Forrás: Népszava

Hiába talált megfelelő jelöltet George W. Bush tavaly decemberben az amerikai belbiztonsági minisztérium élére Bernard Kerik személyében. New York volt keménykezű rendőrfőnökéről kiderült, hogy ő is összeütközésbe került a törvénnyel: illegális emigráns volt a házvezetője és gyerekeinek dadája. Hasonló probléma miatt kellett visszavonnia Bill Clintonnak 1993-ban igazságügyi miniszterjelöltjét, mivel Zoe Baird is papírok nélküli nevelőnőt foglalkoztatott.

Az Egyesült Államok, a nagy olvasztótégely emigránsok millióinak megélhetését biztosítja. A Pew kutatóintézet nemrégiben készült felmérése szerint az 1990-es évek közepe óta az illegális bevándorlók száma meghaladja azokét, akik törvényes módon telepedtek le amerikai földön. Becslések szerint évente 700 ezer ember érkezett illegálisan az Egyesült Államokba, miközben csupán 600 ezer körül mozog a legális bevándorlók száma. A felmérés szerint mintegy 13,9 millió olyan család él Amerikában, amelynek családfője illegális bevándorló. E családok 4,7 millió gyermeket nevelnek, s mivel többségük – 3,2 millió – már az Egyesült Államok területén született, e gyerekek teljes jogú amerikai állampolgárok.

Becslések szerint mintegy 6-7 millióan dolgoznak papírok nélkül. A Pew-központ felmérése azt találta, tévhit, hogy a feketén foglalkoztatottak többsége képzetlen kétkezi munkás, kiderült ugyanis, hogy a bevándorlók negyedének legalább főiskolai végzettsége van. A papírok nélkül dolgozók három százaléka a mezőgazdaságban, 33 százaléka a szolgáltatások területén talál állást, az építőiparban 16 százalék, termelő- és javítóműhelyekben 17 százalék kap munkát. A szeptember 11-i terrortámadások óta megszigorították az Egyesült Államokban élő külföldiek ellenőrzését. Bush elnök javaslattal állt elő az illegálisan foglalkoztatottak helyzetének rendezésére: néhány évre munkavállalási engedélyt adnának ki az emigránsoknak. Amerikai szenátorok is szorgalmazzák, hogy adjanak amnesztiát az illegális bevándorlóknak.

Spanyolország májusban meglepő lépésre szánta el magát. Közel hétszázezer olyan illegális bevándorló számára kezdte meg a munkavállalási engedélyek kiállítását, akik az országban élnek. Más európai országok is adtak már amnesztiát feketemunkásoknak, de nem ekkora számban. A spanyol döntés már csak azért is meglepő, mert az Európai Unió területén egyre határozottabban lépnek fel a hatóságok az illegális munkavállalókkal szemben. Ám Spanyolország gazdagsága mind jobban növekszik az utóbbi időben. A spanyol születési ráta, akárcsak egész Európában, csökkenőben van, s a bennszülöttek is egyre kevesebb hajlandóságot mutatnak a kevésbé kvalifikált kétkezi munka elvégzésére. Ezekben a szakmákban hiány alakult ki, s ezt az űrt a bevándorlók töltik ki.

A feketemunkások tömeges megjelenése azonban nemcsak Európában, hanem Afrikában és Ázsiában is mind nagyobb gondot okoz. A négymilliós Líbiában hozzávetőleg egymillió illegális bevándorló él. Egy részük csak tranzit országnak tekinti az olajban gazdag észak-afrikai országot. Sokuk azonban helyben marad, s ez gazdasági és társadalmi gondokat okozhat Kadhafi államában. Az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt a munkanélküliek száma az országban.

Izraelben több tízezer kelet-európai, főként román munkás dolgozik. Sokuk ugyan legálisan érkezik az országba, de megragadják a lehetőséget, s munkát keresnek. Többségük az építőiparban helyezkedik el, de szinte mindenhol foglalkoztatnak feketemunkásokat: banánültetvényeken, kibucokban, mosavokban és szállodákban.

Európában az illegális munkások nemcsak a béreket törik le, hanem egyszersmind az előállítási költségeket is, minek következtében bizonyos árukhoz olcsóbban juthat hozzá a gyanútlan vásárló.