Forrás: NOL

Az új államfő aligha fog tálib rendszert bevezetni az iszlám köztársaságban

Dési András, 2005. június 27. 00:00

Mahmud Ahmadinedzsad iszlám konzervativizmusa nem feltétlenül jelent bigott vallásosságot. Elnökválasztási kampányában a most megválasztott államfő elsősorban a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolását, az olajexportból származó jövedelmek igazságosabb elosztását hirdette, ami összhangban van az iszlám, bizonyos szempontból kommunisztikus elvekre alapuló gyökereihez való visszatéréssel – jellemezte az iszlám köztársaság új elnökét N. Rózsa Erzsébet, a Teleki László Intézet főmunkatársa és Irán-szakértője.

N. Rózsa Erzsébet úgy látja, hogy a 49 éves Ahmadinedzsad egy új politikus generáció képviselője, személyében először kerül nem vallási vezető igen magas politikai pozícióba. Teherán főpolgármesterének győzelme egyben Ali Hamenei ajatollah pozíciójának megerősödését is jelenti. Az iráni politikai életet – Khomeini ajatollah halála óta – Hamenei és a mostani elnökválasztáson elbukott Akbar Hasemi Rafszandzsani közötti hatalmi egyensúly határozta meg.

Ahmadinedzsad győzelmében N. Rózsa Erzsébet szerint jelentős szerepet játszott, hogy az első generációs értelmiségi, végzettségére nézve közlekedési mérnök vidéki, szegény családból származik, s jelenleg is szerény körülmények között él. Ez a többségében szegény, vagy elszegényedő vidéki lakosság szemében éles kontrasztot képez a leggazdagabb irániak közé sorolt Rafszandzsanival szemben: egyes hírek szerint az exállamfő családja ellenőrzi Irán teljes pisztácia-kivitelét, de jelentős olajipari érdekeltségekkel is rendelkeznek.

A „reformer” vagy „konzervatív” jelzők szembeállításával azért is vigyázni kell, mert Iránban minden esetleges. Rafszandzsani Khomeini legbelsőbb köréhez tartozott, s innen jutott el a külvilág, főleg a nyugati befektetők felé való nyitást szorgalmazó gazdasági reformerek táborába. Ahmadinedzsad kapcsán pedig N. Rózsa Erzsébet fontosnak tartotta megjegyezni, hogy az új államfő megválasztása után is több nyilatkozatában hangsúlyozta: nem akarja tálib rendszerré alakítani a 67 millió lakosú Iránt. – Elképzelhető, hogy lesznek bizonyos szigorítások a férfiak és a nők viszonyában, de látni kell, hogy a lakosság több mint fele 25 éven aluli, s a fiatalok kevesebb korlátot tűrnek el – mondta a Teleki Intézet főmunkatársa, aki utoljára egy hónappal ezelőtt járt a rendkívül pezsgő életről tanúskodó, internetkávézókkal és nyugati típusú gyorsbüfékkel sűrűn ellátott Teheránban.

Ami Irán és Ahmadinedzsad külpolitikáját illeti, N. Rózsa Erzsébet szerint különbséget kell tenni az Egyesült Államokhoz és a Nyugathoz, értsd az Európai Unióhoz fűződő reláció között. Míg az EU tagállamai diplomáciai képviselettel is jelen vannak, s folyamatos párbeszéd zajlik Irán és az EU között, az iszlám köztársaság folyamatos amerikai fenyegetettségben érzi magát: az USA az Arab (Perzsa)-öbölben, illetve a közép-ázsiai térségben, Iraktól Afganisztánig felvonultatott haderejével már szinte körbekerítette Iránt. E célpont-fenyegetettség ellenére Ahmadinedzsad nem utasítja el a párbeszédet Washingtonnal, de azt mondja, hogy az első lépést Amerikának kell megtennie.

Hasonló megfontolás húzódik meg Irán sok vitát kiváltó atomprogramjában. Teherán nemcsak azért ragaszkodik békés célúnak nevezett nukleáris programja fenntartásához, mert úgy érzi, hogy ehhez joga van. Az atomenergia birtoklása egyfajta ütőkártyát jelent a regionális befolyással rendelkező Iránnak ahhoz, hogy az Egyesült Államok a térség ügyeinek eldöntésekor komoly, figyelembe veendő partnerként kezelje. Az irániak biztonsági problémáját elsősorban az USA tudná megoldani. Már csak azért is, mert Washington legfőbb közel-keleti szövetségese, a térség eddigi kizárólagos atomhatalmának számító Izrael többször megelőző csapást helyezett kilátásba, ha Irán folytatja – jelentős részben orosz segítséggel zajló – nukleáris programját. Az izraeli megnyilatkozásokat pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni azóta, hogy a zsidó állam 1981-ben lebombázta a nukleáris ambíciókat szövögető iraki Szaddám Huszein-rezsim Ozirakban épülő atomerőművét.