Forrás: HETEK

HETEK – Országos Közéleti Hetilap | IX. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM | 2005. JÚLIUS 01.

Hetek-összeállítás

Nem azért csináltunk forradalmat, hogy bevezessük a demokráciát

Irán: előre a múltba

Váratlan győzelem született az iráni elnökválasztás második fordulójában. A várakozásokkal ellentétben nem a legesélyesebbnek tartott veterán Akbar Hasemi Rafszandzsani került ki győztesként, hanem a legtöbb elemző által említésre is alig-alig méltatott Mahmud Ahmadinezsád, Teherán polgármestere.

Mahmud Ahmadinezsád, a győztes. Nem alkuszik Fotó: Reuters

Az ultrakonzervatív nézeteket valló politikus néhány nappal a megválasztása után jelezte, hogy folytatni kívánja Irán atomprogramját, és nem tartja szükségesnek az Egyesült Államokkal való feszült viszony enyhítését. Sokan attól tartanak, hogy Irán hamarosan mind a reformoknak, mind a külvilágnak búcsút int, és visszafordul a nyolcvanas évek elején hirdetett eszmékhez. A nyugati sajtó máris előszeretettel idézi Ahmadinezsád egyik elhíresült korábbi mondását: „Nem azért csináltunk forradalmat, hogy bevezessük a demokráciát.”

A szavazatok közel 62 százalékát begyűjtő negyvenkilenc éves Ahmadinezsád valóságos üstökösként tűnt fel az iráni politika horizontján. Egy hétgyermekes középosztálybeli család sarjaként látta meg a napvilágot, egyetemi tanulmányai után mérnöki diplomát szerzett. Már diákként csatlakozott az ultrakonzervatív mozgalom egyik csoportjához, és egyes jelentések szerint részt vett az amerikai követség megszállását tervező megbeszéléseken is. Az Irak elleni háború idején önként jelentkezett katonai szolgálatra, és számos hadműveletben részt vett. A háború után kezdte meg politikai pályafutását, először tartományi kormányzóként működött, majd két évvel ezelőtt Teherán polgármestere lett. Hatalma idején a gyorséttermeket és a város egyik bevásárlóközpontját gyakran bezáratta, a kulturális központokat vallási központokká alakíttatta, a középületekben pedig külön liftek használatát rendelte el a nők és férfiak számára. Leváltotta az összes reformista kerületi polgármestert, és a teheráni önkormányzathoz kapcsolódó egyik újságnál lecserélte az összes demokráciapárti újságírót.

Ahmadinezsád az iszlám forradalom úgynevezett második generációjának tagja, akik még a húszas éveikben jártak a forradalom idején, és akik lelkesen védelmezték mind a keményvonalas eszméket, mind Irán területét az Irak elleni háborúban. Köztudottan a ma hatalmon lévő Hamenei ajatollah és az 1979-es iszlám forradalom eszméinek lojális követői közé tartozik, és kampánya során igyekezett a hangsúlyt a szegények megsegítésére és a korrupció elleni harcra helyezni. Szavazóbázisának nagy részét a munkások és az alacsony jövedelmű polgárok képezték. Kampánya középpontjába a szegények érdekeit és a korrupció elleni harcot helyezte, amellyel úgy tűnik, sikerült maga mellé állítania a korruptnak tartott gazdag elittel szemben ellenérzéseket tápláló néprétegeket. Több elemző szerint Rafszandzsani éppen azért veszített (ő a szavazatoknak mindössze a 37 százalékát tudta megszerezni), mert a többség a gyűlölt elit megtestesítőjét látta benne.

Ahmadinezsád megválasztásával a reformisták gyakorlatilag minden hatalmi szervből kiszorultak, és az irányítás teljes mértékben visszakerült a keményvonalas konzervatívok kezébe.

Oroszország támogatja az új elnököt

„Meggyőződésem, hogy elnökké választásával, mely az iráni nép akaratát tükrözi, továbbra is biztosítva lesz országaink között a sokoldalú együttműködés, folytatódik és fejlődik a partneri viszony.” Ezt az üdvözletet küldte Vlagyimir Putyin orosz elnök az újdonsült iráni elnöknek mindjárt az eredményhirdetést követően. Példáját nem sokan követték a világ más vezetői közül.

