Hangágyút fejlesztett ki és vetett be a palesztin tüntetők ellen a izraeli hadsereg. A morajló hangot adó készülék a fül belső kamráit zavaró elektromos frekvenciákat bocsát ki és ezáltal a céltömegben tartózkodó embereken egyensúlyzavar, szédülés és hányinger lesz úrrá. Az izraeli hadsereg és a városi rendőrségek komoly reményeket fűznek a sikeresen bemutatkozott új tömegoszlató fegyver iránt.
Június 3-án, a szégyenletes emlékű berlini fal mintájára épülő, a zsidó államot kettéválasztó izraeli fal ellen tüntető palesztinok ellen vetették be először a Scream-nek nevezett új infrahangú fegyvert – közölte az Associated Press (AP). (Az emberi fül körülbelül 20-20,000 Hz-es frekvencián dolgozik, azokat a hangokat, amelyek e határ fölött vannak ultrahangnak, amelyek alatta vannak, azokat infrahangnak hívjuk, az infra- és az ultrahang az emberi fül számára egyaránt érzékelhetetlen – a szerző)
A kisteherautó platójára erősített szerkezet 10 másodperces időközönként „lőtt” az emberek közé, és a csodálkozó palesztin fiatalok fülüket befogva, tántorogva igyekeztek elszaladni a helyszínről. Az AP jelen lévő tudósítója elmondta, hogy hiába tapasztotta a tenyerét a fülére, mert a mélyen dübörgő hang a kezén át behatolt a fejébe és hamarosan erős szédülés és hányinger fogta el.
Az izraeli hadsereg és a tüntetések elfolytásában nagy gyakorlatot szerzett városi rendőrségek komoly reményeket fűznek a sikeresen bemutatkozott új tömegoszlató fegyver iránt. „Sikerült megoldanunk azt a hármas célt, hogy a terroristák távol maradjanak a katonáinktól és minél hamarabb megtisztítsuk a terepet olyan módon, hogy a tüntetők közül sem sérüljön meg senki” – fejtette ki véleményét egy magát megnevezni nem akaró izraeli katonatiszt.
Egy másik, szintén a névtelenség homályába alámerült tiszt nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy az augusztus közepén kezdődő, Saron miniszterelnök által korábban beígért kényszer-kitelepítések alkalmából „a gázai övezetben kénytelenek leszünk bevetni az ellenálló zsidó telepesek ellen.”
A múlt héten a Scream iránt lelkendező izraeli sajtóban gyenge visszhangú vita robbant ki a hangágyú egészségre ártalmas hatásairól. „Rövid távon nem valószínű, de ha többször éri ilyen mértékű hangsugárzás az embereket, akkor kisebb-nagyobb, könnyen állandósulható hallászavar állhat elő (….) de ez még mindig jobb, mint az az első (1987-es palesztin) felkelés alkalmával használt, törmelék követ nagy erővel szóró kőágyú, ami sok szem- és egyéb sérülést okozott, vagy a könnyen halálos sérüléseket okozó gumibevonatú töltények” – jelentette ki John Pike, az amerikai Virginia államban bejegyzett Global Security nevű emberjogi szervezet vezetője. (A kőágyút egy-két használat után betiltotta az izraeli hadügyminisztérium.)
Katonai szakértők szerint jelenleg Izraelen kívül az akusztikus fegyverekhez szükséges technológiával az Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság és Oroszország rendelkezik, de tényleges bevetésükre eddig csak a Közel-Keleten került sor.
(Forrás: AP)
Az AP hírének utolsó mondata nem teljesen fedi az igazságot. Akusztikus, vagy más néven sonic fegyverek ma már minden fejlett ipari technológiával rendelkező ország hadseregében megtalálhatók.
Leonyid Vasziljev szovjet mérnök a KGB megbízásából már a 30-as évek elején sikeres kísérleteket végzett az emberi fület sértő hanghullámokkal. Az ezzel kapcsolatos kutatási eredményeit Sztálin engedélyével 1934-ben „Experiments in Distant Influence” című, Nyugaton is megjelent könyvében publikálta.
