Forrás: Heti Válasz

Szőnyi Szilárd, itthon@hetivalasz.hu

Bayer Zsolt a Fidesz elhagyásáról, a 2006-os kampányban betöltendő szerepéről és arról, hogy volt, amikor föl tudta volna pofozni Csintalan Sándort.

Az egykori léha budai fiatalemberből a nemzeti tábor garabonciása lett. Milyen vargabetűkön keresztül vezetett ez az út? Erről kérdeztük Bayer Zsoltot, aki arról is beszél a Heti Válasznak, milyen szerepre készül a 2006-os kampányban.

– Tizenhét éve alapító tagja volt a Fiatal Demokraták Szövetségének. Az akkori Bayer Zsolt belépne a mai Fideszbe?

– Lehet, hogy nem. Ha most lennék 25 éves, és a Fidesz a mai formájában az akkori körülmények közé kinőne a földből, talán azt mondanám: irány az SZDSZ. Csak hát az akkori Bayer Zsolt egyszerre öregedett, és remélem, együtt is lett bölcsebb a Fidesszel.

– Erről kicsit bővebben, ha lehetne.

– A nyolcvanas évek végén az antikommunizmust nekem a Beszélő, a „repülő egyetem”, a Rajk-butik jelentette. Azzal együtt, hogy bár okos fiúnak képzeltem magam, fogalmam sem volt, eszik-e vagy isszák az olyan eszméket, mint a liberalizmus vagy a konzervativizmus. Nekem Demszkyék voltak a „tökös gyerekek”, szemben a sok trottyos népivel, akik mindig kiegyeznek. Akkoriban meglehetősen léha fiatalember voltam, a nők foglalkoztattak, meg az utazgatás; nem olvastam politikai irodalmat, de még a napi sajtót sem – apám le is ütött volna, ha meglát a lakásban mondjuk egy Népszabadságot.

– Később nemhogy olvasta, de írta is a Népszabadságot – de erről majd a maga idején. Most arról, hogy miért nem az SZDSZ-hez csatlakozott.

– Mert nagy összetartó erő volt, hogy mi, ifjabb jogászok, bölcsészek, tanárképzősök megmutatjuk, létre tudjuk hozni a saját szervezetünket. Úgy éreztük, hogy a nagy generáció hajtotta végre 68-at és írta alá a Charta 77-et; apám nemzedéke végigcsinálta 56-ot, nagyszüleim végigélték a világháborút – mi pedig csak szépen belenövünk a langyos Kádár-rendszerbe. Jó volt rádöbbenni, hogy ha kell, létrehozzuk a Fideszt, ami csak a miénk. Megjegyzem, az SZDSZes értelmiség tévedett, hogy ezt nem ismerte fel, és megpróbált bedarálni minket. Aztán jött a Demokratikus Charta, és az egyik demonstráción mit látok: a hátam mögött Berecz János tüntet a demokráciáért. Akkor arra gondoltam, semmi sem történhet a világon, amitől én egy platformra kerülhetnék Berecz Jánossal.

– És azt gondolta volna, hogy tíz évre rá Szűrös Mátyással, Pozsgay Imrével, Csintalan Sándorral kerül egy táborba?

– Ezen sokat gondolkozom. Ugyan nem jutottam megnyugtató eredményre, néhány szempontot meg tudok fogalmazni. Például hogy Berecz János nevéhez csupa olyan dolog fűződött, amelyek csak a bigott kommunistákat jellemezték. Szűrös Mátyásról nem tudok ilyesmit. Belőle nekem az maradt meg, hogy kikiáltotta a köztársaságot, miként azt sem fogom elfelejteni, hogy Pozsgay Imre 1989-ben bejelentette: 1956 népfelkelés volt. A kettejük munkásságából nemigen tudnék olyan dolgot mondani, amitől hánynom kellene – persze majdnem biztos, hogy csináltak ilyesmit. Innentől az okoskodásom érvényét is veszíti, mégis, Szűröshöz és Pozsgayhoz másféle emlékeim kötődnek, mint Bereczhez.

– És Csintalan Sándorhoz?

