Forrás: NOL

Sándor Tünde, 2005. június 20. 00:00

Telt ház Egyiptomban, a Vörös tenger partjánKép: AFP – Hasan Mroueu Egyiptomról rögtön a piramisok jutnak eszünkbe. Sok turista nem a fáraók, hanem a Vörös-tenger színes élővilága miatt tart oda.

Mindössze háromórányi repülőút, és máris a világ második legnagyobb korallzátonya mellett találja magát az utazó. Az Afrika és Ázsia határán húzódó, még az ázsiai kontinenshez tartozó Sínai-félsziget két városába, Hurghadára és Sarm-es-Sejkre számos magyar utazási iroda kínál utakat. A már Debrecenből is induló charterek télen-nyáron járnak, jóllehet Egyiptomban télen langyos, tavasszal és ősszel már-már kánikulai az időjárás, nyáron pedig gyakran negyvenfokos a hőség. A magyar átlagjövedelemhez szabott szerény árak azonban még a legforróbb hetekben is utazásra csábítanak. Ágy vált az amúgy klasszikus téli úti célból egész évben látogatott hely.

A Sínai-félszigeti Sarm-es-Sejk a pihenni vágyók és a búvárkodni szándékozók számára ideális. Hurghada jobb választás azoknak, akik kéthetes nyaralásuk idejére luxori, kairói és egyéb kirándulásokat is terveznek. Az egyiptomi utak egyik vezető hazai szervezőjévé vált Kartago Tours ügyvezetője, Adelinda Ben Selma azt mondja: őket is meglepte, hogy milyen gyorsan népszerűvé vált a Vörös-tenger a magyarok körében.

A kopár sivatagból alig több mint két évtized alatt kinőtt üdülőváros lett Sarm-es-Sejk. (Korábban csak mint az egyiptomi-izraeli konfliktus egyik pontja volt ismert.) A luxushotelek környékén valóságos oázis épült ki, a települések közt autózó a sárga sivatagból hirtelen üde, zöld pázsitok és pálmafák árnyékába érkezik. Az igazi egyiptomi hangulatból kis ízelítőt az Old Marketben, vagyis a bazárban kapunk. A szőnyeg-, az ékszer-, a ruha- és a fűszerárus igazi arab lélek, tehát alkudni lehet, sőt kötelező. Ha a társaságban férfi is van, az árusok őt tekintik partnernek, nem feledve gyakran megdicsérni, hogy milyen szerencsés fickó is az illető, hiszen csodaszép felesége van. Igazi bennszülött itt nincs, a főtéri kávézóban például kiderül, hogy a pincérek Alexandriából települtek át. Amúgy azok élnek ott, akik a turistaiparban dolgoznak, legyenek akár pincérek, hajóskapitányok vagy búvároktatók.

Unatkozni nem lehet: a Ras Mohamen nemzeti parkba folyamatosan indulnak a kirándulóhajók, melyek fedélzetéről leereszkedve az ott élő másfél ezer halfajból és félszáz korallból láthat ízelítőt a búvárkodó. Búvárkodni persze amatőr módon is lehet. Elég egy szemüveg és egy békatalp, s már a víz felszínén úszva is lenyűgöző az elénk táruló lenti látvány. A fakultatív, a helyszínen befizethető programok sivatagi dzsipes, motoros túrát, tevegelést és a Mózes-hegy éjszakai megmászását egyaránt kínálják. A rendkívül fárasztó, másfél napos túrában – a Napóleon által is meglátogatott Szent Katalin-monostor megtekintésével – a napfelkelte látványa is benne van – ott, ahol Mózes állítólag megkapta a kőtáblákba vésett tízparancsolatot.

A zavartalan pihenést nyújtó turistaparadicsomban érdemes vigyázni a gyomrunkra. A helyi csapvizet az európai ember nem ihatja. Ha mégis az italunkba kerül egy-egy jégkocka, vagy a fogmosáshoz csapvizet használtunk, akkor persze bármelyik patikában segítenek. Ráadásul szorult helyzetben még alkudni is lehet.