Forrás: NOL

Nyilas Gergely, 2005. július 19. 00:00

Van, amiben a Yukos külföldre menekült főrészvényese és a Kreml ideológusai is egyetértenek: az orosz társadalom éretlen a demokráciára, önállóan nem képes megvédeni annak értékeit.

A közös diagnózis után a következtetések is csak látszólag ellentétesek egymással: az Izraelben menedéket kereső Leonyid Nyevzlinnek a Helsinki Bizottság előtt múlt héten elmondott washingtoni beszéde alapján az orosz demokráciát a nyugati világ kontrollja védheti meg. Az elnöki adminisztrációt vezető Dmitrij Medvegyev szerint azonban a pluralizmus megerősítése felett az orosz államnak kell bábáskodnia. Ám a két vélemény mégsem áll távol egymástól.

„Ha az orosz társadalom jobban becsülné a demokráciát, és öntudatosabban lépne fel érte, akkor Oroszországban már lázadás volna. Ám az orosz nép kevéssé tapasztalt – az egyetlen reményünk, hogy Amerika, a demokrácia bölcsője, tekintélyének latba vetésével meggyőzi Vlagyimir Putyint arról, hogy változtatnia kell politikáján.” – Nyevzlin nyilatkozata pontos képe az orosz politikai struktúrának, de az ellenzék gondolkodásmódjának is. Hiszen a kijelentés elismerése annak, hogy Oroszországban csak vertikális kapcsolatok léteznek, következésképpen minden változtatás csak felülről képzelhető el.

Eme logika szerint az orosz demokrácia megteremtése végül mégis a Kreml feladata. Tulajdonképpen ez történik a rendszerváltás óta: „kinevezték” a vállalkozói réteget, „döntöttek” a liberális demokrácia megteremtéséről, „határoztak” a többpártrendszerről. Valójában az irányított demokrácia elmélete nem új jelenség, még ha cinikusnak is nevezi az ellenzéki sajtó a jelenlegi vezetés ezzel kapcsolatos kijelentéseit. Igaz, nehezen képzelhető el a demokrácia tervutasításos bevezetése, ám szemlátomást Oroszországban csak ez a járhatatlan út létezik.

Medvegyev szerint a képlékeny pártrendszer megerősítését irányozza elő a választási törvény módosítása is, amelyet első olvasatban a duma június végén jóváhagyott.

E szerint megszűnnek az egyéni mandátumok, a parlamenti helyekért csak pártlistáról induló jelöltek versenghetnek. A végül győztes honatyák mozgástere a törvényhozásban is csökken: csak mandátumuk elvesztésének terhe mellett ülhetnek át más frakcióba. A központi választási bizottság elnöke, Alekszandr Vesnyakov szerint ez a pártoknak kedvez, hiszen így nem történhet meg az, ami a Rogyina parlamenti frakciójával: a pártszövetségből kiszakadva Szergej Baburin vezényletével néhány képviselő új csoportot alakít. A törvénymódosítással ötről hét százalékra emelkedik a bejutáshoz szükséges parlamenti küszöb. (Jelentősen csökkentve annak az esélyét, hogy az előző választáson mandátumait elvesztő liberális ellenzékinek tekintett Jabloko és a Jobboldali Erők Szövetsége visszakerülhet a törvényhozásba.) Ezenkívül a regionális választásokon is csak országos pártok indulhatnak.

Emellett megszűnik a választási blokkok létrehozásának lehetősége, így nem alakulhatnak alkalmi szövetségek, amelyek segítségével mégis mandátumot szerezhetnének a kisebb pártok. A kívül maradók azért bírálják a változtatásokat, mert azok konzerválják a parlament jelenlegi összetételét, a Kreml azonban éppen ezért támogatja azt.

Az alsóház négy jelenlegi pártja – a 450 mandátumból 302-vel rendelkező Egységes Oroszország (JeR), a 47 fős Oroszország Kommunista Pártja (KPRF), a 40 fős Rogyina, a 35 fős Orosz Liberális Demokrata Párt és a 26 független képviselő – közül a JeR és a Rogyina a legutóbbi választás előtt nem is létezett. Az 1999 és 2003 közötti parlamentben a függetlenek mellett kilenc frakció volt. A gyorsan változó összetétel is mutatja, hogy a pártok mint intézmények nem ágyazódtak be a társadalomba, csak formális jogi kereteik léteznek, de nincsen valós hátterük.

Igaz ez a Kreml által létrehozott pártokra is. A JeR elődje a Házunk-Oroszország, majd az Egységes Oroszország volt. (Felmérések szerint a társadalom csak az elnököt tartja a hatalom megbízható letéteményesének.)

Kérdés azonban, hogy az irányított demokrácia – a formálisan létező pártok, a korlátozott sajtószabadság, a súlytalan politikai erők szabad választási küzdelme – elvezet-e az önjáró demokráciához, amely lehetővé teszi a hatalom békés átadását az újonnan választott erőknek. Vlagyiszlav Szurkov, Medvegyev helyettese szerint nincsen ma olyan politikai erő Oroszországban, amelyiknek át lehetne adni a hatalmat. (A Kreml második legbefolyásosabb embere, Szurkov egyébként tíz éven át Nyevzlin közeli munkatársaként a Yukosnál dolgozott.)

A jelenlegi vezetés még saját ellenzékét is mesterségesen hozta létre: a Dmitrij Rogozin vezette Rogyina eredetileg lojális pártként a Kreml iniciatívájára jött létre, ma azonban, szavazatokat véve el az ellenzéki KPRF-től, a Kremllel szemben álló, baloldali patrióta pártként határozza meg magát.

Moszkva, 2005. július