A II. világháborúban a japánok az ellenséges haderő és az elfoglalt területeken élő civil lakosság ellen bevethető infrahangos fegyvereket fejlesztettek ki. A kísérleteket állatokon folytatták, és a háború után az amerikaiak által kihallgatott japán kutatók tagadták, hogy embereken is végeztek volna kísérleteket. A Death Ray (halál sugár) elnevezésű fegyver bevetésére már nem maradt idő, a kutatási eredményeket tartalmazó feljegyzéseket a megszálló amerikai hadsereg lefoglalta és az Egyesült Államokba szállította.
Az 50-es években a franciák befejezték a saját fejlesztésű hangágyújuk tervezési munkálatait. Akkor a hadrendbe állításukról Párizsban nem esett szó.
Az USA-ban is az 50-es években volt ez a fegyverfajta a katonai vezetők kedvenc témája. Itt először nem a katonai laboratóriumokban, hanem az egyetemeken és orvosi intézményekben végeztek kísérleteket. Mikor 1954-ben az FBI a CIA-vel és több más titkosszolgálattal együtt tájékoztatást kért John Lilly-től, a National Institute of Mental Health akkori igazgatójától a felügyelete alá tartozó intézményben folyó, az emberi agyat rövid időre megbénító alacsony frekvenciájú hanghullámokkal végzett kísérletekről, akkor Lilly megtagadta a katonai vezetők részére a válaszadást.
1958-ban és 1962-ben az amerikai légierő a Csendes-óceánon sikeres próba robbantásokat végzett az új EMP (Electromagnetic Pulse) bombákkal.
1965-ben, a véletlenül (?) szintén Death Ray-re keresztelt, távirányítással is üzembe helyezhető elektro-röntgen sugaras fegyvert fejlesztett ki az amerikai McFarlane Corporation. A találmányt – egyes hírek szerint nem egészen törvényes módon – a NASA átvette és mind a mai napig használja. Ugyan ebben az évben egy titkos nevadai katonai kutatótelepen csimpánzokon próbálták ki a mikrohullámú fegyverek első kezdetleges típusait.
1972-ben a Pentagon éves jelentésében nyilvánosságra hozta, hogy újabb, az eddigieknél is nagyobb erejű mikrohullámú fegyver fejlesztését fejezték be. Az Electronic Flamethrower (elektromos lángszóró) nevű fegyver folyamatosan frissített változatát ma is használja az amerikai hadsereg.
Nyikolaj Hoklov KGB ügynök 1976-ban Nyugatra disszidált, és részletesen beszámolt a CIA-nak a szovjet elmegyógyintézetekben és börtönökben embereken végzett, korlátlan anyagi támogatást élvező „agykontrollációs” kísérletekről. Hoklov a Spectator magazin 1983. február 5-i számában megjelent interjújában a világ közvéleményét is megismertette az emberarcú szocializmus nevében végzett tudományos munkáról.
1988-ban az amerikai hadügyminisztériumot beperelte egy környezetvédő szervezet, és a bíróság ítéletében kötelezte a Pentagont az EMP fegyverek használatának felfüggesztésére.
A Defense News nevű katonai újság 1993 januárjában arról írt, hogy a hadsereg Armament Research, Development and Engineering Center nevű kutatóközpontja a kaliforniai Scientific Applications and Research Associates céggel és a moszkvai Andrejev Intézettel együtt közös kísérleteket végzett ABT (Acoustic Beam Technology) hangágyúk kifejlesztésére. A közös munkálatok gyümölcsöző eredményt hoztak, mert az orosz kormány hivatalos jegyzékben ajánlotta fel az amerikaiaknak a további együttműködést. Georgij Kotov KGB tábornok átadta azokat a jegyzőkönyveket is, amelyeket a Szovjetunióban az 1970-es években a kényszergyógykezelések alkalmából a szovjet elmegyógyintézetekben és a Department of Psycho Correction-ban ( a szellemi betegségekben szenvedők és az annak mondott politikai foglyok részére felállított börtönhálózatot üzemeltető hivatal) egészséges és beteg embereken egyaránt végzett kísérleteinek eredményeit tartalmazták.
A Kádár János vezette Magyar Népköztársaság is kivette részét az ezirányú munkából. A szovjetek jóváhagyása után a magyar kormány képviselője 1978. augusztus 14-én New Yorkban átadta az ENSZ-nek a „Working Paper on Infrasound Weapons” címet viselő, sok új kutatási eredményt felmutató tanulmányt.

