Forrás: Magyar Hírlap

Túlélőtúra

Azok, akik a legforróbb kánikulában sem riadnak vissza attól, hogy vastag frottírzokni fölé túrabakancsot húzzanak, szívesebben szívják a tőzegillatú erdei levegőt, mint a zsúfolt strandok klóros kipárolgását, biztosan hallottak már a Kinizsi Természetbarát Egyesületről. Az 1969-ben alakult társaság Encián szakosztályának tagjai életerős fiatalok: ha egyszer befűzik a bakancsukat, nem rövidke sétára indulnak: céljuk a Magas-Tátra Sárkány-fala vagy a Keleti-Alpok sziklacsúcsai, esetleg a Budapest-Zebegény útvonal teljesítése. A teljesítménytúrák kitaposott ösvényein járva számos olyan létesítményt találtak, amelyeket az Encián Turisták 1914 tagjai hoztak létre. A névazonosság miatti kíváncsiságtól hajtva feltérképezték a hányatott sorsú sportegyesület történetét.

Az első világháború évében alakult társaságot először a Tanácsköztársaság idején oszlatták fel, majd a zsidótörvények miatt szűnt meg; mire a második világháborús hadifogságból hazatértek a túlélők, az akkori politikai helyzet már nem adott lehetőséget az egyesület újraszervezésére. Pedig a társaság nemcsak saját magát szórakoztatta az erdészházakban és a pihenőhelyeken: gondoltak az utánuk következőkre is: a Börzsöny, a Pilis, a Gerecse és a Mátra hegységekben számos tornyot, védkunyhót, pihenőhelyet építettek, forrásokat és túraútvonalakat újítottak fel. Tevékenységük felidézésére jött létre az Encián-emlékek túramozgalom, mely a régi szellemiséget követi: a bejárt útvonalakat pecséttel lehet igazolni, ezek meghatározott számú pontot érnek, aki öt éven belül 1914 pontot gyűjt, pénzverdében előállított teljesítményjelvény büszke tulajdonosává válhat. A mozgalomhoz bárki csatlakozhat, kellemes útvonalakon koptathatja bakancsát vagy sportcipőjét.

A Szent László-hegyet megmászva az egyesület egykori elnökére emlékezhetünk, aki születésnapi túráján örömében felmászott egy közeli tölgyfára, azóta a pilisi útvonalat úgy hívják: Zarándoklat a „Majomfához”. A Nagyoroszi-Drégelyvár túráról így írt Magaziner Pál 1931-ben: „Az állomásról a pályatesteken átkelve, szőlőkert mellett elhaladva útelágazáshoz jutunk; az erdőszegélyen szép fenyvesben vezető úton a Kővágóhegy gerincére felkapaszkodva Drégelyvár romjaihoz érünk. A várból leszállva a Barombércen és Kőkapuhegyen át nagy kanyarodással szép kilátást nyújtó szekérúton a Pulyahegyen lévő vadászlakhoz jutunk.” A menedékházakban már őseink is kellemesen múlatták az időt, erről tanúskodik egy korabeli feljegyzés: „Széles jókedvre hangolódva a gyöngyösi bortól, énekelgetve örültek a magyar turistatársaság új házának.”

Bánky Bea