Forrás: Magyar Hírlap

Szóról szóra

„Beszéljünk a családtámogatás rendszeréről, mert ez kritikus ügy, ugye, a népszaporulat. Ez egy kritikus ügy, a legkritikusabb az egész fehér civilizációra, de az most bennünket kevésbé érdekel, mint a magyar sors.”

(Boross Péter, Nap-kelte)

Végső ideje a „magyar sorsot” más „civilizációba” átköltöztetni, a színskála gazdag barátságos színekben, lehet bátran válogatni. Átsorolhatnánk a kék civilizációba, és ha ezt a térképeken is jelölnénk, úgy nézne ki, mint a tenger, még több turista jönne, hoznák a pénzt, és pótolhatnánk az adócsökkentés miatti kétszázmilliárdos bevételkiesést. Ezt a javaslatot ingyen tettem, akinek kell, használja fel.

Természetesen a Gyurcsán-Orbán-vita apropóján dohogott Boross (Péter, exminiszterelnök), a többi között nemzedéki alapon, merthogy a mai fiatalok nem kérik ki a tapasztaltabbak véleményét, hanem csak leülnek vitázni, összevissza beszélnek a gázárról, és szót sem ejtenek a népszaporulatról. Bizony, sokat lendített volna a vitán, ha még a népszaporulatot is előveszik.

Vagy az agrárium problémáit, de úgy, ahogy Boross jónak látja. Mert az a baj, hogy nincsenek már intézők. Mint a „háború előtt”. Ez olyan Boross-mondat. A háború előtt bezzeg. Most meg? Nézzünk körül… Felmerül az egykulcsos adórendszer. Boross ezt ellenzi, pláne hogy olyan „szomszédos országok” vezették be, „akiknek hát elvileg kormányzati rutinja nem nyúlik hosszú évszázadokra vissza”. Nem úgy, mint a magyaroknak, ugye. „Hát hogy lehet példának előkaparni ilyet és hivatkozni olyanra, amire nem szabadna egy történelemismeretekkel bíró magyar embernek hivatkozni.” Megpróbáltam ezt értelmezni, és valahogy arra jutottam, hogy a szlovákok nem tudnak országot irányítani, a kormányzás nem ivódott be a sejtjeikbe úgy, mint a magyaroknak. A tót kormányzatilag már nem egysejtű, de azért még nem is ember. Nehogy már hivatkozási alap legyenek, kévlek alássan.

Civilizációnkat már ez is alaposan megrengette, de van további agrárügyi megjegyzés. „Hadd mondjam ki, a vidéki zsidóság elleni szörnyűségre, ami történt, ettől a közvetítői szerepkörtől például jórészt megfosztotta az országot, nincs helyi kereskedő, aki nem tud becsapni, mert ott lakik.”

Számomra újszerű megfigyelés. Eddig valahogy úgy képzeltem, hogy a holokauszt önmagában tragédia volt.

Mert nem ismertem fel az összefüggéseket. Ezért kell meghallgatni a tapasztaltabbat mindig.

Makai József főmunkatárs