tilos.

– Nagy a fegyelem?

– Azért volt már, akit kirúgtak, sajnos pont az egyik amerikai barátomat.

– Miért, mit csinált?

– Egyáltalán nem járt be az órákra.

– Az országot láttad már?

– Anyám kijött látogatóba tavaly nyáron egy hónapra, vele sokfelé elmentünk. De volt egy pár kirándulás az iskolával is.

– Érettségi után mit akarsz az egyetemen tanulni?

– Ezt még nem sikerült eldöntenem, de egy biztos, hogy Jeruzsálemben. Egyszerűen gyönyörű az a hely. Én biztos ott akarok majd lakni. Persze az egyetem még messze van. Előbb katonának fogok menni.

– Igen, a Naalés lányok mehetnek katonának is, mert még kiskorúan kerültek ki Izraelbe. Te milyen alakulathoz mész majd?

– Nem tudom, még nem voltam sorozáson. Iskola után hazajövök, alijázom, és utána vonulok be.

– Ja, persze, te most még turista státuszban vagy kinn, s csak érettségi után kell döntened, hogy alijázol-e.

– Ágy van.

– És most mit tervezel a nyárra?

– Egy diáktáborban fogok dolgozni két hétig, ahová gyerekkoromtól járok. Aztán Sziget.

– Remek, köszönöm a beszélgetést, és jó nyaralást itthon!

– Kösz.

Balla Attila