Forrás: ErecA lengyelországi Janowba való Já”ákov ben Jichákról fogunk olvasni. Igaz, hogy személyéről, életéről nagyon keveset tudunk, még az Encyclopeadia Judaicában sem találtuk nevét önálló szócikként, azonban világhírű műve, amely több mint öt évszázada változatlan népszerűségnek örvend és számos nyelven újra és újra kiadják, több, mint egy hasábbal került bele a legforgatottabb zsidó enciklopédia szócikkei közé.
Já”ákov ben Jichák, akit Já”ákov (Jacob) ben Jichák Áskánáziként is említenek, 1550. táján született Janow-ban, Lengyelországban és 76 éves korában, 1626-ban, Prágában halt meg. Vallásos, főleg a vallás egyes kérdéseit népszerű formában tárgyaló, ismertető műveket írt. Élete nagyobb részét Lengyelországban töltötte. Legismertebb, óriási elterjedettségű művét, a C”ená uR”ená-t, a XVI. század végén írta, ami a maga korában – és azóta változatlanul -, eredetiben és több fordításban – köztük magyarul is – a zsidó olvasók legszélesebb körében forgatott könyv, elsősorban nők számára készült szombati olvasmánynak. A jiddis nyelvű mű Tóra és más bibliai részleteket, köztük a Háftárákat és az Öt M”gillá szabad fordítását tartalmazza a Tóra heti szakaszainak felosztásában. Valamikor „Teitsch”-Chimis-nek (Chümes), vagy Chumás-nak is nevezték, míg eredeti címe C”ená uR”ená. A mű héber címe az Énekek Énekéből (Sir há-Sirím 3:11) vett kölcsönzés, aminek magyar jelentése: „Menjetek, és lássatok Cijon leányai…” (C”ená u-R”ená b”not Cijon…)
A könyv, az idézetek mellett sok hagyományos kommentárt, magyarázatot is tartalmaz a Tórához, vagyis Mózes öt könyvéhez, amiket át- és átszőnek a Midrásból és más forrásokból vett legendák, történetek és etikai tanítások, melyek a zsidó nők között – akiknek nem volt lehetőségük az eredeti héber források olvasására, tanulmányozására – széles körben elterjedtek. A szerző módszere a „p”sát” (szó szerinti értelmezés) és a „d”rás” (szabad, értelmező, példákkal körülíró értelmezés) vegyítéke.
A C”ená uR”ená nemzedékeken át szolgált a zsidó leány és asszony vallási, bibliai tudásának tárházául, s akik gyermekeiket és unokáikat is e „kiapadhatatlan” forrás, a vallási történetek e kincsestára alapján nevelték, s ennek olvasása felé irányították.
A C”ená uR”ená megírását hamarosan követte az annak társkötetéül szánt Széfer há-Mággid (A prédikátor könyve), amely – szemben a Tóra szövegére építkező Cene Renével -, a Prófétákat és a Szent Iratokat veszi alapul.
Sok idővel a modern jiddis irodalom megszületése előtt a jiddis nyelvű könyvek terjesztették a zsidó nép, különösen a nők körében a szólásmondások és a legendák, a folklór és az allegorikus történetek, az imák és dalok világát. A braclavi Rabbi Náchmán (1770-1811) csodatetteinek történetei és a chászid mesék jóra ösztönző csokra, mind jiddis nyelven, jiddis könyvekben terjedtek és váltak népszerűvé. A jiddis nagy részben a közép-felnémetből származik a héber hozzáadásával, és kisebb részben egyéb nyelvek, főleg a szláv nyelvek kölcsön szavaival. A XII. században a Lengyelországba történő zsidó bevándorlás vezette be a jiddis nyelv szélesebb körű használatát a szláv országokban, ahol a jiddis – a többi élő nyelvhez hasonlóan – asszimilálódott, és a zsidó népesség vándorlása során további elemekkel gazdagodott.
Véglegesnek tekinthető következtetéseket, eredményeket hozó tanulmány még nem született a C”ená uR”enáról, a felhasznált források, és azok alkalmazási módja tekintetében, az azonban bizonyosnak látszik, hogy a szerző a forrásokat saját belátása szerint használta: általában került minden kabbalisztikus, vagy filozófiai részletet, amely forrásaiban előfordult. Mindvégig a jiddis nyelvet használta, még idézetek formájában is tartózkodott a héber eredetitől. Célja érezhetően az volt, hogy könnyen megérthető értelmezést, helyenként magyarázatot adjon, amelyet átszőtt mesés elemekkel, történetekkel.
A C”ená uR”ená hagyományosan a nők használatára szánt könyv lett, de ez – címének kétségtelenül női jellege ellenére -, nem volt a szerző eredeti szándéka. A legrégibb fennmaradt kiadás előzéklapja tudtul adja: „ez a mű azzal a szándékkal készült, hogy a férfiakat és a nőket képessé tegye … hogy I-ten szavát megértsék, egyszerű nyelven.” Hasonlóan a szerző Mélic Jásár című munkájához, ez a mű is egyaránt szándékozott a férfiak és a nők hasznára lenni.
A C”ená uR”ená magyar fordítása Büchler Zsigmond „alberti irsai” (ma Albertirsa) ortodox főrabbi munkája, a 20-as években készült, második kiadása a 30-as évek elején jelent meg Dunaszerdahelyen, Goldstein Józsua nyomdájában, az előszó szerint a nyomdász kiadásában. A második magyar kiadás megszületése a nyomdász özvegyének segítségével, az ő nyomdájában jöhetett létre. Az 1970-es években a dunaszerdahelyi kiadások reprintje jelent meg Tel-Avivban, a Szináj (a hajdani budapesti Schlesinger kiadó leszármazottai, utódai) kiadásában.
Borsányi Schmidt Ferenc
