Forrás: NOLHuszonegy év után visszavonult a wimbledoni versenytől Alan Mills „mindenes” főbíró
J. J., 2005. július 5. 00:00
Esőember napsütésbenKép: AFP – Odd Andersen „Esőember” vasárnap elbúcsúzott. A kenti herceg megajándékozta az ilyenkor szokásos emléktárggyal, kezet fogott vele, extra jutalomként lelkes nézőtéri taps is járt, aztán a kamera már Roger Federert kereste, amint, kezében a csodálatos kupával, körbesétálja a centerpályát. „Esőember” valódi neve Alan Mills; a hatvannyolc éves férfiú huszonegy évig szolgálta az angol nemzetközi teniszbajnokságot főbíróként. Ez volt a hivatalos titulusa, ám ő ennél sokkal több volt; mondjuk úgy, Wimbledon mindenese. A Nagy Láthatatlan, a Szürke Eminenciás. A pálya tartozéka (copyright by Zsolt István). A nyilvánosságot nem szerette, ha feltűnt a pályán, kezében az elmaradhatatlan walkie-talkie-val, az sosem jelentett jót, sőt.
Az azt jelentette, hogy eső miatt félbe kell szakítani a játékot. (Innen a becenév.) Egyáltalán nem volt teátrális: rezzenéstelen arccal odasétált a bíróhoz, közölte vele a rossz hírt, majd a nyomaték kedvéért két kezével képzeletbeli, vízszintes vonalat húzott a levegőbe. A játékosok szó nélkül tudomásul vették a döntést, a pályamunkások ponyvát húztak a fűre, a nézők meg elmentek tejszínes epret enni.
A mindig jól fésült, elegáns Alan Millsről kevesen tudják, hogy maga is kiváló teniszező volt. A Davis Kupában három egyes mérkőzést játszott, kettőt nyert, egyet vesztett. Kétszer is eljutott a legjobb tizenhat közé Wimbledonban, ám legnagyobb sikerének azt tartja, hogy első angolként legyőzte a legendás Rod Lavert.
Nem kell mindent túl komolyan venni – ez volt a jelmondata. Ágy gondolta akkor is, amikor a tenisz fenegyerekeit, John McEnroe-t, Goran Ivanisevicet vagy éppen Marat Szafint kellett fegyelmeznie. „Kiszámíthatatlan, szeszélyes, ugyanakkor zseniális teniszezők, akikről sosem lehet tudni, mit cselekszenek a következő pillanatban” – írja róluk Mills, akinek a többértelmű Lifting the covers (Föllebbentem a fátylat) címmel jelent meg a közelmúltban önéletrajzi kötete. „Mindig is nagy McEnroe-rajongó voltam, és szégyennek tartanám, ha vele kapcsolatban nem a csodálatos megoldásaira, hanem a balhéira emlékeznénk” – nyilatkozta a közelmúltban Mills. A tisztelet kölcsönös: a zseniális amerikai nemrégiben elküldte könyve tiszteletpéldányát az angolnak, a következő ajánlással: „Alan, te mindig korrekt voltál velem, akkor is, amikor azt nem érdemeltem meg. Jó ember vagy, igazán nem a te hibád, hogy bíró lettél.”
Wimbledon erős embere lehetőleg kerülte a konfliktust, a békés megoldások híve volt. Hét éve mégsem tehetett mást: leléptette a magából teljesen kivetkező Jeff Tarangót. Az amerikai nem értett egyet Bruno Rebeuh mérkőzésvezető döntésével, és mert a békéltetés sem járt eredménnyel, Mills kezében nem maradt pedagógiai megoldás, leléptette a hőzöngőt. Tarango durcásan tudomásul vette a döntést, nem úgy a felesége, aki pofon vágta a francia bírót. Az amerikait emiatt törölték is a wimbledoni listáról…
Alan Mills a világ összes teniszpályáján szívesen látott vendég volt, több helyre vendégfőbírónak hívták. Más verseny, más szokások. Emlékszem, az 1993-as US Openen kis híján szívszélhűdést kapott, amikor a baseballon felnőtt tizenéves labdaszedők nem gurították egymásnak a játékszert, ahogyan azt Wimbledonban megkövetelik, hanem a pályán keresztbe átdobálták egymásnak. Mills nem tett különbséget felkérés és felkérés között, így fordult meg egyebek mellett 2001-ben Szegeden, a Magyarország-Izrael Fed Kupa-mérkőzésen is. A második napon szakadt az eső, ő óránként kisétált a pályára, majd, jobb híján, kezével képzeletbeli vízszintes vonalat húzott a levegőbe. „Esőember” otthon érezhette magát.
A jövő évi wimbledoni tornán Alan Millst már Andy Jarrettnek hívják; az utódban fenntartás nélkül bízik a főnök. De azért… „A fiam a texasi San Antonióban egy tizenhat pályás teniszklub igazgatója. Azt üzente, ha jövő ilyenkor nosztalgikus hangulat lenne úrrá rajtam, rendez nekem egy alternatív wimbledoni tornát a klubjában; sőt, ha akarom, minden játékos fekete trikóban játszik majd.”
Nagyvonalú ajánlat. Persze azt Mills junior is pontosan tudja, hol lesz apja jövő ilyenkor.
