Forrás: ÉS

BÁN ZSÓFIA

Emlékezés Sontagra

Mindenekelőtt, legjobb lesz, ha a szokásokkal ellentétben (és így Sontag szelleméhez hűen) rögtön elmondom, hogyan nem találkoztam Susan Sontaggal, hogyan nem voltunk közeli barátok, és így mindez hogyan nem hatalmaz fel arra, hogy most, a halálakor írjak róla. Nem találkoztam vele már rögtön abban a dél-arizonai általános iskolában, ahová járt, és így engem sajnos nem tanított Mr. Starkie, aki bevezette Susant a német irodalom szépségeibe, nem találkoztam vele a chicagói egyetemen sem, így nem sutyoroghattam vele a koleszban arról, hogy hozzámenjen-e tizenhét évesen a neves szociológiaprofesszorhoz (naná, hogy hozzáment), nem én voltam az első regényének első kritikus szemű olvasója, így szerencsére nem én mondtam neki először, hogy Susan, lehet hogy nem ezért leszel halhatatlan, nem én adtam először a kezébe Benjamint, Barthes-ot, Sebaldot, Simone Weil-t, Danilo Ki