Forrás: ÉS

Lukácsi Éva

A lelki család nevében

Keresem a választ arra a kérdésre, hogy miért bünteti az olvasókat az Élet és Irodalom szerkesztősége azzal, hogy a pokol tüzét és sötétségét kell kóstolgatnunk? A lap miért nem szimpatizál inkább a világossággal, a szeretettel, a jósággal, az igazsággal és az igazmondással?

Aki gyűlöl, az sötétségben jár, és embergyilkos. A Biblia szerint az ilyennek nincs része az örökéletben. Nagyon szánom azt az újságírót, aki önöknél zsoldot kap azért, hogy a kárhozat levegőjét árasztja szét az Élet és Irodalomban. Ugyanis Kunstár Csaba cikkének minden szavából, sőt a sorok mögül is sugárzik az embergyűlölet (Szimpátia a Sötétséggel II., ÉS, 2005/26.). Antihungarizmusa homofóbiával egyesül. Arra is kíváncsi vagyok, őszintén: honnan ered ez a diabolikus ellenségeskedés? Meg tudná magyarázni Kunstár Csaba, hogy miért gyűlöli olthatatlan tűzzel Wass Albert írót, a humanistát, a nemzetközi PEN Club alapító tagját, akinek a műveit magyar Bibliaként milliók olvassák?! Miért találna abban elégtételt, ha bebizonyíthatná, hogy Wass Albert antiszemita volt, az írásai pedig fasiszta eszméket sugalltak? Ön szerint mi mindnyájan tévedünk, akik Wass Alberttől emberszeretetet és más népek, kisebbségek megértését, tiszteletét tanultuk?

Wass Albert fiai és lelki családja nevében mondhatom: hiába, nekünk pozitív töltést sugalmaz Wass Albert életműve!

Lukácsi Éva

Élet és Irodalom

49. évfolyam, 28. szám