Moszkva ezzel hivatalosan is kinyilvánította, bizony igen eltér Iránnal kapcsolatos állásfoglalása attól, amit az Egyesült Államok, Izrael és az Európai Unió képvisel, és ezen nem is kíván változtatni, akármilyen véleménnyel vannak erről nyugati partnerei.

Oroszország hű stratégiai érdekeihez, és ugyanazt a politikai pragmatizmust gyakorolja, amit nyugati partnereitől tanult. Bárki is győzött volna az iráni elnökválasztásokon, Moszkva ugyanígy reagált volna – ez következtethető ki legalábbis Putyin Mahmud Ahmadinezsádnak küldött üzenetéből. Ebben az orosz elnök a két állam – és nem annak politikusai – közti együttműködés sikereit emeli ki. Tény, ami tény: az Oroszország és Irán közti kereskedelem most először meghaladta a 2 milliárd dollárt. Orosz diplomaták hivatalos nyilatkozatai szerint csak az elmúlt évben a kereskedelmi áruforgalom növekedése 43 százalékot tett ki.

Hamarosan befejeződik a busheri atomerőmű építése, ami orosz szakemberek közreműködésével és orosz technológia alapján készült. Mindemellett, ahogy Putyin is említette, Oroszország kész folytatni az együttműködést Iránnal nemcsak az atomenergetika, de a gazdaság más szféráiban is – így az olajkitermelés, a közlekedés, a telekommunikáció, a polgári légierő és a hagyományos energetika területén is – természetesen a nemzetközi szabályok figyelembevételével.

Ezek nem csupán szavak és jókívánságok; mindezt konkrét együttműködési megegyezések alapozzák meg. Ágy például már a múlt év decemberében született egy megállapodás a két ország energiarendszerének összehangolásáról.

Moszkva hivatalos nyilatkozatában kitér arra a tényre is, hogy a most megválasztott iráni elnök még Teherán polgármestereként is jelentős mértékben hozzájárult az orosz-iráni együttműködés sikereihez: többek közt az ő közreműködésével vált Moszkva és Szentpétervár az iráni főváros testvérvárosává.

Az orosz sajtóban legtöbbször konzervatív jelzővel illetik az új elnököt. Egyúttal megjegyzik, hogy ez valószínűleg közrejátszik majd Irán és az Egyesült Államok, valamint a Nyugat közti viszony megromlásában, ezenkívül a helyzet általános kiéleződése is várható egész Közel-és Távol-Keleten. A Roszbalt orosz hírügynökség elemzésének a címe: Irán – előre a múltba. Az írás szerint Irán az elnökválasztás után újra a forradalom útjára fog lépni. Az újságíró szerint Ahmadinezsádnak és a mögötte álló erőknek a törekvése, hogy lefékezzék a már sok éve elindult reformfolyamatokat, újabb egyetemistalázadásokhoz fog vezetni. Az ország többségét alkotó fiatalok és diákok fellépése felrobbantja a most kialakult helyzetet – az Egyesült Államok pedig várhatóan azonnal a segítségére siet egy újabb „színes forradalomnak”.

Az orosz polgárok többnyire azonban inkább békésen, sőt pozitívan viszonyulnak Mahmud Ahmadinezsádhoz. Először is, ahogy némely kiadvány fogalmaz: „Az új iráni elnök győzelmével megalázta az USA-t.” Az Egyesült Államok hegemóniája már régóta irritál úgy sok orosz, mint sok iráni embert is. Másodszor a hagyományos orosz lelkivilág szintén inkább a konzervativizmus felé hajlik. A reformerek „sokkterápiáját” követően a piacgazdaságból semmit sem nyert oroszok ugyanúgy, mint az irániak széles köre inkább visszafordul régi értékeihez – állapították meg a szociológusok. Harmadszor, az új iráni elnök maga is lentről jött emberként fellép a szociális igazságosságért, és az oligarchák ellen. (Vagyim Arisztov)

Copyright