Forrás: ÉS

KUNSTÁR CSABA RIPORTJA

Szimpátia a Sötétséggel II.

Fasiszta szellemisége miatt – számos antiszemita és nyilas könyvvel egyetemben – az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945-ben megsemmisítésre ítélte Wass Albert Jönnek című írását. A magyar csapatok Észak-Erdélybe való bevonulásáról szóló kisregény nemrég azonban újra megjelenhetett, mégpedig a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával. A szaktárca közpénzből jelentékeny öszszegekkel támogatja Wass Albert kiadóját, annak ellenére, hogy mit sem tudunk a jobboldal által orákulumként tisztelt gróf közéleti ténykedéseiről, sajtópublikációiról.

„Az én hazám Erdély. Bár három boldog esztendőt töltöttem Debrecenben, mint diák, Debrecent magyarnak ismertem meg. Budapestet nem. Akkor sem volt kedvemre való s ma még kevésbé az” – írta Wass Albert már a rendszerváltás után, 1993 decemberében az Új Világ című lap hasábjain, ahol meglehetősen visszafogottan nyilatkozott Magyarország kozmopolita fővárosáról, mégpedig abból a megfontolásból, nehogy újra rásüssék az antiszemitizmus bélyegét. „Bár nem vagyok az. Krisztust követem, aki zsidó volt ugye, bár maguk a zsidók megtagadták, mert emberszeretetre próbálta tanítani őket” – tette hozzá „megnyugtatásképp”.

A tengerentúlon letelepedett grófnak – miközben a magyar emigráció elkötelezetten szélsőjobboldali tagjaival tartotta a kapcsolatot – élete végéig magyarázkodnia kellett, valamint cáfolnia azon állításokat, miszerint ő háborús bűnös és antiszemita lenne.

Tény, hogy a román népbíróság 1946-ban Wass Albertet és apját halálra ítélte, mert bűnösnek találta őket 15 – többségében román nemzetiségű – ember halálában. A vád szerint az Észak-Erdélybe bevonuló magyar katonák az ifjú gróf és apja felbujtására végeztek ki – többnyire a Wass családdal haragos viszonyban álló – személyeket (Szimpátia a Sötétséggel, ÉS, 2005/5.).

Tény továbbá az is, hogy a Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945 februárjában rendeletben intézkedett arról, hogy meg kell semmisíteni a könyvkereskedésekben, könyvtárakban, valamint magánszemélyek birtokában levő minden fasiszta szellemű sajtóterméket. A rendelethez kapcsolódó lista – például Szálasi Ferenc nyilas miniszterelnöknek, Bosnyák Zoltán, a Zsidókérdéskutató Magyar Intézet vezetőjének vagy Fiala Ferenc, Szálasi sajtófőnökének több műve mellett – tartalmazta Wass Albert Jönnek című kisregényét is, amely nemrég a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával jelenhetett meg újra (!). (Bár a mai napig nem történt meg Wass Albert irodalmi kanonizációja, ennek ellenére a szaktárca az elmúlt években milliókkal támogatta az emigrációban élt gróf könyveinek kiadatását.)

A Czegei Wass Foundation tavaly jelentette meg a Wass Albert igazsága című könyvet, amely elsősorban tisztázni kívánja a gróffal szemben megfogalmazott vádakat. A szerzők a román népbíróság által hozott ítélet mellett kiemelten foglalkoznak az író „antiszemitizmusával” is. Raffay Ernő szerint „Wass Albert antiszemitizmusáról kiagyalt, minden alap nélküli rágalom elterjesztése Ceau