Forrás: Népszava

Azt, hogy Semjén képviselő nem nagykanállal eszi a bölcsességet, s hogy nem tartozik az éles eszű gondolkodók közé, már eddig is sejtettük. Semjén képviselő emberi karakterjegyeit figyelemre méltó politikusi pályáján eddig sem kimondottan az érvelés, mint olyan képezte. De nem is a nyíltság, s a belső igényesség, amely a tudásra vágyó embert a világ jobb, vagy legalábbis differenciáltabb szemléletéhez vezeti.

Semjén képviselő rendre kiválaszt egy számára tetsző fórumot (lett légyen az a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség küldöttgyűlése, a Hír TV, avagy – mint legutóbb – a Vasárnapi újság nevű, szigorúan keresztény-humanista szellemiségű közszolgálati rádióműsor), ahol aztán familiáris bensőséggel képes egy kicsinykét hol szalonzsidózni, hol homofób kijelentésekkel szórakoztatni hálás publikumát, avagy a „brutális diszkrimináció” jelzői szóösszetétellel jellemezni a kormánynak az egyházi iskolákban tanuló nebulókhoz való viszonyát, devianciával vádolni mindazokat, akik holmi szakmai kérdésekben a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciától, jelesül Veres Andrástól, a Püspöki Konferencia titkárától eltérő álláspontot képesek kialakítani, s önfeledt egyszerűséggel pofátlannak ítélni meg a humanitás és az esélyegyenlőség kérdésében a Veres püspöktől ellentétes szakmai véleményt képviselő oktatási minisztert. Semjén képviselő nem kimondottan teoretikus kontroverziákra kész érvelő, akinek elméleti fölkészültségét részint páratlan dialektikája (nehogy Semjén képviselő félreértse: dialektika = az érvelés és vitatkozás tudománya, a kontroverzia pedig ellentétre utal), részint világos, logikus és tiszta verbalitása közvetítené a nagy összefüggések iránt szomjúhozó tömegek számára: Semjén képviselő dichotomikus világképét a sancta simplicitas (szent együgyűség) határozza meg, amennyiben – egyfelől – a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát, s annak titkárát tévedhetetlennek, minden valaha létezett és majdan felbukkanó kérdésben, globális értelemben mértékadónak és megfellebbezhetetlennek tekinti, azokat pedig – másfelől -, akik egyben-másban Veres püspöktől eltérően vélekednek a világ dolgait illetően, a Legfőbb Rossz megszemélyesítőinek, de legalábbis ádáz és dühödt egyházgyűlölőknek titulálja, punctum. Semjén képviselőt eddig sem elkötelezett toleranciájáért és emberszeretetéért tiszteltük, aki akár az elemekkel is dacolva rendre síkra szállott volna mások emberi jogaiért, miután a neki nem tetsző pártok képviselőit és szimpatizánsait minden további nélkül hol szimpla devianciával, hol egyenest pedofiliával, avagy kábítószer fogyasztására való felbujtással vádolja meg, az azonos neműek párkapcsolatát a vonatkozó idegen eredetű szavak jelentésével szemlátomást viaskodva közönséges bűncselekménynek állítva be, s – egykori helyettes egyházügyi államtitkárhoz „méltó” módon – a saját egyházától és ízlésétől eltérő felekezeteket gyanús és elrettentő viselkedésre ösztönző szektáknak bélyegezve. De – fájdalom – nem volt alkalmunk arra sem, hogy Semjén képviselőben felfedezzük a bátor és felkészült vitapartnert, minthogy több szakmai disputára invitáló meghívásunkat követően rendre köddé vált, különböző rádiós és televíziós műsorokban való közös fellépéseket ilyen-olyan kifogásokkal utasítva vissza, s eme sorok írói egyikének nyílt vitára szólító felhívását, amelynek szövege egy napilapban is megjelent, válasz nélkül hagyva. Továbbá Semjén képviselő nem is a kendőzetlen igazmondásaival lopta be magát szívünkbe: ugyancsak eme sorok íróinak egyike a Fővárosi Bíróság menet közben jogerőre emelkedett ítéletét tudhatja magáénak, amely Semjén képviselőnek az ő személyét és munkásságát minősítő állításait követően arra kötelezte a valótlanságoknak helyt adó Hír TV-t, hogy – mintegy Semjén képviselő mondatainak valóságértékét cáfolandó – helyreigazítást tegyen közzé három vonatkozásban is, „valótlanul híreszteltük” kezdettel. De Semjén képviselőben aligha nyílik módunk maradéktalanul tisztelni a bölcs és megfontolt államférfiút, minthogy úton-útfélen magas rangú egyházi vezetőkre hivatkozva abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt, mint afféle „fundamentalista párt” (idézet Semjén képviselőtől) a politikai életbe látszólag be nem avatkozó Magyar Katolikus Egyház lándzsájának lesz a hegye (a metafora Semjén képviselőtől), amelyen keresztül az egyház közvetlen módon tudja majd érvényesíteni saját politikai szándékait és hatalmi ambícióit.

