Forrás: NOLMegkezdődött a csütörtöki terrorakciók halálos áldozatainak nevesítése
R. Hahn Veronika, 2005. július 12. 00:00
Csúcsidőben egy londoni buszmegállónálKép: REUTERS – Toby Melville Tegnap a Metropolitan Police megkezdte a csütörtöki terrorakciók halálos áldozatainak megnevesítését, enyhítve a hozzátartozók kétségbeesett várakozását, és egyben a sajtó kritikáját az azonosítás folyamatának elhúzódása miatt. A figyelmes újságolvasóknak furcsa lehetett a nevek elhangzása, hiszen az elmúlt napokban többször is megjelent az eltűnt személyek neve, fotója, néhány adata a lapokban.
Az első nevesített áldozat Susan Levy volt, akiről „köztudott” volt, hogy ötvenéves hertfordshire-i nő, a Piccadilly vonalon igyekezett munkahelyére, de oda nem érkezett meg. Taxisofőr férje, Harry és két felnőtt fia a hét végén feldúltan kereste, – most megkezdődhet a gyász. A formális azonosítás hosszú, hivatalos folyamat, de az eddig felszínre hozott holttestekről már tudják, kicsoda, vagy náluk található igazolványok, vagy a hozzátartozók felismerése alapján. Még mindig huszonöt embernek nincs nyoma, akik csütörtök reggel feltehetően a metrón, vagy a 30-as buszon tartózkodtak. Hétfőn a halálos áldozatok száma elérte az ötvenkettőt és több mint hatvan sérültet továbbra is kórházban ápolnak.
A holttesteket már mind kihozták az alagútból a speciálisan képzett rendőri erők, akiket a fizikailag és lelkileg egyaránt rendkívüli megpróbáltatás miatt önkéntesekből választottak ki. A King”s Cross és Russell Square állomás közötti alagút pokoli hőségében most a metrószerelvény padlójának romjai és a sínek közé szorult tetemeket emelik ki.
Míg péntek reggel arra biztatták a londoniakat a hatóságok, hogy lehetőség szerint maradjanak otthon, a hétfői üzenet úgy szólt, mindenki térjen vissza a munkába. Jó példával járt elöl Ken Livingstone főpolgármester, aki szokás szerint metróra szállt, hogy az északnyugat-londoni Willesden Green állomásról eljusson a Tower híd tövében található városházára. Az ellentmondásos, korábban az Ár Köztársasági Hadsereg ügye mellett kiálló politikus hangoztatta: „Dolgozni fogunk. Ott folytatjuk az életünket, ahol abbahagytuk. Nem hagyjuk, hogy terroristák egy maroknyi csoportja megváltoztassa az életformánkat”. A londoniak oly sokat hangoztatott bölcs higgadtsága, elszántsága mellett fontos tényező, hogy a metró napi hárommillió utasának jelentős része nem engedheti meg magának, hogy távol maradjon munkahelyéről.
Hétfő reggel már a szokásos hétköznapi nyüzsgés volt a metrón. Ha az utasok nem is érezték magukat teljes biztonságban, ezt éppúgy jól leplezték, mint a gyanús alakok és csomagok fürkészését. Az aggodalomra minden ok megvan, hiszen a tettesek minden bizonnyal köztük vannak. Az információk feldolgozása során kiderült, nemcsak hogy másodpercnyi különbséggel, 8 óra 50 perckor robbant fel a három bomba, hanem a három érintett metrószerelvény 800-800 méter távolságban volt a King”s Cross forgalmi csomóponttól. Valószínű, hogy a merénylők nem öngyilkosok voltak, így újra lecsaphatnak.
A képbe nem illik bele a Russell Square-hez közeli Tavistock Square-en levegőbe repített 30-as busz sorsa. Egy elmélet szerint a mintegy ötkilós pokolgépet szállító férfi újabb metróbombázások elkövetésére készült. Amikor észrevette, milyen gyorsasággal zárta le a közlekedési rendőrség a metróhálózatot, vagy pánikba esett, vagy parancsra robbantotta fel a buszt, mint a londoni közlekedés egy másik jelképét.
Aki félelemből költözött Angliába
A londoni terrorakciók egyik legtragikusabb története Anat Rosenbergé. A 37 éves nő a mindennapos izraeli bombázások és különösen az öngyilkos merényletektől való félelmében költözött Londonba. Az életvidám, művészetkedvelő Anat Rosenberg hetek óta aggódva készült egy szeptemberre tervezett jeruzsálemi utazásra, édesapja hetvenedik születésnapjának megünneplésére. A gyermekek örökbefogadásával foglalkozó nő csütörtök reggel késve indult munkába barátja, John Falding nyugalmazott újságíró otthonából észak-londoni irodájába. Fél tíz körül mobiltelefonjáról felhívta Faldingot, hogy közölje, nem jár a metró. Barátja tanácsára felszállt a legközelebbi, végzetesnek bizonyuló 30-as buszra. Rossz időben rossz helyen tartózkodott, mert mint kiderült, a buszt elterelték, és ellenkező irányba haladt. Rövidesen ismét jelentkezett, hogy elújságolja, busszal halad Highbury felé, majd a háttérből éles sikoltást lehetett hallani, és a vonal elnémult. Falding megpróbálta visszahívni, de csak az üzenetrögzítő jelentkezett. (R. H. V.)
? „Jó hír, hogy nincs hír” – közölte a Népszabadsággal Abelovszky György londoni magyar főkonzul. Kiürült a lista, jelenleg egyetlen magyar állampolgárt sem keresnek magyar hozzátartozók, aki nagy eséllyel a csütörtök reggel szerencsétlenül járt metrószerelvényeken, vagy a buszon utazott volna. A vasárnap este említett négytagú családnak és az egymástól független két férfinek azóta nyomára akadtak, ők jól vannak, egészségesek.