– Fel tudtam volna pofozni, amikor 1994-ben bukfencezve örvendezett a szocialisták győzelme felett – miközben majd belepusztultam a komcsik visszatérésébe. De benne hasonlót érzek, mint a Munkáspártban. Thürmer Gyuláékra már az életben nem fogok tudni úgy haragudni, mint az MSZP-re – mert ezek az öreg bolsevikok tényleg azt csinálták, amiben hittek. És egyszer csak látták, hogy a szocialisták elviszik a vagyont, ők meg ott maradtak a Lenin-összessel. De ez mégis vállalhatóbb, mint hogy hétfőn üldözöm a magántulajdont, gyűlölöm a liberális demokráciát, a Szovjetunió csatlósaként kígyót-békát kiabálok Izraelre, és nyalom az arabok ülepét, kedden meg én vagyok a liberális demokrata, a magántulajdon őre, s csak az arabokat utálom.

– Vargabetűk az ön életében is akadtak. Hogyan lett – a saját szavaival – budai zsúrfiúból a nemzet garabonciása?

– A családom nagy részét 1946-ban, svábok lévén, kitelepítették, s szüleimnek a fővárosban úgymond a parasztpolgári lét roncsain kellett egzisztenciát teremteni. A hetvenes években én már egy konszolidált középosztálybeli családba nőttem bele – animációsfilm-operatőr apám jól keresett, így megtehettük, hogy öröklakásra fizetünk be, méghozzá a Kútvölgyi kórház mögött. Ehhez jöttek a nyugatnémet rokonok csomagjai, így én már 1969-ben Levis-t, Adidast hordtam, és másfél méteres Toblerone-rudakat szopogattam szakmányban. Emellett – mondom utólag – rejtett módon bennem élt az a hagyomány, amelyet a család halmozott fel. Kezdetben ez főként könyveken keresztül jelentkezett: az olyan olvasmányaimnak, mint az Uz Bence, Móra Ferenc Dióbél királyfija vagy Furfangos cintulája, sok közük lehetett szellemi érésemhez. Aztán felnőtt fejjel jött a kiábrándulás a liberalizmusból, a csalódások, hogy példaképeim koalícióra lépnek – te jó ég! – Horn Gyulával; azt kellett hát mondanom: bocs, tévedtem, az igazság mégiscsak ideát van.

– A középiskola után minek készült?

– Egyet tudtam: érettségizem, felvételizem magyar-történelem szakra, s ha nem járok sikerrel, azonnal, ha felvesznek, diploma után disszidálok. Végül persze nem mentem el, s a világjáró tervekből annyi maradt, hogy 1993-ban, amikor már a Fidesz szóvivője voltam, Deutsch Tomival és Kósa Lajossal bebarangoltuk Amerikát.

– Ami után, 1993 őszén, otthagyta a Fideszt. Miért?

FOLYTATÁS:

AZ INTERJÚ TELJES TERJEDELMÉBEN A HETI VÁLASZ NYOMTATOTT LAPSZÁMÁBAN, A 21-23. OLDALON OLVASHATÓ.

BAYER ZSOLT

1963-ban született. 1985 és 1991 között magyar-történelem szakos főiskolai hallgató. Újságírói pályafutását 1988-ban a Mai Napnál kezdi. 1988-ban a Fidesz egyik alapítója, majd 1993-ig a párt sajtófőnöke. 1993 és 1994 között a Népszabadság munkatársa. 1994-ben jelenik meg Tündértemető című novelláskötete. 1996-ban 1100 év Európa közepén címmel Magyarországról, majd 1999-2000-ben a határon túli területekről készít dokumentumfilm-sorozatot. 1997-ben Kamaszkorunk legszebb nyara – Amerika címmel filmsorozatot készít. 2000 és 2002 között a Duna Tv kulturális igazgatóhelyettese. 2005-ben jelentek meg legújabb novellái Kertek és egyéb tűnődések címmel. E hónap végétől dokumentumfilmsorozatot forgat Alaszkáról és Szibériáról. Szeptemberben jelenik meg A nagy Fidesz-könyv című kötete.