Forrás: Erec

Az amerikai és izraeli filmszakma egyik közismert fenegyereke, Avi Nesher, talán édesapja politikai száműzetésének köszönhetően került az Amerikai Egyesült Államokba. Elmondása szerint azonban, mióta gyermekei elérték az iskolás kort, többet tartózkodik az ígéret földjén. Hogy miért van így? Válasza egyszerű: „úgy döntöttünk olasz származású feleségemmel, aki világhírű fotóművész, hogy gyermekeink Ramat Ganban szocializálódjanak, és ne Amerikában. Árisz szerint az izraeli oktatás tán a világon a legjobb.”

Izraeli filmjeiről csak annyit mond szerényen, hogy a Lahaka az izraeli katonai együttesek történetét dolgozza fel, és szinte nincs Izraelben olyan, aki nem látta volna. Hasonló a helyzet a Dizengoff 99-el is. Új filmje, „A világ végén balra” az elmúlt tíz év legnagyobb kasszasikere volt az izraeli mozikban. A rendező húsz éve nem rendezett Izraelben, visszatérése így knagy visszhangot keltett.

A 60-as évek vége, Izrael. A Negev-sivatag határán egy kis izraeli faluban két bevándorló család lakik egymás mellett. Az egyik Marokkóból (francia kulturális háttérrel), a másik Indiából érkezett (angol kulturális háttérrel). Bár mindkét család zsidó származású, és mindegyikük Izraelben képzeli el jövőjét, semmi közös sincs bennük. A családok kulturális háborút vívnak egymással. A feszültséget számtalan apró mozzanat fokozza. A két családban élő, azonos korosztályhoz tartozó tinédzser lányok azonban mély barátságot kötnek egymással. A nemzeti hovatartozás, a kulturális különbség, a családok közötti feszültség nem befolyásolja kapcsolatukat…

A rendező 1952 december 13-án született, Izraelben. Édesapja Romániában született, megjárta a haláltáborokat, majd Izrael függetlenségének kikiáltásakor már odautazott. De, ez az igaz szocialista, mint amerikai kapitalista halt meg.

Avi több izraeli háborúban is harcolt. Arra a kérdésre, hogy hol érzi jobban magát, a lehetőségek hazájában, a hollywoodi stúdiókban, vagy a poros Negev sivatagban, csupán annyit válaszolt: „a szívem mindig visszahúz. Izrael problémáit megpróbálom filmre vinni. Az amerikai filmeket kézzel és eszközökkel, az izraelieket szívvel-lélekkel készítem…”

Terveiről csupán annyit mondott, hogy új amerikai filmjének színhelye – az izraeli és magyar filmtörvények adta koprodukciós lehetőségekkel élve -, Izrael, Magyarország és Kanada lesz.

A már hagyománynak számító pesti Izraeli filmszemléről szólva elmondta, hogy a kezdeményezés mintaértékű, amiért külön dicséret jár az Örökmozgónak. Legalább annyi, mint Edelényi Jánosnak és Bodnár Évának a tavaly Izraelben szervezett magyar filmhétért.

Breuer Péter