Forrás: Heti Válasz

Stumpf András, itthon@hetivalasz.hu

KÉT ÉVE BELEVETETTE MAGÁT A VALÓSÁGSHOW-K ÉS A BULVÁR VILÁGÁBA, UGYANAKKOR ÁRÓKÉNT IS TERMÉKENY MARADT, A KÖNYVHÉTRE JELENT MEG ENCIKLOPÉDIA ÉNEZER CÁMŰ KÖTETE. RAPLEMEZT IS KÉSZÁT. MIVÉGRE E NAGY AKTIVITÁS? SEBEŐK JÁNOS ERRŐL IS BESZÉLT LAPUNKNAK. Folyt.

– Big Brother-házbeli lakótársa, Győzike hatására kapott rá a rap ízére?

– Ehhez speciel nem kellett Győzike, az énekbeszéd régóta bennem él. Sámánhangnak hívom. 1988-ban a Stúdió 88-ban is olvastam már föl részleteket Médium című regényemből ezen a sámánhangon. Romantikus-nosztalgikus énem pedig visszavágyódik a két háború közti dallamvilágba, és rezonál arra a zenei stílusra, amelynek legeredetibb képviselője itthon a Hot Jazz Band. Ágy a lemez pontos stílusmeghatározása: raprom. Rap és romantika. Tizenöt szám készült el, a stúdiófelvételeken már túljutottunk, csak egy szerződés hiányzik – de már tárgyalok.

– Sok színész, értelmiségi a pénz miatt bulvárosodik el…

– 1989-ben a párducketrecbe se a pénzért mentem be, hanem a pusztuló trópusi őserdőkre próbáltam felhívni ezúton a figyelmet, a Big Brotherbe is azért mentem – bár kaptam érte pénzt -, mert úgy éreztem, földgömbsisakkal a fejemen elmondhatok valamit emberről és természetről.

– A villalakókból akart ökoérzékeny Sebeők-követőket faragni?

– Az emberek többségében eleinte valóban csupa potenciális tanítványt láttam. Ökológiai messiás, apostol szerettem volna lenni, a nagy térítő, akinek szavára tömegek moccannak, s jobb lesz a világ. Rousseau-tól Marxig sokan vágytak ilyesmire. Ha jobb nem is lett a világ, az említetteknek legalább a tömegmozgatás sikerült. Az ő sikerükből okulva állíthatom, szerencsésebb is, hogy nem értem el eredeti célomat. Teller Ede mondta: a zöld gondolat az utolsó olyan eszme, amely jó eséllyel fasizálódhat, emberellenessé válhat. Én viszont János vagyok, nem Jónás. Szembe kell nézni azzal a paradoxonnal, hogy nem adatik meg az apokalipszis katarzisa. A zöldekkel ellentétben én sosem jósoltam közeli és totális pusztulást. Éppen az a tragédia az ökoholokausztban, hogy párhuzamosan megy végbe a világ békés működésével. A klimatikus jehovizmus, a felmelegedésrettegők hada csupán eltereli a figyelmet az alattomos folyamatokról. Olyan halálos betegség vagy atomrobbanás, amely holnap mindenkit megöl, valószínűtlen. Mégis sokan keresik ezt az apokalipszist: könnyebb borzongani, mint fölfogni, hogy ha mindez tovább fajul, mit eredményez.

– Miféle folyamatokat emleget?

– Például a kanadai kormány 300 ezer fóka lemészárlását hagyta jóvá az idén. A nano- és géntechnológia fémjelezte új évezred hajnalán bunkóval mészárolják le állatok tömegeit. Az ősi brutalitás és a cizellált magas civilizáció egyidejű és egyterű jelenléte számomra érzelmileg földolgozhatatlan. Kozmikus becsületsértésnek érzem, és uralkodnom kell a bennem tettlegességig fajuló potenciális terrorista felett.

– Pedig nem az a jellegzetes utcai harcos.

– Mégis, olykor jó lenne paradicsomszósszal leönteni egy nercbundát: a nő sikolt, én cselekedtem. Felháborodása persze jogos volna: megkárosították – gondolná – egy olyan árucikk viseléséért, amely nincs betiltva. Úgyhogy én konfliktuskerülő forradalmár vagyok.

– Ráadásul keresztény.

– Karmelita lelkiségű katolikus. Azt a materialista felfogást, hogy az ember léte a halállal véget ér, képtelen vagyok elfogadni – persze nem úgy hiszek a túlvilágban, mint egy kávéscsészében. Nekünk, európaiaknak nagy kegyelmünk, hogy tudunk hinni kételkedve is – a muszlimoknak ez nem adatott meg. Engem is köt az érzékek rabsága, de éltet a hit, a remény és a szeretet. Bennem több a remény, mint a hit, és most már van bennem szeretet is. Paradox módon utóbbi épp a bulváros történetek által erősödött föl. Mert szép a jézusi gondolat, hogy legyünk lélekhalászok, de a szeretet olykor épp a céltalan beszéd, apró gesztusok kapcsán mutatkozik meg, az akarat nélküli közeledésben. Győzikében például nem láttam potenciális tanítványt.

– Ha rájött, hogy mégsem térít, miért nem hagyott fel a show-kkal? Mitől közérdekű Győzike és Sebeők barátkozása?

– Mi közünk van koldusokhoz, királyfiakhoz? A művészet témája az ember és az emberi viszonyok. Ha ilyenek egy valóságshow-ban jönnek létre, az épp annyira közérdekű, mint ha egy könyv lapjain. Narcisztikus, önsajnáltató hozzáállás a XXI. század legnagyobb fertőjeként kezelni a valóságshow-kat. Nem hiszem, hogy miközben Srebrenicában halottakat ásnak elő, a bulvársztárok vagy az jelenti a legnagyobb veszélyt, hogy fiatalokat összezárnak egy villában, ahol ilyenolyan viszonyba keverednek.

– Ne mondja, hogy sosem mosolyogta meg Kiszel Tünde Donatella-naptárát!

FOLYTATÁS: AZ INTERJÚ TELJES TERJEDELMÉBEN A HETI VÁLASZ NYOMTATOTT LAPSZÁMÁBAN, A 23-25. OLDALON OLVASHATÓ.