Forrás: HETEK

HETEK – Országos Közéleti Hetilap | IX. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM | 2005. JÚNIUS 17.

Lukács András

Japán expedíció Verne-mintára

Utazás a Föld középpontja felé

Nem Jules Verne regénye tette fel először azt a kérdést, hogy mi található a Föld középpontjában, de az Utazás a Föld Középpontjába című regény volt az első olyan könyv, amely tömegekben keltette fel az érdeklődést a Föld középpontja iránt. Verne hősei az utazás végén egy önálló és egzotikus világot találnak a Föld alatt, de a különböző mitológiáknak és a Bibliának is van válasza arra, hogy mi van a Földben a talpunk alatt mintegy hatezer kilométernyire. A következő hónapokban az Empire State Buildingnél huszonötször hosszabb fúróval japán tudósok vágnak neki, hogy egy, a Föld középpontjáig tartó távolság szempontjából kicsi, de fontos lépést tegyenek a Föld középpontja felé.

A mélytengeri térkép sötétkékkel jelzi, hogy hol a legvékonyabb a földkéreg. Irány lefelé Fotó: NASA

Ha csak az elmúlt hónapok tudományos eseményeit nézzük, szembeötlő, hogy a hatalmas és elvitathatatlan sikerek ellenére még mindig keveset tudunk arról a világról, az univerzumról, ahol élünk. Miközben a két marsjáró folyamatosan küldi az adatokat a vörös bolygóról, néhány hónappal ezelőtt az ember képletesen elérkezett a több mint egymilliárd kilométerre levő Titánra is, a Szaturnusz legnagyobb holdjára, új felfedezéseket tett a Naprendszer szélén elhelyezkedő égitestekről, de nem sokat tud arról, hogy mi rejlik a talpunk alatt „néhány” ezer kilométerre.

Erre az ellentmondásra hívta fel a Guardian című angol lapban ismertetett terv egyik kutatója, aki elmondta, hogy az ember a Holdról hozott kőzeteket, hogy megértse az univerzumot, de soha sem érte el még a Föld köpenyét. A japán kutatócsoport célja tehát a föld köpenyét alkotó kőzet vizsgálata, amelynek eléréséhez egy 57 500 tonnás, a Titanic hosszának kétharmadát kitevő fúróhajóval látnak neki. A hajó a kőolaj-kitermelésben használatoshoz hasonló technológiával, egy az Empire State Buildingnél huszonötször hosszabb fúróval végez majd fúrásokat több ezer méter mélységben. Ehhez először el kell hagynia Nagaszaki kikötőjét, ahol megépítették, és horgonyt kell vetnie a Csendes-óceánnak abban a térségében, ahol a legvékonyabb a földkéreg.

A kőzetminták begyűjtése mellett az expedíció következő fontos célja a baktériumok utáni kutatás, a tudósok ugyanis arra számítanak, hogy az óceán alatti kéregben, illetve a köpeny felső részében különleges, a magas hőfokot kedvelő baktériumokra találnak. Ez a várakozás nem ok nélküli. Korábbi fúrások során ugyanis olyan bogarakra bukkantak, amelyekből hőálló enzimeket sikerült izolálni. Ezeket az enzimeket ma már mosóporokban sikerült hasznosítani. Az expedíció tagjainak várakozása szerint a baktériumok mellett, az általuk földrengésfészeknek nevezett zónából – ahol a kéreg és a köpeny érintkezik – felszínre hozott kőzetminták vizsgálata közelebb visz a szeizmikus események megértéséhez, és segít az ezeket előrejelző rendszer elkészítésében.

Ha a japán kutatók terve megvalósul, így is „mindössze” két kilométerre sikerül közelebb kerülni a Föld középpontjához, és még mindig hátravan több mint hatezer. A teljes „utazás” megvalósítására az elmúlt években született egy-két frappáns, de sajnos csak elméleti megoldás. Ezek közül a legmerészebb David Stevensoné, a Caltech kutatójáé, aki a Nature című tudományos angol hetilapban ismertette arra vonatkozó elképzelését, hogy hogyan lehetne szondát juttatni a Föld magjába. Stevenson egy hatalmas atombombával lyukat ütne a földbe – ami nem mellékesen a Richter-skálán hetes erősségű földmozgással járna – és ebbe százezer tonna olvadt vasat öntene, plusz a szondát, amit nyilvánvalóan olyan anyagokból kellene elkészíteni, amelyek ellenállnak a magas hőmérsékletnek. Stevenson számításai szerint, mivel az olvadt vas sűrűbb mint az őt körülvevő réteg, a töltet folyamatosan mozogna a Föld középpontja felé, és nagyjából egy hét alatt elérné a Föld magját, ahol az így bejuttatott szonda meghatározná a hőmérsékletet, az elektromos vezetőképességet, a kémiai összetételt. Ha mindez sikerül is, egy komoly probléma még hátravan: az adatok továbbítása a felszínre. Ezt ugyanis az űrszondákkal ellentétben nem tudná rádióhullámokkal továbbítani. A tudományos külső ellenére a pompás ötlet tehát egyelőre Verne regényének kategóriájába sorolható, így kénytelenek vagyunk megelégedni azzal a két kilométerrel, amit majd a japán fúróhajó fúr a földköpenybe az elkövetkező évben.

