Forrás: Magyar Hírlap

Álláspont

A nyilasterror áldozatainak megrendítően szép Duna-parti emlékművét jegyző szobrász, Pauer Gyula szerint, ha a terror mementóját is elkezdik pusztítani, akkor itt még semmi sem ért véget. Mi inkább úgy véljük, újrakezdődött valami. Az értelmetlen pusztítás kultusza. Melyben nincs értéktisztelet és együttérzés, csak felelőtlenség és gátlástalanság.

Az 1944 telén Dunába lőtt zsidó honfitársaink emlékét idézi a hatvan gazdátlan cipő a pesti rakparton, s hogy miért feszített föl ebből négyet valaki (vagy valakik), normális észjárással megfejthetetlen. Ha barbárok lefűrészelik Madách Imre bronzkarjait, az megérthető, kapnak érte pár fröccsre valót a hulladékgyűjtőtől; az is érthető, ha ugyanezen okból elviszik a sorompó akkumulátorát, amivel különben vasúti katasztrófát lehet előidézni: pár forintért halottak és milliós károk. Itt azonban nincs „logikus” indíték. Az öntöttvas értéktelen a színesfém-tolvajoknak, a részeg randalírozást pedig az teszi valószínűtlenné, hogy kocsmába ritkán visznek feszítővasat az emberek, márpedig az erősen rögzített cipőket másképp föltépni nem lehet. Maradna indítéknak az antiszemitizmus vagy az iránytalan vak gyűlölet, erre utaló jel azonban egyelőre nincs.

Helyes, hogy a rendőrség addig nem beszél indítékról, míg föl nem tárja, és jó az is, hogy a Mazsihisz képviselői tartózkodnak az elhamarkodott ítéletalkotástól, s inkább arra összpontosítanak, hogyan segítsék a helyreállítást. Minden véleményalkotónak és -formálónak – legyen politikus vagy újságíró – az a kötelessége, hogy elítélje a barbár tettet, de csak azon háborodjon föl, ami történt, s ne a saját prekoncepcióin. Kevés fontosabb dolog van ma Magyarországon, mint a hisztériamentes közélet.

Márpedig az elhamarkodott ítéletek hisztériát gerjesztenek – pró és kontra. Tapasztaltuk nemegyszer – pró és kontra.

A feladat most az, hogy a rendőrség mihamarabb elfogja az elkövetőt (elkövetőket), az alkotók a lehető legnyugodtabban kiegészítsék a szobrot az új cipőkkel – az öntőformák megvannak -, a város pedig fénnyel, figyelemmel igyekezzen elejét venni az újabb rongálásnak.

Sétáljunk arra gyakran, kétszeresen is megéri.