Forrás: Erec

2005. május 11-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának Hebraisztika Tanszéke temetőlátogatást szervezett a piliscsabai Campus-tól nem messze található vörösvári temetőbe. A temető a Budapestet és Esztergomot összekötő vonat ablakából is jól látható, és bár viszonylag kis alapterületű az egykor fallal körbezárt terület, mégis szembeöltő a sváb falvak közül kikandikáló keresztek nélküli, lekerekített síregyüttes. Közelebbről megnézve még meglepőbb a szinte csak héber feliratos sírok látványa, a helyenként térdig érő, látszólag ritkán gondozott fű, és a néhol földön fekvő vagy még csak düledező, rogyadozó sírkövek összessége. A szakmai segítséget a Tanszék részéről Kormos Szilvia tanárnőtől kaptuk meg, akinek évek óta a héber sírfeliratok kutatása, feljegyzése és megörökítése a szakterülete, de velünk volt még Balogh Katalin tanárnő is, illetve a hallgatók részéről az első három évfolyam képviselői, összesen úgy kb. tízen. Mivel a kirándulásra, amelynek ötlete egy pár héttel a megvalósítás előtt spontán módon született, tanóra keretében került sor, a hallgatóknak komoly feladatokat is kellett teljesíteniük, ami gyakorlatban sokkal nehezebbnek bizonyult, mint azt első hallásra hitték: fejenként három sír teljes feliratát kellett – természetesen eredeti tagolással és nyelven, vagyis héberül – lejegyezniük, és azokat otthon letisztázva, átírva házidolgozatként beadni. A nagyrészt mindenhol megkopott, megrepedt, mohalepte, ledőlt sírok feliratainak nehézkes fejtegetésében természetesen Kormos tanárnőtől folyamatos segítséget kaptak a szorgosan jegyzetelő hallgatók, aki nem csak kiolvasta, értelmezte a régi írásokat, rövidítéseket, de a feldolgozott sírokról fényképeket is készített.

A temető történetéről nem sokat tudunk, mindenesetre a sírokon található 1850 és 1950 közötti évszámok nagy segítséget nyújtanak az egykor a környéken élt zsidó közösség időbeli elhelyezésében. Egy éppen arra kutyát sétáltató helyi lakostól azt is megtudtuk, hogy ma már nem nagyon laknak zsidók a környéken, mondhatni a háború senkit sem hagyott az egykor virágzó zsidó közösségből, illetve azt is elmondta, hogy véleménye szerint nem mindegyik földön heverő, összetört sírkő a viharnak és az enyészetnek köszönheti jelenlegi állapotát, elmondása szerint szoktak látni sírköveket rugdosó suhancokat, akik véleménye szerint nem direkt zsidóellenességük miatt rombolnak, egyszerűen csak fölösleges energiájukat vezetik le az amúgy is felügyelet nélkül álló aprócska temetőn, és bár a szomszédos idős lakók mindig megpróbálják elkapni őket, csak elkergetni sikerül a fürge fiatalokat. A cikk szerzője elsősorban a megható, meghökkentő és lenyűgöző szavakkal tudná leírni a látottak összbenyomását, és mivel nem csak a tanóra keretei végesek, de az eső áztatta fűben rendületlenül guggolni képes hallgatók kitartása is, a múltkutató küldetés pár óra alatt véget ért, ám az ambiciózus kutatócsapat kíváncsiságát csak a temető teljes feldolgozása elégítheti ki, amelyre minden bizonnyal a közeljövőben kerül sor.

Zsoozsy