Forrás: Heti Válasz. évfolyam . szám,
Ehhez a szimbolikus intézményhez már nem lehet hozzányúlni – állítja a nemrég három díjjal is elismert és a fiatalok körében különösen népszerű Terror Háza Múzeumról a főigazgató. Nem csak a múlt megítéléséről kérdeztük Schmidt Máriát.
– A Terror Háza Az év múzeuma és A 2004. év vendégbarát múzeuma címek mellett tavaly különdíjat nyert a 2004 európai múzeuma pályázaton. Április 5-én köszöntötték az egymilliomodik látogatójukat, amihez levélben gratulált Bozóki András miniszter. Vége a támadásoknak, ellenérzéseknek?
– A múzeumot a 2002-es választási kampány időszakában nyitottuk meg, és emiatt olyan ellenérzések, előítéletek is megfogalmazódtak, amelyeket a politikai-kommunikációs küzdelem túlfűtött légköre gerjesztett.
– A február 25-i megnyitás után három hónappal kormányváltás történt, és sokan féltek, hogy a Medgyessy-kormány ellehetetleníti az intézményt.
– Azt szerettük volna, arra készültünk, hogy a megnyitóünnepségre eljön a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége is. Ez lett volna méltó az áldozatok emlékéhez és a magyar politikai élet minden demokratikus szereplőjéhez. Ezt a posztkommunisták nem tették meg, pártpolitikai okokból és számításból. Ehelyett támadásba mentek át, ami abból a szempontból érthető volt, ha nem is elfogadható, hogy a mi múzeumunk által képviselt és érzékeltetett történelemszemlélet több tekintetben is eltér attól a múltfelfogástól, ami a korábbi évtizedekben, sőt még 1990 után is uralkodó volt Magyarországon. Mi azt mondjuk, hogy mind a két, XX. századi totális diktatúra vállalhatatlan, mind a két diktatúra áldozatai egyforma figyelmet, emlékezést és együttérzést érdemelnek. Ez a ház szimbóluma annak, hogy a két diktatúra sok tekintetben hasonlított egymásra. Nem véletlenül választotta a kommunisták politikai rendőrsége főhadiszállásul pont azt a házat, amelyben a nyilasok annyi kegyetlenséget követtek el, mert ezzel is vállalták a terror bizonyos folyamatosságát. Mi a két terrorista rendszert egymás mellé helyeztük, és egyszerre fordultunk velük szembe. Ez azoknak a múltértelmezési és -elbeszélési monopóliumát sértette, akik mind a mai napig nem ugyanazt a mércét alkalmazzák a két diktatúra meg- és elítélésében.
– A fő vád éppen az volt a múzeummal szemben, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt helyez a kommunista diktatúra, mint a náci-nyilas vészkorszak rémtetteinek, a holokauszt áldozatainak a bemutatására.
– Tudatosan nem foglalkozunk részletesebben a magyar holokauszttal ebben az épületben. Egyrészt azért, mert ennek a múzeumnak a létrehozásával egy időben kormányzati döntés született egy budapesti holokausztmúzeum létesítéséről. Nem mi tehetünk róla, hogy mind a mai napig nem jött létre az állandó kiállítás. Másrészt nem lett volna szerencsés egy olyan kiállítás, amely az államvédelmi hatóság terrorját a holokauszt tragédiája mellé helyezi. A kommunista diktatúrának azt a szörnyű ázsiai kegyetlenségét, amely a szovjet megszállástól működött 1956-ig, illetve a forradalmat követő megtorlásig, nem szabad a holokausztra való válaszként értelmezni. A két terrorkorszak időtartama sem mérhető egymáshoz, hiszen az egyik néhány hónapig tartott, a másik pedig szinte egy évtizedig. A magyar emberek túlnyomó többségének emlékezetében az Andrássy út 60. elsősorban a kommunista diktatúrát, az ÁVH rémtetteit jelképezi.
– Medgyessy Péter titkosszolgálati múltjának napvilágra kerülése szerepet játszhatott a múzeummal szembeni támadások lecsillapodásában?
FOLYTATÁS:
SCHMIDT MÁRIA TÖRTÉNÉSZ 1953-ban született Budapesten. 1978-ban végzett az ELTE történelem-német szakán. 1978 és 1996 között szellemi szabadfoglalkozású történész-kutató. 1996-tól tanít a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. 1999-től a XX. Század Intézet, 2000-től a XXI. Század Intézet, 2002-től a Terror Háza Múzeum főigazgatója. 1998 és 2002 között a miniszterelnök főtanácsadója.
