Forrás: Magyar HírlapDr. Del Medico Imre, Budapest
A kommunizmus bukásával neosznobbá vált társadalmunk most meggyőződhet arról, hogy a rút anyagiakért folytatott acsarkodás királyi családokban is előfordul.
Hohenzollern Pál Izraelben azzal mószerolja a román kormány által elkobzott vagyonáért kárpótlást követelő unokatestvérét, Mihály exkirályt, hogy maga teremtette meg Románia fasiszta rendszerét, részesedett az elkobzott zsidóvagyonból, uralma alatt a zsidókat a sárga csillag viselésére kötelezték, sokukat deportálták. (Náci volt-e I. Mihály román király?, MH, június 21.) Ennek a fele sem igaz.
Mihály apja, II. Károly a fasiszták nyomására elmenekült, de előbb lemondott fia javára. Az országot a kondukátori (vezér) címmel felruházott Antonescu marsall, Hitler meggyőződéses híve vezette.
Valóban sok zsidót deportáltak Beszarábiából (ma Moldova) és a Romániához csatolt ukrán területekről. Sokukat ott ölték meg, de a Regátban (így nevezik az 1914 előtti román területet), a Dél-Erdélyben élő zsidóság megúszta az 1940-45 közötti éveket, még ha zaklatták is őket, csillagot nem kellett viselniük.
Magyarország 1944-es német megszállása után számos, Észak-Erdélyből Budapestre költözött, itt zsidónak minősülő személy visszakapta román állampolgárságát, és még a kiugrás előtt visszatért Romániába.
Sem Mihály, sem édesanyja, Ileana, aki különváltan élt férjétől és fiánál maradt, nem volt náci. Mihálynak a román kiugrásban, Antonescu lemondatásában vitt szerepe közismert volt. Ezért részesült 1946-ban a külföldieknek is adható legnagyobb szovjet kitüntetésben, a Győzelem-rendjelben.
