Forrás: Népszava

A hölgy több késszúrással oltotta ki élettársa életét. Az úriember fekete ruhában szaladt az autójához, majd tüzet nyitott a rendőrökre. Nem Rejtő Jenő, P.Howard valamelyik regényéből származnak ezek a mondatok, hanem ma már egészen hétköznapi bűnügyi krónikákat tárnak így a nagyérdemű elé. A valamely bűncselekménnyel alaposan gyanúsítható személyeket a rendszerváltás utáni években kezdték el hölgyezni és urazni, ami eleinte meglepő volt. Az is maradt.

Persze érthető ez eufémizmus, és zavar, hiszen ez is az előző rendszerek, a diktatúrák ellenhatásának tudható be. Akkoriban ugyanis a bírói ítéletet jócskán megelőzve és megelőlegezve ideológiai beállítottságtól függően munkás külsejű egyénekről, illetve a nemzet testén élősködő tolvajokról, majd a nép ellenségeiről, üzemi szarkákról, szabotőrökről, az imperialisták ügynökeiről szóltak a kékhírek. Még a rendszerváltást követően alakult ki, igen helyesen az a szokás, hogy amíg a bíróság nem hozott jogerős ítéletet, addig senkit nem lehetett tolvajnak, gyilkosnak, rablónak nevezni. Legföljebb hölgynek, úrnak.

Vannak egyéb cizellált finomságok is a bűnügyi tájékoztatókban. Cigánybűnözés természetesen nem létezik Magyarországon, mert a lopás, sikkasztás, rablás, gyilkosság nem bőrszínfüggő tevékenység. Ha mégis roma származású az előzetes letartoztatásba helyezett delikvens, a hazai sajtóban leleményesen azt írták, hogy a gyanúsított népes familiája követelte az illető szabadon bocsátását. Mára a familia helyét átvette a rokonság kifejezés. Igaz, ez még mindig elfogadhatóbbnak tűnik, ha meglehetősen bumfordi szemforgató álszenteskedés is, mint a semjénzsolti mélységekig zuhanó kódol zsidózás, szakállas bácsikról felböfögött gusztustalansággal. A boldogult rendszerváltást követően lelkes próféciák hangzottak el, hogy végre megszűnik a sorok között írás és olvasás kényszere, mert minden nyíltan leírható, elmondható. Ez nagyjából megvalósult, kivéve a sunyi rasszizmust, vagy egyszerűen csak beidegződött előítéletek esteit.

A kérdés persze azért a levegőben maradt: mit írjon a sajtó, ha egy „fehér” magyar gyanúsított érdekében vonulnak föl a rokonok, barátok, üzletfelek a rendőrörs elé és ott kisbaltával és egyéb ráutaló magatartással kívánják elérni az előzetes letartóztatásba helyezett személy szabadlábra helyezését? Esetleg úgy jelenhetne meg a hír, hogy a fülön csípett úr érdekében több tucat hölgy és úriember beverte a rendőrség ablakait.

Bihari Tamás

Bihari Tamás