Végezetül Semjén képviselő mentalitásából és politikai nézeteiből okkal és joggal vizionálható perspektíva nem teszi felhőtlenné jövőképünket sem. Az legyen a magyar országgyűlés, de leginkább az őt delegáló párt szégyene, hogy Semjén képviselő mind a mai napig az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnöki tisztét betöltheti. Ám mentsen meg a Gondviselő valamennyiünket, s legfőképpen a fiatal magyar demokráciát attól, hogy Semjén képviselő fundamentalista, kirekesztő, intoleráns nézeteit, a tőle eltérő hitűek, világnézetűek, gondolkodásúak és etikai értékeket vallók elleni folyamatos, tűrhetetlen és undorító kirohanásait, a pluralizmus immár folklorisztikussá váló lábbal tiprásának gyakorlatát és az állam és egyház elválasztásának alkotmányos elvét rendre kikezdő törekvéseit egy (bármely) politikai hatalom valaha is vezérlő eszméjének tekintse. Mert ne legyenek illúzióink: Semjén képviselő keresztény fundamentalizmusa végső politikai céljait tekintve semmiben sem különbözik az iszlám fundamentalizmustól, legfeljebb eszközrendszerében kifinomultabb, szofisztikáltabb és szalonképesebb annál. Az egyes ember szabadon választott hitét s az egyes vallási tanítások eredendő értelmét és lényegét mindkét vonatkozásban, s kifejezetten saját szemszögből tekintve már rég betemette és láthatatlanná tette a politikai és hatalmi célok alá rendelt, univerzalisztikussá és kizárólagossá tett tanítás fizikai, vagy éppen szellemi diktátuma. Semjén képviselő nem bombákat robbant, hanem a demokrácia szellemiségének homlokegyenest ellentmondó, mind jobb-, mind baloldali demokrata számára elfogadhatatlan megnyilvánulásaival – amelyekkel egyébként Hegyeshalmon túl önmaga garantálta volna saját magának a persona non grata státuszát, persze amott sem a kocsmák, vagy a bajtársi vadászatok, hanem legalábbis a (szalonképes) politika világában – a demokrácia alappilléreit kísérli meg lebontani. Tűrhetetlen megnyilatkozásaival egy szellemileg és erkölcsileg teljesen leépült lumpenhangot próbál domesztikálni, s azt minél szélesebb rétegek számára elfogadhatóvá tenni.

Semjén képviselő legújabban pofátlanságot és brutális diszkriminációt emleget, humanitást és esélyegyenlőséget kér számon, s gyűlölködőknek mondja azokat, akiknek az övétől eltérő a véleménye.

A konklúzió borúsnak tűnik: úgy tetszik, Semjén képviselő bár nem különösebben szeretetreméltó ember és gondolkodóként sem szolgál sok vígasszal – de legalább politikusnak sem igazán jó.

Buda Péter – Gábor György

egyház-és valláspolitikai szakértők