Forrás: Heti Válasz

S. A., korkep@hetivalasz.hu

Politikai hangulatkeltés zajlik az egyház ellen – állítja Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára, aki szabadságát megszakítva sietett a fővárosba, hogy a sajtón keresztül válaszoljon az Oktatási Minisztérium támadásaira.

Kezdjük az elején: mi vezetett az egyház és a kormányzat közötti, példátlanul kemény pengeváltáshoz?

Szokás, hogy a törvény- és rendelettervezeteket az Oktatási Minisztérium megküldi véleményezésre a szakmai szervezeteknek, s minthogy az országban 312 katolikus közoktatási intézmény van, a püspöki konferenciának is. Ez történt a hátrányos helyzetű diákok azonnali integrációjáról szóló tervezettel is, mi pedig válaszlevelünkben fenntartásainkat fogalmaztuk meg.

Eddig szakmai a vita. Ezért nem szakította volna meg a szabadságát.

A tárca reakciója egyértelműen az egyházellenes politikai hangulatkeltés kategóriájába tartozik. Aligha szakmai álláspont, ha olyan jelzőkkel minősítgetik a püspöki konferenciát, mint elitista, szegregációpárti, előítéletes, antihumánus, ósdi, továbbá „nincsenek tisztában az esélyegyenlőség európai eszméivel”.

Merthogy tisztában vannak?

Szent Pál apostol a Galatákhoz írt levelében mondja, hogy Krisztusban nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő. Ennek a szellemében dolgozik az egyház, oktatásinevelési intézményeink is ezt a szempontot tartják szem előtt, valamint azt, hogy a rászoruló mindig nagyobb szeretetet, odafigyelést igényel. Nyitottak vagyunk a fogyatékkal bíró vagy más miatt hátrányos helyzetű emberek iránt, egy sor intézményt működtetünk a számukra. Egy kis összehasonlítás: míg az állami iskolákban 18,5 százalék a szociálisan hátrányos helyzetű tanulók aránya, az egyházi iskolákban 44 százalék. Úgyhogy jobb, ha politikusok nem oktatják ki az egyházat az esélyegyenlőségről.

Ha az integráció eszméjével nincs bajuk, miért ellenzik a tárca terveit?

Nem azt mondjuk, hogy az integrációnak ez a fajtája nem vezethet jó eredményre. Ellenkezőleg: vannak olyan katolikus intézmények, amelyekben sajátos nevelési igényű gyerekeket egészséges környezetbe integrálva nevelnek. Ez azonban azért valósulhat meg, mert vannak olyan, jó értelemben megszállott tanáraink, akik bármilyen ellenszolgáltatás nélkül, hivatástudatból külön energiákat szentelnek a fogyatékkal bíró gyerekeknek, akik így lépést tudnak tartani szerencsésebb társaikkal. Az oktatási tárca tervezetében viszont semmilyen pénzügyi, szakmai és személyi feltétel nem adott arra, hogy a hátrányos helyzetűek ne kudarcként éljék meg az integrációt, mint ahogy arra sem, hogy az egészséges gyerekek a nekik megfelelő szinten fejlődhessenek. Úgy látjuk, a tárca egyszerűen szabadulni akar a kisegítő iskoláktól. Támogat ugyan egy öt féléves képzést, mellyel a tanárok munka mellett tovább képezhetik magukat, de arra semmi biztosíték nincs, hogy ezt sokan meg is tudják tenni.

Megvitatták érveiket a minisztériummal?

Nem, hiszen az Oktatási Minisztérium nem kezdeményezett semmilyen szakmai vitát. Ebből is nyilvánvaló, hogy az egyház elleni politikai támadásról van szó. Tudomásom van róla, hogy az általunk írt véleményező levelet úgy adták át a sajtónak, hogy a Katolikus Püspöki Konferenciát le kell járatni, be kell mutatni, hogy ósdiak, kőkonzervatívok vagyunk, akik ráadásul nem értenek semmihez. A liberálisoktól megszoktuk már a támadásokat, most azonban a szocialisták is beszálltak a kórusba.

Netán 2006 előszelét érzi?

Homokba dugnánk a fejünket, ha úgy gondolnánk, hogy ez nem a korai választási kampány része. Emlékezetes, lejárató kampányra tavaly ősszel is volt példa az egyházi iskolák finanszírozásának kérdése körül. Vagy: az érettségibotrány felelősségét néhány katolikus középiskolára és két pázmányos diákra próbálták áthárítani. E kérdésben pedig, bár nem vagyunk egyedül a véleményünkkel – más szakmai szervezetek is ellenzik az erőltetett integrációt -, érdekes módon a minisztérium egyedül a mi álláspontunkat szivárogtatta ki a sajtónak.

Óvatosabbak lesznek ezentúl a véleményezéseknél?

Ezután is bátran megfogalmazzuk szakmai vagy akár elvi véleményünket, ami nem jelenti azt, hogy nekünk a választási kampányban részt kellene vennünk. Nagyon szeretném, ha a politikusok végre békén hagynák az egyházakat. Nem azért, hogy nyugodt legyen a nyaralásom – hogy munkánkat békében végezhessük.

VERES ANDRÁS

Pócspetriben született 1959-ben. 1980-ban az Egri Római Katolikus Hittudományi Akadémián kezdi meg tanulmányait, melyeket 1988-ban a római Alfonsiana Egyetemen fejez be. 1988-tól két éven át segédlelkész Mezőkövesden. 1990 és 1996 között erkölcstant tanít az Egri Hittudományi Főiskolán és a PPKE Hittudományi Karán. 1996-tól két évig a római Pápai Magyar Intézet rektora, 1997-től pápai prelátus. 1998-tól a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára. 1999-től egri segédpüspök.