Forrás: Erec

„Háááát, hintakentaur.” – mondta Erkel László. Seress Péter meg nevetett. – az úgy kezdődött, hogy volt egyszer egy zenekarunk, a Satöbbi, és én voltam a zene, a Laci meg a látvány, és fiatalok voltunk, és pofátlanul megmondtuk, amit gondoltunk…, és akkor azt éreztem – veszi át a szót Kentaur – hogy úgy éreztem, hogy ha a Peti a Zsiráf – Seress úr kinyújtotta a nyakát, hogy mindannyian jól láthassuk – akkor nekem is kell név, és akkor lett a Hintakentaur, amiből aztán a hinta egyszer csak lemaradt valahol félúton… – Valahogy így kezdődött a beszélgetésünk Seress Péterrel és Erkel Lászlóval – közismertebb nevén Kentaurral a UJS május 20-ai klubestjén. Megtudtuk, hogy ők is szeretik a kakaót, és hogy hogyan száll le Szegeden, a Dóm téren egy világhírű, rettegett zenei producer, hogy a bambusz rudakból kiváló vitorla építhető, hogy a megboldogult „80-as években sem volt azért egyszerű egy lemezt kiadni, és hogy milyen is volt akkor tizenegynéhány évesnek lenni, és hogy a hintakentaur egy hintaló és egy kentaur keveréke volt.

– bsarakka – UJS