Forrás: NOL

olvasói levelek, 2005. június 11. 00:00

Hankiss Elemér alapos politikusi lélekrajza az autoriter, sérült személyiség vonásait elemezve számos magyarázatot kínál a korrupció megszületésére, igazolására és fennmaradására (Politikusaink sajátos és szomorú esete, május 7.).

Ezek a magyarázatok azonban túlzottan Magyarország-centrikusak, nem nyújthatnak teljes magyarázatot egy világméretű jelenségre. Hankiss figyelmét inkább a tünetekre, külsőségekre fordítja – ezekről ad kimerítő elemzést -, a mélyebb szerkezeti válságot figyelmen kívül hagyja.

Az elmúlt években sorra robbantak ki a döbbenetes vagy kevésbé meglepő „ügyek”, melyekben az elmúlt évtizedek jelentős, nemzetközi megbecsülést élvező politikusai is lebuktak. Ez tehát nem rendszerváltó sajátosság, nem is hungarikum.

A hatalom, a körülmények, a társadalmi közeg felelős a korrupcióért – legalábbis Hankiss Elemér magyarázata szerint -, ami részben (de csak részben) magyarázatként is szolgálhat. De mi is a korrupció? Megvásárolhatóság? Mit ad a korrupt politikus „ügyfelének”? Olyan „szolgáltatásokat”, melyekért hagyományosan nem pénzzel, hanem választói, pártvezetői bizalommal fizetnek meg. Ágy garantálja (garantálná) a rendszer a képviseletet, hiszen a többség képviselete garantálhatja politikusunk számára a pozícióját. Eddig az elmélet. És mindez hogyan működik a hétköznapok gyakorlatában?

A hétköznapi ember – azaz a választó – felőli kötődéseit vizsgálva láthatjuk, hogy a politikus pozíciójának megszerzésében a választók bizalma már csak közvetítő szerephez jut, hiszen a bizalom építése és a többség megszerzése elsősorban a sikeres kommunikációs, kutatási és egyéb marketingtevékenység függvénye. Gondolom, nincs marketingszakember, aki komolyan vitatná a tézist, hogy néhány különleges esettől eltekintve a sikeres marketing legfontosabb előfeltétele a megfelelő költségvetés. A politikus saját vagy pártja pénzéből – bonyolult közvetítő folyamatok segítségével – megvásárolja a szavazók bizalmát, a szavazatokat. Miért is lenne lojális választóihoz? Miért viselkedne másként, mint választói, akik aprópénzért (bolond ígéretekért, ostoba lózungokért, sunyi vádaskodásokért, azaz praktikusan szórólapokért, óriásplakátokért, rádió- és tévéreklámokért) adják oda kincseiket: választójogukat, döntési szabadságukat? A politikai hatalom gyakorlói szemszögéből vizsgálva a politikus (pénzügyi és politikai) támogatottsága, pozíciója, sőt viszonyai és kapcsolatai is folyamatosan politikai alkuk tárgyát képezik. Kampánypénzek, visszaléptetések, jelöltségek, posztok és lemondások, politikai alkuk, megállapodások eredményei. A háttérben ismét a pénz, amiért vizsgálatunk tárgyát – a politikust – adják-veszik a felette állók.

Ebből a szempontból nézve független, vállalkozói szellemre és a közvetlen demokrácia iránti elkötelezettségre vall, hogy politikusunk önmaga menedzseli ezeket a cserefolyamatokat. Nem hagyja, hogy adókon, hozzájárulásokon, befizetéseken, vásárlásokon, érdek-képviseleti szervezeteken, nagyvállalatokon, lobbiszervezeteken, pártokon és parlamenteken keresztül pazarlóan bonyodalmas úton folyjon ez az üzlet.

Hankiss Elemér civil kontrollt javasol (kér számon a választókon). Magam radikálisabb, a probléma lényegét érintő megoldások közül választanék, azonban látni kell, hogy nincs olyan ésszerű, megoldást jelentő javaslat, ami a korrupcióban érdekelt politikai döntéshozók számára elfogadható lenne.

KALMÁR KOPPÁNY

szociológus

A földi pokol

A belvárosi Hotel Mercure Korona árkádjai alá menetrendszerűen jönnek aludni az e világi pokol csapdájában vergődő földönfutók. A haláltáborok ezen válfajában őrtorony, szögesdrót, kápó nincs. A gázkamra fölösleges. A hóhért itt hidegnek, éhezésnek, betegségnek hívják. E láger lakóinak napokig egy színtelen, szagtalan tócsa jelezte: május 13-a hajnalán egy sorstársuknak elfolyt a magzatvize. A mentőben megszületett babát Tibikének hívják. Koraszülött, de ép, egészséges és gyönyörű.

Napjaink sorstalanságának megsemmisítő táboraiban az életnek nevezett létezés ideje a statisztikák szerint maximum hat-nyolc év. Ennél tovább csak véletlenül várat magára a végső megoldás. A helyzetet konzerváló érzéketlenség egyik fő üzemben tartója a pénztelenség és a nincstelenség. A drámai folyamat okozati összefüggésbe hozható a foglalkoztatáspolitika, a lakáspolitika, az egészségügyi ellátás rendszerével, a szociálpolitika pénzügyi forrásainak hiányával s az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény anomáliáival is.

A Népszabadság címoldalán (Döntetlenre állnak a koldusok, május 23.) hírt adtak arról, hogy két vidéki városban milyen eredményt hozott az emberi mivoltukból kiforgatottak koldulását tiltó (modellkísérletként is értelmezhető) helyi rendelet. Hivatalukat az aréna homokjával összetévesztő illetékesek arról nem tudnak számot adni, hogy a szociális ellátás lehetőségéből kimaradt, legalulra szorult társadalmi réteg gyötrelmein hogyan kívánnak enyhíteni. Az igen komplex problémát városképi szemponttá degradáló szabályozás tüneti kezelésnek semmiképp nem mondható, de egy aktív és kollektív eutanáziaként felfogható folyamat részlépésének igen. A közterületekre deportálódott legelesettebb embertársaink nem tudnak és nem is akarnak párbajozni – csak élni szeretnének!

POGÁTS LAJOS

A Belvárosi Épületek és Közös Képviselői Független Egyesületének elnöke

Comments are closed.