Forrás: ÉS

Hahner Péter

Jönnek a papok, jönnek a papok!

Nem vagyok vallásos. A primitív antiklerikalizmust azonban ugyanúgy megvetem, mint a primitív antiszemitizmust. Ezért Buda Péter „Kísérlet” járja be Európát című (2005/27.) cikke, amelyet az ÉS meglehetősen hangsúlyos helyen, az újság harmadik oldalán közölt, alaposan felháborított. Ez a cikk a „négy láb jó, két láb rossz” jelszavának jegyében íródott, mely szerint valamelyik embercsoport koromfekete, s minden ellenfelük hófehér. Orwellnél azonban ezt a jelszót a birkák hangoztatták, s én nem vagyok elragadtatva világnézetüktől. Mi sem egyszerűbb annál, hogy válogatás és kritika nélkül összegyűjtsük mindazon vádakat, amelyeket az évszázadok során valamelyik társadalmi csoport vagy szervezet ellen felhoztak, majd erre hivatkozva az ember nem esküdt ellenségeinek nyilvánítsuk tagjait: mondjuk a nemeseket, a katonákat, a kereskedőket, a polgárokat, parasztokat (kulák néven) vagy éppen a papokat. És ugyanilyen könnyű történelmi példák özönével azt bizonygatni, hogy ugyanezek a csoportok önzetlenül szolgálták embertársaikat, s mindig az egyetemes emberi értékeket terjesztették. Lehet játszani a számokkal: kik öltek meg több embert, az inkvizítorok vagy a vallás ellenfelei? Hány elégetett eretnek ér fel a lenyakazott, agyonlőtt papokkal, apácákkal? Csakhogy az efféle kérdéseknek egyáltalán nincs értelmük, mert nem a megismerés vágya, hanem az előítélet és a gyűlölködés húzódik meg mögöttük. Nincs olyan emberi szervezet (egyház, királyi udvar, parlament, hadsereg, rendőrség, párt, tröszt, orvosi kar, ügyvédi kar, egyetem stb.), amelynek egyes tagjai ne követtek volna el bizonyos történelmi helyzetben bűnöket. Mindez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy e szervezeteket tartós emberi szükségletek hívták életre, s valamennyinek voltak olyan képviselői is, akik önzetlennek, s önfeláldozónak bizonyultak.

Buda Péter megfontolhatná, hogy Luther vagy Voltaire aligha tekinthető a katolikus egyháztörténet tárgyilagos elemzőjének. Elolvashatna néhány újabb könyvet Galileiről, aki szinte kihívta maga ellen a megtorlást, az ellenreformáció kulturális eredményeiről, s a Szent Bertalan-éjszakáról is. Még a lexikonokból is megtudhatná, hogy XIII. Gergely pápa csak azért rendelt el hálaadó istentiszteletet 1572 augusztusában, mert arról értesítették, hogy a francia királyi család megmenekült egy merénylettől. Amikor azonban megtudta, hogy mi történt Szent Bertalan éjszakáján, tiltakozott, „meg nem engedhető és istentelen eljárásnak” minősítve a történteket. Hallott arról valamit Buda Péter, hogy a francia papság képviselői csatlakoztak először 1789-ben a harmadik rend képviselőihez, lehetővé téve ezzel az alkotmányos forradalmat? Az efféle apróságok azonban nem érdeklik azokat, akik makacsul ragaszkodnak az avítt, idejét múlt, egyházellenes előítéleteikhez. Azt viszont kikérem magamnak, hogy ezeket az előítéleteket műveltségük és felvilágosultságuk bizonyítékaként tegyék közzé hetilapom hasábjain.

Hahner Péter

Élet és Irodalom

49. évfolyam, 28. szám