Forrás: NOL

Batka Zoltán, 2005. július 27. 00:00

Dr. Abdel Moneim Moukhtár szerint az iszlám vallás olyan mint egy fa, amelynek a Korán a törzseKép: Kovalovszky Dániel A magyarországi muszlimok azt mondják, megszokták, hogy a vallásukat világszerte gyanakvás és ellenségesség övezi. A kicsiny és széttagolt hazai gyülekezetek számára az „üldöztetésnél” azonban sokkal fenyegetőbbek a mecsetek borsos közüzemi számlái.

Imára szólít a müezzin a Bartók Béla úti bérház magasföldszinti lakásból kialakított imaházban. A hívás szimbolikus, a hívek ugyanis már ott szoronganak a két lakószobányi, egybenyitott helyiségben. A száz, zömében arab, nigériai, afgán, pakisztáni és néhány magyar muszlim egyelőre nem sokat törődik az imám fejhangú glisszandóival, az újonnan érkezők hangos szálemmel köszönnek, leülnek, és gátlástalanul hangosan beszélgetni kezdenek ismerőseikkel.

A legnagyobb hazai muszlim gyülekezet imaházának bejárata

Az imám rákezd az ima legtöbbünknek az Egri csillagokból ismerős első soraira: Allahu akbar, assadu lill allah (Allah a legnagyobb, dicsérjük Allahot). A hívők felállnak, és az első raa”ka-t (leborulást) megelőző „Allah akbar” elhangzásakor már szinte fájdalmasan hat a fülnek a hirtelen támadt csönd. Kint, a fogason az egyik kabátban egy bekapcsolva hagyott mobiltelefon ciripel fel, de a gyülekezetből senki sem figyel rá. Ahogy velük egy időben világszerte muszlimok milliói is teszik, itt Budapesten is tökéletes egységben hajlik derék, kéz és láb, száz és száz homlok érinti egyszerre a földet.

– Ezzel kend be a kezed testvérem, Allah szereti, ha illatosan mutatkozunk előtte! – nyújt át egy kis üveg kölnit egy szakállas fiatalember, miközben letelepszünk az imaház szőnyegpadlójára. Mint később megtudom, Imre – muszlim nevén Ibrahim – testnevelő tanár egy közeli általános iskolában. Kollégái, főnökei tudnak a vallásáról, az egyik szertárban, vagy osztályteremben szokott napközben imádkozni.

Egyházi becslések szerint két-háromezerre tehető Magyarországon a hívő muszlimok száma, közülük nagyjából ezer- ezerötszázan látogatják rendszeresen a négy, Budapesten található mecset valamelyikét. Bár a próféta annak idején a legszigorúbban megtiltotta követőinek a közösség megosztását, a hazai muszlimok alig néhány évvel azután, hogy 1988-ban Magyar Iszlám Közösség néven egyházzá szerveződtek, több egymással gyakran perlekedő gyülekezetre szakadtak, majd 2003-ban egy csoport Magyarországi Muszlimok Egyháza néven saját egyházat is bejelentett. Egymástól függetlenül mindegyik hazai gyülekezet kért már helyet mecset építésére, az érintett önkormányzatok azonban különféle indokokra hivatkozva minden esetben elutasították a kérvényeket.

Bolek Zoltán, az 1988-ban alapított Magyar Iszlám Közösség vezetője szerint az itt élő külföldi muszlimok többsége magánegzisztenciát építő orvos, ügyvéd, mérnök, így vallásuk miatt munkájukban nem is nagyon érheti őket üldöztetés. Az iszlámmal kapcsolatos előítéletek inkább a két-háromszáz magyar muszlimon csapódnak le.

Ádám, a huszonhat éves ingatlanszakértő bólint erre: a legtöbb magyar származású muszlimnak szerinte is titkolnia kell a vallását, kisebbik probléma a munkahely, azt meg lehet oldani. Jó időben ő egy közeli parkban imádkozik. Rossz időben az iroda egyik mosdóját zárja magára.

– Hogy honnan tudom, merre van Mekka? A nap járásából is ki lehet következtetni, de nincs rá szükségem: van egy spéci muszlim kvarcórám, ami jelzi az irányokat, és azt is, amikor imádkozni kell.

Ádám szerint a magyarból lett muszlim számára sokkal nehezebb a családdal elfogadtatni a döntést.

– Akad, akinek a családja tíz év elteltével sem törődik bele, hogy muszlim lett belőle. Rólam otthon sokáig nem tudták, hogy a mecsetbe járok. Megtérésem után fél évvel adódott egy lehetőség, hogy Mekkába zarándokolhassak. A szüleim értetlenül kérdezték: mit keresek én Szaúd-Arábiában? Ekkor vallottam be, hogy már jóval korábban felvettem az iszlám vallást. Miután hazatértem, valami megváltozott közöttünk. Idegenkedve néztek rám, mintha dinamitrudakkal lennék megpakolva. Eleinte megpróbáltak meggyőzni arról, rossz úton járok. Még grafológushoz is elvitték két írásomat, aki azt mutatta ki, hogy jó irányba változtam, miután megtértem. Azt is tudom, hogy amikor anyám a múlt nyáron Portugáliában volt, minden templomban értem imádkozott azért, hogy „változzam már vissza”.

