Forrás: NOL

Doros Judit, 2005. június 20. 00:00

A rekkenő melegben jólesik egy korsó sör A cseh fővárosba irigykedni jár az ember: lám, egy nagyvárosban is lehetnek tiszták a járdák, csilingelő villamosokkal és jól kiépített metróval megoldható a tömegközlekedés, a sétáló belvárosba valóban nem jönnek be az autók, s nincsenek graffitivel elcsúfítva a műemléki épületek sem.

Prágába azután a szépségért és a természetességért megyünk. A Károly hídon – noha nagyjából feleakkora, mint a budapesti Erzsébet vagy Margit híd – legalább egyórás sétával jutunk át, mert lenyűgöz az utcai árusok és művészek produkciója. Itt nem lehet bóvlit venni, a kínai kereskedők a városszéli boltokba szorultak. A hídon tűzzománc, fa és ezüst ékszereket, apró akvarelleket és vidám színekkel, figurákkal dekorált bádogbögréket kapni. Egymástól tisztes hallótávolságban zenekarok és kintornások: akár több órán keresztül is élvezhetjük az igényes dzsesszmuzsikát, vagy a zenére táncoló marionett báb látványát, miközben az alattunk folyó Moldván csendesen siklanak a sétahajók.

Az óvárosban szűk utcákon sétálhatunk, s felfedezhetjük a különös belső udvarokat, a kapukat, amelyen átsétálva újabb és újabb kis terekre, szökőkutakkal tűzdelt átriumokba jutunk át.

Ebben a városban helye van a bámészkodásnak, az ejtőzésnek, a lélek feltöltődésének. No és a misztikumnak is. A régi zsidó temető leghíresebb síremléke Löw rabbié. Ő volt az, aki a legenda szerint egy agyagóriást alkotott, a Gólemet, akinek feladata az otthoni munkák elvégzése volt. Egyszer azonban felügyelet nélkül hagyta, amikor beköszöntött a szombat, és az óriás mindent szétrombolt. A rabbi hazasietett, kivette az agyagóriás szájából a szent igét tartalmazó papirost, mire az összeomlott és darabokra tört. Sokan ma is úgy tartják: ha valaki a kívánságát egy pici papírra írja, azt a rabbi síremlékén egy kő alá helyezi, teljesülnek vágyai. Ágy működik a Károly híd egyik domborműve is: aki azt megsimogatja, szintúgy remélheti óhajának beteljesülését.

Ha vágyaink netovábbja nem más, mint a rekkenő melegben egy korsó sör s némi harapnivaló, nos ezt papírcédulák vagy szoborsimogatás nélkül is elérhetjük: Prágában, ha eldobunk egy kavicsot, az egy söröző előtt landol. Vannak „emblematikus” helyek: Hrabal kedvence a Tigris, ahol az író emlékét egy különasztal őrzi, a falon körbe fényképekkel. Svejk sörözője a Kehely, régóta inkább már csak turista látványosság, semmint „jó hely a városban”. Az „U flekuba” nyáron érdemes menni, ilyenkor a hatalmas belső udvar egyfajta sörfesztivállá alakul, jönnek a tangóharmonikások és a trombitások, s bármelyik nép kedvenc nótáját eljátsszák – ott jártunkkor a magyaroknak épp a „Száz forintnak ötven a fele” jutott…

A sör mellé pedig, knédli, szaftos hús és párolt káposzta dukál, vagy kolbász mustárral. De leginkább sörsajt. Az étlapon gyakran „Hermelin”-ként szerepel, ami itt nem más, mint egyfajta camembert sajt bepácolva. Az első meglepetés akkor éri az embert, amikor a látszólag rugalmas sajt a szájban lágyan omlik szét, különleges ízorgiát teremtve ott. Érzünk fokhagymát, majoránnát, babérlevelet, zöld borsot, paprikát, érzünk savanyút és kesernyést egyszerre, enyhén csípőset és vadítóan chiliset, de elsősorban mennyei boldogságot, amiért egy egyszerű „sörkorcsolya” ilyen pompázatos lehet. Hazaérve aztán rávetjük magunkat az internetre, s megpróbáljuk megtalálni a pác titkos összetevőit. Rádöbbenünk arra, hogy sorstársaink is keresik ugyanezt. „Jártam Prágában. Ott pedig, be-betértem sok sörözőbe. Árulnak ott Hermelin nevű sajtot. Egy nagy befőttes üvegbe ecetes páclevet készítenek, majd abba beletesznek kerek, még éretlen camembert sajtokat. Mégpedig úgy, hogy félbevágják őket és zúzott fokhagymát és apróra vágott bazsalikomot tesznek a két szelet közé. Tehát beleteszik a sajtszendvicseket és közéjük zöld (nem csípős) csőpaprikákat és piros (erős) cseresznyepaprikákat tesznek. A kérdés csak az, hogy mi van a páclében, meddig kell érlelni, hol kell tartani? Ehhez kellene segítség, mert nem tudok, és nem is akarok enélkül az igen büdös étel nélkül létezni a továbbiakban” – írja egy kétségbeesett hölgy az egyik fórumon.

Aztán másutt megtaláljuk a megoldást. A pácba a fentebb felsoroltakon kívül legfeljebb egy-két szem vadkörte, és néhány szelet hagyma kerüljön, s ecet nem szükséges: helyette a napraforgóolaj előnyös, amelyben legalább egy hétig pácolódjon a sörsajtunk.

Aztán vegyünk sört, mondjuk Staroprament – hogy stílusosak legyünk -, hívjuk meg a barátainkat, tegyük asztalra a sajtot, barna kenyérrel, aztán élvezzük a vendégek arcán elömlő boldogságot. Magunkra vessünk, ha nem gondoskodtunk jó előre az utánpótlásról – várhatunk egy hétig, amíg beérik az újabb adag.