Forrás: ÉS

HÁY JÁNOS

Bálvány

Halott zsidó,

halott apa,

halott indián.

Tort ülünk,

ha végre ledől:

a bálvány.

Húsát tűzre vetjük,

és a csontját tűzre vetjük,

és a máját tűzre vetjük,

és a szívét tűzre vetjük

és tűzre vetünk

minden belső szervet,

hadd égjen végre,

hadd lobogjon a pogányisten.

Ne legyen neki többet lába a földön,

ne legyen neki többet szeme a földön,

ne loholjon léptünk után,

ne lesse cselekedeteinket,

ne hallgassa ki beszédünket.

Diadal ez az este,

lángokban áll

a bálványnak a bőre és a húsa

és lángokban áll a báványnak

a vére és a csontja

lángokban áll a bálványnak

minden képessége.

Lángokban áll benne,

amit szerettünk és

lángokban áll benne, amit gyűlöltünk

és lángokban áll benne,

amit sem nem szerettünk,

sem nem gyűlöltünk.

Porlad a bálvány,

szél seper a tájon,

mindent beterít magából,

hajnal jön új nap.

Hajnal jön a bálványból.

Felreped az éjszaka,

felrepednek az éjszaka

átázott szemek,

a fény az ő izzó testének fénye,

a levegő az ő égett

testének szaga.

Jaj, mit tettem:

elfordultam az ő képétől,

mégis itt van,

elfordultam az ő hangjától,

mégis itt van,

Elhagyott bennünket,

mégis itt van és büntet,

elhagyott, de ő üvöltözik

át a levegőn, hogy

bűnhődj, gyermek,

elhagyott, de ő sikít a fülembe,

hogy apagyilkost neveltem,

hogy látta a tenyeremet,

az ő tenyere volt,

látta az izmaimat,

az ő izmai voltak,

és majd én is látni fogom,

hisz készülődik már a gyermek.

Anya rejtegeti, de meglett,

anya bújtatja a hegyek mögött,

de ott van és nő,

növekszik az ereje,

ott van az a tenyér, ami az övé volt,

ott van az a kéz, ami az övé volt,

ott van az a halál, ami az övé volt,

s majd az enyém lesz.

Jaj, mit tettem,

megromlik a gyomromban az étel,

jaj, minden része felszívódik bennem,

és minden része méreg.

Jaj, mit tettem, halott zsidó,

halott apa, halott indián.

Élet és Irodalom

49. évfolyam, 25. szám