Forrás: Népszava

A Református Pedagógiai Intézet megrökönyödését fejezte ki a kormány – sms-kampányban feltett – kérdése kapcsán, melyben arra vár választ az emberektől, hogy a kétgyerekes családok számára lehetőséget adnának-e a harmadik gyerek nemének megválasztására. Mondván: „A gyermek Isten ajándéka”, és „az ajándékot hálával elfogadni és megbecsülni illik.” Különben is: az emberi élet a fogantatás pillanatában kezdődik, bármiféle beavatkozás ezután „Isten parancsával való szembesülés”.

Nyilvánvalóan nemcsak a reformátusok érzik és gondolják ezt így. Bizonyára nem túlzás, ha azt állítjuk: a hitét komolyan vevő római katolikus, ortodox zsidó, buddhista vagy Krisna tudatú hívő sem akar beavatkozni a teremtés szándékaiba.

Mindez azonban korántsem jelentheti azt, hogy a nem mélyen hívő többség számára a világ ne tenne fel újabb és újabb megválaszolandó kérdéseket. Annál is inkább, mert a tudósok éppen a kérdések feltevésén dolgoznak, s laboratóriumaikból újabb és újabb válaszlehetőségek kerülnek ki. Arra pedig nem lehet rákényszeríteni a laikus többséget, hogy se ne kérdezzen, se ne válaszoljon.

Pusztán amiatt, mert akár az eutanázia, akár a klónozás ügyében megoszlanak a vélemények, nem szabad semmissé tenni azt a problémát: meddig az élet, s meddig a szenvedés meghosszabbítása a halálos betegek orvosi kezelése. De azt sem lehet megakadályozni, hogy azon elgondolkodjanak az emberek: vajon tényleg Isten ellen való, ha a szervklónozás olyan emberek életét mentheti meg, akiken a szervátültetés is csak ideiglenesen segíthet?

Lehet, hogy blaszfémiának tűnik, de az ember – aki gyermekkorában Isten ajándéka volt – élete folyamán számos esetben korrigálhatja a Teremtő szándékát. Eltüntetheti ráncait, megszüntetheti kopaszságát, kicsinyítheti az orrát, nagyobbíthajta kebleit… Lehet, hogy ez is Isten parancsa ellen való?

Természetesen lehet. S akiknek ez a fontos, nem is tesznek ilyet, akiknek azonban esetleg más szempont vezérli az életüket, elképzelhető, hogy élnek a beavatkozás számos eszközével.

Feltéve, ha tudnak róla… Ha van miről dönteniük. Ha feltehetnek kérdéseiket, s ezekre válaszokat is kaphatnak. S a válaszokat szabadon mérlegelhetik. Aztán esetleg kialakítják saját véleményüket.

S vajon miért vált ki megrökönyödést, ha erről megkérdezik őket?

Gyémánt Mariann