Ádám szerint egy magyar muszlim mindennapi élete nem sokban különbözik bárki másétól Magyarországon.

– A hétköznapokban a legfontosabb megkötés a napi ötszöri ima és az étkezési rendszabályok betartása. Az imát, mint mondtam, meg tudom oldani, de ha úgy alakul, még a járdán is leborulok Allah előtt. A kajakérdés már kissé nehézkesebb, mert mindössze öt arab hentes van a városban, viszont az arab hentesnél minden 20-30 százalékkal többe kerül. A feleségemmel, aki szintén muszlim, többnyire lemegyünk vidékre, és ott magunk veszünk birkát vagy kecskét. Ha rákérdeznek, mindig azt válaszolom: magyar vagyok és muszlim. És mindkettőre büszke vagyok. Néha nekem is különös, nehezen szavakba foglalható érzés, hogy mit is jelent ez. Szabad időmben farmerban és baseballsapkában járok, minden modern körülöttem, az autóm, a telefonom, mégis itt Budapesten, magyarként, igyekszem tökéletesen úgy élni, ahogy azt a próféta több mint ezer éve Mekkában és Medinában elrendelte a számunkra.

Dr. Abdel Moneim Moukhtár, a legnagyobb hazai gyülekezet, a majd négyszáz fős el-Tawba mecset imámja. A gyülekezet presztízsére jellemző, hogy ide járnak az arab országok nagykövetei és diplomatái is imádkozni – az már első pillantásra biztosnak tűnik, hogy a magas rangú igazhitűeket nem a festői környezet vonzza a VIII. kerületi Dobozi utcai imaházba.

– Békében élünk itt mindenkivel, betartunk minden előírást – fordítja le a gyülekezet egyik palesztin tagja az imám szavait. – A magyar hatóságok rendkívül segítőkészek. Több olyan gyülekezetről is tudunk, amelyiknek valójában nincs engedélye imahely létesítésére, mégis szemet hunynak felette. Nekünk természetesen van ilyen, és nagyon jólesett, hogy amikor az engedélyért folyamodtunk, a környéken lakók kivétel nélkül támogattak bennünket.

Az el-Tawba gyülekezetbe kizárólag külföldi származásúak, többségükben egyiptomiak járnak, de vannak szudáni, pakisztáni, afgán vagy éppen fekete-afrikai muszlimok is. Szinte valamennyien a hetvenes-nyolcvanas években érkeztek Magyarországra tanulni, majd itt telepedtek le, és alapítottak családot. Budapest a béke szigete, állítják, szerintük erről árulkodik az is, hogy itt a mecsetekben síiták és szunniták békésen megférnek egymás mellett.

– Imaidőben általában hetvenen, nyolcvanan vannak egyszerre a mecsetben, de hétvégeken, vagy különösen ramadánkor megnő a létszám, akkor sokan az egész napjukat itt töltik. A gyülekezetben az istentiszteleten kívül tanítással és karitatív tevékenységgel foglalkozunk, rendszeresen osztunk ételt, ruhákat a környéken élők között, ez utóbbit vallási hovatartozásuktól függetlenül. A gyülekezet tagjai behozzák a felesleges ruháikat, és utána az jön be ide érte, aki akar. Külföldi forrásokból nem kapunk támogatást, kizárólag a hívők adományaiból tartjuk fenn magunkat. Méghozzá igen szűkösen. A hó végén, amikor jönnek a számlák, mindig van nagy kiabálás a magas rezsiköltségek miatt – fejezi be a szép hosszú arab körmondatok lefordítását a tolmács, amire az íróasztala mögött a teáját kavargató Moneim sejk jóváhagyólag bólint. 1999 óta él Magyarországon, már valamennyire érti a nyelvünket.

Az itthon és külföldön kiterjedt tudományos munkásságot folytató sejk a közeljövőben jelenteti meg a dzsihád értelmezéséről, a radikális iszlám és a terror kialakulásáról írott könyvét.

– Mi azt valljuk: az iszlámot leghelyesebb úgy elképzelni, mint egy fát, vannak a gyökerei, törzse, és ágai. A gyökerek azok a – zsidó, keresztény – vallások, amelyekből a fa táplálkozik, a törzs a Korán és az ágai a különféle irányzatok. Ez a fa csak így, együtt tud létezni. A radikális iszlám, és a terroristák kinéznek maguknak egy ágat, és minden mást kiirtanának: kivágnák a gyökereket, és letördelnék az ágakat.