Forrás: Magyar Hírlap

Darvas Iván nyolcvanéves

Sármossága éveinek számával egyenes arányban növekszik fotó: Hegedűs MártaSzürke öltönyben, nyakkendősen ült, és csak olvasott, olvasott a József Attila Színház stúdiójában. Látszólag nem csinált semmi különöset, a legnagyobb történésnek az tűnt, hogy megivott néha egy kis vizet. Mintha nem is Kertész Imre Nobel-díjas regényének, a Sorstalanságnak meghúzott szövegére helyezte volna a hangsúlyt, totálisan monotonnak tűnt, ahogy belefelejtkezett a remekműbe. De határozott mimikával kifejezte véleményét arról, amit előad. Nem hagyta, hogy a Kertész iránti tisztelet miatt patetikussá váljék az este, amennyire lehet, igyekezett visszaadni a regény hangulatát. Fontosabbnak tartotta a művet, mint színészi eszközeinek csillogtatását.

Néhány éve azonban Szolnokon az Amadeusban, mintegy jutalomjátékként, Salierit, a Mozart mellett közepességére ráébredő zeneszerzőt adta. Ebben a bulvárba hajló darabban sziporkázhatott. Középszerűt játszva lehetett nagy formátumú. Lehetett vidám, elkeseredett, ármánykodhatott intrikusként és cirádák tömkelegét mondhatta el zengzetes beszédfolyamként.

Tud jelentős lenni kis semmiségben, mondjuk a jól megírt Neil Simon-vígjátékban, a Furcsa párban egyenesen brillírozott, sokat csodált könnyed eleganciájával. Sármossága éveinek számával egyenes arányban növekszik, és ezen az sem változtat, hogy mindinkább van benne valami bölcs keserűség. Bölcsessége megszerzésében élettapasztalatból kijutott neki bőven. 1956 után börtönben ült, majd hosszú ideig segédmunkáskodott, aztán csak vidéken léphetett föl. Színészi fénykorszaka a Várkonyi Zoltán igazgatta Víghez kötődik. Emblematikus szerepévé vált az Egy őrült naplója Popriscsinja, számtalanszor játszotta a tragikomikus monodrámát.

Az utóbbi években kicsit visszahúzódott, nem akadt méltó szerepe. Az évad végén Csehov-komédiákból rendezett jutalomjátékot a Madách Stúdióban Gálvölgyi János számára. Filmjeit rengetegszer ismétlik. Ezt nem szereti. Zömüket porosnak tartja, amúgy is úton-útfélen elmondja, nem szeret filmezni, számára a színház a fontos. És nem szereti a nyilvánosan megünnepelt születésnapokat sem.

Úgy tartja, a születésnap magánügy. De hát mégsem hagyhatjuk szó nélkül, hogy az ország talán legnagyobb élő színésze ma nyolcvanéves.

bóg