Oszlopok a tenger mélyén

Első olvasásra csak keveseknek tűnik fel, hogy a Biblia számos helyen tesz említést a Föld belső szerkezetéről, és olyan részletekkel szolgál, amelyeket még egyetlen földi műszer sem figyelt meg. Az egyik legfontosabb utalás a Föld belsejével kapcsolatban a Jób könyvében található, ahol Isten Jóbnak válaszolva feltárja a Föld teremtésének alapmozzanatait. „Majd felelt az Úr Jóbnak a forgószélből, és mondta:…Hol voltál, amikor a Földet alapítottam? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! Ki határozta meg mértékeit, tudod-e? Avagy ki húzta el felette a mérőzsinórt? Mire bocsátották le oszloplábait, vagy ki tette le szegletkövét; Mikor együtt örvendeztek a hajnalcsillagok, és az Isten minden fiai vigadoztak? És ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor kitört, az anyaméhből kijött; Mikor ruházatává a felhőt tettem, takarójául pedig a sűrű homályt? Amikor megszabtam határait, zárat és ajtókat vetettem elé; És azt mondtam: eddig jöjj és ne tovább, ez itt ellene áll habjaid kevélységének!” (Jób 38,1.4 -11)

Kétméteres mélytengeri óriásrák. Feltárul a mélység Fotó: Reuters

Mindezekből tehát az tűnik ki, hogy a Föld egy alapkövön (szegletkövön, sarokkövön) nyugszik, amely a Föld középpontjában van. Ezt Isten alapította, tette le és egyetlen egy van belőle. A Föld oszlopairól a Biblia még számos helyen tesz említést, Dávid hálaénekében például a következőket mondja: „És meglátszottak a tenger ágyai, s a világ alapjai (oszlopai) a felszínre kerültek (feltakartattak), az Úrnak feddésétől, orra leheletének fúvásától.” Jeremiás pedig még egy további lényeges információt is elárul ezekkel kapcsolatban: „Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetitek az egeket ott fent, és ha itt lent kifürkészhetitek a Föld fundamentumait, akkor én is megutálom Izraelnek minden magvát, mindazokért, amiket cselekedtek, azt mondja az Úr!” (Jer. 31,37) Ebből pedig az a következtetés adódik, hogy ezek az oszlopok a földi műszerek számára továbbra is rejtettek maradnak.

Jób könyvének korábban említett szakaszában az oszlopok említése mellett Isten felülről lefele haladva ismerteti a Föld szerkezetét: „Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét? Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?” Ebből az látható, hogy a Biblia szerint a tengerfenék alatt újabb mélység található, majd az alatt pedig a halál kapui. Ez a leírás teljesen megegyezik azzal, amit Jónásnak mond a tengerfenékről azután, hogy kijött a cethal gyomrából. Jónás hálaénekét elemezve arra a következtetésre juthatunk, hogy mélytengeri tapasztalatai sokkal sokrétűbbek, mint a cethallal való találkozás: „Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam! És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát! Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hínár szövődött fejemre. A hegyek alapjáig süllyedtem alá; bezáródtak a Föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a múlásból, oh Uram, Istenem! Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.” (Jónás 2,2-8)

Jónás beszámolója arra utal, hogy miután a legénység – kérésének megfelelően – bedobta a tengerbe, elég nagy utat tett meg lefele haladva. Ha ezt az utat a hallal tette meg, akkor ez az élőlény nem volt egy tipikus cethal, sokkal inkább egy furcsa mélytengeri élőlény, amely nagy mélységben él és képes magas nyomást is elviselni. Jónás ugyanis az említett részben azt állítja, hogy a hegyek alapjáig ment le, bezáródtak felette a Föld kapui és a Seol torkából kiáltott Istenhez. A feljebb említett részben Jób könyve a halál kapuiról beszél, Jónás pedig a Seol torkáról.

Copyright