Forrás: NOL

Első a biztonság – Több módosítást hajtottak végre a Discoveryn

Horvai Ferenc, 2005. június 18. 00:00

A Discovery űrrepülőgép előkészítő munkálatai a júliusra tervezett repülése előtt A NASA tervei (és a közeli napokra várt bejelentés) szerint júliusban kaphatja meg a felszállási engedélyt az amerikai űrrepülőgép: a Columbia 2003-as katasztrófája után először a Discovery indítására kerül sor. A kétéves kényszerpihenő alatt az amerikai űrhivatal számos módosítást hajtott végre a járműveken. Közben már tervezik az űrsiklókat felváltó új űrhajótípust.

Utoljára 2003. január 16-án láthatták a Kennedy Űrközpont közelében élők egy űrrepülőgép felemelkedését. Fedélzetén az első izraeli űrhajóssal, Ilan Ramónnal a Columbia nem a Nemzetközi Űrállomásra indult, célja szigorúan tudományos volt: a legénység orvosbiológiai és technológiai kísérleteket hajtott végre. A feladatok sikeres teljesítését követően a leszállási manővert 2003. február 1-jén kezdték meg az űrhajósok. Közép-európai idő szerint délután három órakor, percekkel a földet érés előtt a Columbia eltűnt a NASA követőhálózatának képernyőiről. Mint később kiderült, a hét ember életét követelő katasztrófát még felszálláskor, az űrrepülőgép külső hajtóanyagtartályáról a Columbia hővédő csempéinek ütköző szigetelőhab-darabok okozták.

Bizonyos szempontból szerencsések voltak a NASA mérnökei. Ha a tragédia egy másik űrrepülőgéppel történik, valószínűleg hónapokkal (vagy akár egy évvel is) tovább tartott volna a kényszerszünet. Az először 1981-ben indított Columbia volt ugyanis az első űrrepülőgép, s ennek köszönhetően társainál több érzékelővel rendelkezett. Ennek is betudható, hogy ma már viszonylag pontosan ismerjük a katasztrófa körülményeit.

A baleset óta eltelt időszakban végrehajtott legfontosabb változtatások az üzemanyagtartályt érintették: megváltoztatták a szigetelőhab felhelyezésének módját, a jégképződés elkerülésére pedig fűtőelemeket építettek be. Ha mégis szigetelőhab ütközne a szárnynak, akkor azt a 100-nál több, újonnan beépített hő- és gyorsulásmérő szenzornak kell jeleznie. Az üzemanyagtartály állapotát a felszállás során a tartály és az űrsikló közé szerelt kamera követi majd nyomon. A hővédőpajzsot Föld körüli pályán is meg kell majd vizsgálni, ezt teszi lehetővé az átalakított fedélzeti robotkar, melynek végéről az űrrepülőgép alsó részét is meg lehet figyelni. Esetleges sérülés esetén a hővédő csempék javítására több különböző módszert dolgoztak ki.

Az űrrepülőgépek biztonsági okokból már kizárólag csak a Nemzetközi Űrállomásra utazhatnak, hogy nagyobb kockázat esetén a legénység élete ne legyen veszélyben. Ha az űrrepülőgép a felszállás idején a világűrben nem helyrehozható módon károsodna, az űrállomásról a Szojuz mentőűrhajókkal az űrhajósok biztonságban visszatérhetnek a Földre. (Ez alól csak a Hubble Űrteleszkóphoz indítandó esetleges újabb javítómisszió jelentene kivételt, de jelenleg úgy tűnik, az űrtávcső újabb szervizelésére – a tudományos közvélemény tiltakozása ellenére – már nem kerül sor többé.)

A Nemzetközi Űrállomás további moduljainak pályára állítása a megmaradt három űrrepülőgépre (Atlantis, Discovery, Endeavour) vár. Az űrállomás 2010-es tervezett befejezését követően a George W. Bush elnök által meghirdetett új nemzeti űrstratégiának megfelelően az amerikai űrrepülőgépeket „nyugdíjazzák”, s az Egyesült Államok – várhatóan csak néhány évig – embereket pályára állítani képes űreszköz nélkül marad.

Az új, először a 2010-es évek közepén indítandó űrhajó tervezése már megkezdődött. A „személyszállító űrjármű” (CEV – Crew Exploration Vehicle) fedélzetén fekete dobozt helyeznének el, ami a műszerek és érzékelők adatait, illetve a személyzet beszélgetését rögzítené. A fekete doboz jelentősen eltérne az űrrepülőgépeknél alkalmazott adatrögzítőktől, saját teleppel, jeladóval, antennával rendelkezne. Fejlesztését még 1999-ben, két amerikai Mars-szonda elvesztését követően kezdték meg. A tervezett fekete doboz (REBR – Reentry Breakup Recorder, leszálláskor leváló adatrögzítő) ugyanis kisebb átalakítással éppúgy használható lenne az űrhajózásban, mint a Mars-kutatásban. Mint nevéből is kitűnik, a REBR minden visszatéréskor leválik az űrhajóról, majd leszállás közben adatait a műholdak felé sugározza. Az Iridium telekommunikációs műholdrendszerrel automatikusan felveszi a kapcsolatot, s nagyjából 10 percen át továbbítja adatait. (Mars-szondán elhelyezett hasonló fekete doboz esetén egy Mars körül keringő űrszonda felé.)

A REBR prototípusának tesztelését a NASA már megkezdte, kb. 30 kilométer magasságból ballonról ejtik le, hogy aztán automatikusan adatokat küldjön az Iridium-rendszernek. A fekete dobozokat a lehetőségekhez mérten könnyűre tervezik, azok többször már nem felhasználhatók.

Horvai Ferenc