Forrás: NOL

Ma tartják az ellentmondásos elnökválasztás második fordulóját – Rafszandzsani, a gyakorlatias konzervatív, Ahmadinezsád, a vallásos szegények bálványa

Hírösszefoglalónk, 2005. június 24. 00:00

Rafszandzsani mellett tüntetők TeheránbanKép: Gárdi Balázs Erősödő iszlamista nyomással készül az OPEC második számú olajexportőre a mai elnökválasztásra. Két jelölt van, a pragmatista Rafszandzsani és az ultrakonzervatív Ahmadinezsád. A választók alsó korhatára 15 év, 47 millióan járulhatnak az urnákhoz.

Tegnap véget ért a hivatalos választási kampány, de az előrejelzések túl szorosak ahhoz, hogy bármely jelölt győzelmét biztosra lehessen venni. Mahmud Ahmadinezsád, a vallásos szegényebb rétegek, az alsó néprétegek által támogatott ultrakonzervatív jelölt valamivel esélyesebbnek tűnik. Teherán főpolgármesterének ellenfele Hasemi Rafszandzsani, az iráni egyházi állam „alapítóatyáinak” egyike. Ma a mérsékelt iszlám reformkurzus hívének látszik, az iráni viszonyokhoz mérten liberálisabb nézeteket hirdet. A Nyugattal való korlátozott párbeszéd híve.

Rafszandzsani azonban viszszaszorulni látszik. A hatalom olyan konzervatív, befolyásos pillérei, mint a Forradalmi Gárda Ahmadinezsádot támogatják.

A választások előestéjén többtucatnyi politikai személyiséget – döntően a mérsékelt reformszárny híveit – letartóztatták. Az IRNA hivatalos iráni hírügynökség jelentette, hogy a letartóztatottak között volt egy neves katonai személyiség, aki „beszédében rombolta, támadta az iszlamizmust”. Mindez a Reuters szerint bizonyos mértékig alátámasztja a reformszárny vádjait, hogy az előző, június 17-én tartott fordulóban (amelyet Ahmadinezsád előretörése jellemzett) a konzervatívok „piszkos trükkökkel” biztosították jelöltjük pozíciójavítását.

Iránban az államelnök viszonylag gyenge. Az ország igazi vezetője a legfelső vezér, 1989 óta Hamenei ajatollah. Az államelnök hatalmát a nem választott, az iszlamista klérus által ellenőrzött testületek korlátozzák.

Ha a konzervatív Ahmadinezsád győz, az utóbbi években néhány óvatos reformlépést tett Irán visszacsúszhat a szélsőséges vallási államiságba, a kemény iszlamista diktatúrába, a még markánsabb nemzetközi elszigeteltségbe. Ennek komoly globális következményei lehetnek, hiszen a világ, a nyugati vásárlók számára nem mindegy, milyen irányba fordul az OPEC második számú olajexportőre. Irán még inkább szembekerülhet az ENSZ-szel, szervezeteivel, mindenekelőtt a bécsi Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel (NAÜ).

Megfigyelők ez esetben az iráni atomfegyverkezési-ballisztikus rakétafejlesztési program felgyorsítását várják, amely a másik oldalt, mindenekelőtt az Egyesült Államok-Izrael koalíciót radikális lépésekre, egy esetleges Irán elleni katonai csapásmérésre ösztönözhetik.

Síita papi háttere ellenére ma – iráni viszonylatban – liberális beállítottságú, bár a Reuters inkább „gyakorlatias konzervatívnak” tartja. A 70 éves pap társadalmi és politikai reformokat ígér, bizonyos mértékben liberalizálná a gazdaságot, és javítaná az ország kapcsolatát a Nyugattal. Az iszlamista kurzusba belefáradt értelmiség, a középosztály, az államapparátus bürokratái támogatják. A legfontosabb külpolitikai teendő, mondja, meggyőzni a Nyugatot, hogy az iráni atomprogram békés célú. Sok liberális és konzervatív nem bízik benne, köpönyegforgatónak, korruptnak és emberijog-sértőnek tartja.

Támogatói a szegények, kisemmizettek, a sorsuk javulását a szélsőséges diktatúrától, a remélt „iszlám államszocializmustól” várók közül kerülnek ki. Abban bíznak, hogy az ország olajjövedelmeit újra elosztják, és ők ebből az eddigieknél nagyobb mértékben részesülnek. Teherán 49 éves főpolgármestere egyik utolsó kampánybeszédében cáfolni igyekezett ultrakonzervatív mivoltát, szorgalmazva, hogy országa legyen a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagja. Még egy beszólást is megeresztett, hogy azért nagy a telefonszámlája, mert a gyerekei sokat interneteznek (a világhálón való szörfölés az iszlamista klérus számára halálos bűn).