Forrás: Demokrata

Visszájára fordult a másfél hete indított újabb liberális rasszista hisztéria, amelyet egy roma fiú utcai megkéselésére akartak felépíteni (Demokrata 2005/20.). Gyurcsány Ferenc kormányfő a parlamentben szólalt fel a „fajgyűlölet által mozgatott bűncselekmény” ellen, míg Tamás Gáspár Miklós közölte: „Egy fiút leszúrtak a fasiszták”. Aztán jöttek a tények. Kiderült, hogy a támadó is roma, s hogy a szúrást két banda közti nézeteltérés előzte meg.

Gyurcsány Ferenc szóvivője kínos magyarázkodásra, Tamás Gáspár (aki az Antall-kormány idején egy Amerikában tartott előadásán azt állította, „Magyarországon hamarosan patakokban folyik majd a vér, az ország kettészakadt és küszöbön a polgárháború”) bocsánatkérésre kényszerült. A rasszista propaganda megbukott. Részben. A cigányok és magyarok közti feszültségek szításából élő, abból tizenöt éve folyamatosan politikai tőkét kovácsoló körök ténykedése mindazonáltal nem eredménytelen. Az erőszak terjed: május elején Salgótarjánban cigányok vertek meg egy férfit; nem sokkal később Hódmezővásárhelyen egy cigány banda pusztán származásuk miatt támadt magyar fiatalokra, egyiküket életveszélyesen megsebesítve; két hete egy katolikus papot vertek meg cigányok, mert nem voltak elégedettek egy elhunyt roma temetésén nyújtott szolgáltatásával; a sebtében összetrombitált, néhány száz fős antirasszista alapvetésű, toleranciára buzdító tüntetésen cigányok ököllel megütöttek egy férfit, csak mert rövid volt a haja. Az erőszakra való buzdítás tehát gyökeret vert. Az ország és a társadalom tragikus gazdasági és morális állapotát valakik szándékosan kiprovokált erőszakkal és félelemmel akarják elfedni.

Múlt hét végén a rendőrség elfogta a Moszkva téren május 8-án történt szurkálás gyanúsítottját. A Mortimer becenevű R. Attilát május 20-án hajnalban vették őrizetbe Törökbálinton. A Budapesti Rendőr-főkapitányság közleménye szerint a 17 éves fiatalember beismerő vallomást tett. Az is kiderült, hogy ő maga is cigány, vagyis egyértelműen bebizonyosodott, hogy nem faji alapú bűncselekmény történt. Érdemes megjegyezni, hogy a Demokrata múlt heti cikke után az SZDSZ holdudvara dühödt kirohanásokat intézett lapunk ellen, amiért azt írtuk: a szamurájkard nem a szélsőjobboldali szubkultúra része, hanem Magyarországon főként egyes cigány bűnözői csoportok bevett kelléke.

Minden egészséges demokráciában külön figyelmet érdemelne, hogy a gyanúsított elfogásakor a magyar sajtó gyakorlatilag teljes egésze klasszikus náci terminológia alapján számolt be az ügyről: míg ugyanis az áldozatot kezdettől következetesen romának nevezték, az elkövető esetében szinte kizárólag a „magát romának valló” megnevezést használták, ami arra utal, hogy kételyekkel kezelik az elkövető származását. Ez pedig egyrészt ellentmond annak a liberális alapvetésnek, hogy „az a cigány (ez tetszés szerint behelyettesíthető), aki annak vallja magát”, azaz az ember származásáról és identitásáról nem mások döntenek. Másrészt az, hogy az áldozat esetében tényként nyilvánítják ki a cigány származást – főképp az előbbiek tükrében -, gyakorlatilag náci logikát tükröz: „hogy ki a cigány, azt mi mondjuk meg.”

A tanúvallomásokból kirajzolódó kép gyökeresen ellentmond a megszúrt cigány fiú által elmondottaknak, amire a liberális körök a magyar közéletet erősen felforgató gyűlöletkampányukat építették. A vallomások szerint ugyanis az összetűzésnek volt előzménye. A sértett társaival együtt becsmérlő megjegyzéseket tett a különös öltözéket viselő csapatra, amiből szóváltás alakult ki, és úgy tudni, a később megszúrt 15 éves Patai József kezdett el elsőként késsel fenyegetőzni. A gyanúsított szerint a fiú és társai provokálták őket, a sértett például ezt vágta oda nekik: „Nyakon szúrlak, te kis mitugrász!”

A hírek szerint a több iskolából eltanácsolt Patainak korábban már volt dolga a rendőrséggel, a Demokrata információi szerint többek között zsarolás és rablás miatt folyt ellene eljárás. Szó szót követett, majd a gyanúsított szamurájkardjával megszúrta a 15 éves fiút. Mint a vallomásokból kiderült, az elkövető és társai szabad idejükben különféle harci hagyományokkal foglalkoztak, ezért volt náluk a szamurájkard és más harci eszközök. A rendőrség tehát pontot tett az ügy végére, innentől az ügyészségé a terep.

Az egész történet azonban túlnőtt önmagán, a szurkáló és a sértett mellékszereplővé váltak. A főszerepet a liberális média vette át, amely tizenöt éve mást sem tesz, mint aljas következetességgel uszít a nemzeti öntudat minden megnyilvánulása ellen. A Moszkva téri ügyben is azonnal megfújták a fanfárokat, és támadásba lendültek a Tamás Gáspár Miklósok és a hasonszőrű uszítók, akik kész tényként kezelték, hogy magyarok – vagyis nácik – támadtak a cigány fiúra, annak származása miatt. A Soros-pénzen kitartott Élet és Irodalom főszerkesztője, Kovács Zoltán egy egész vezércikkben igyekezett gőzerővel bebizonyítani, hogy a támadók nyilvánvalóan jobboldaliak voltak, merthogy ő jobboldali rendezvényeken (Kovács nyilván sokat jár ilyen helyekre – a szerk.) szokott ilyen egyenruhákat látni. Egy csöppet sem zavarta, hogy szó sem volt semmiféle egyenruháról.

Kovács ezt írta: „Az elkövető huszonöt év körüli férfi, aki fekete bőrdzsekit, fekete nadrágot és bakancsot viselt, áll a BRFK hétfő délután kiadott közleményében. A társasághoz tartozott még egy férfi, aki sötétzöld rohamsisakot, katonai zubbonyt – feltehetően régi magyar gyakorlóruha felsője – és fémbetétes bakancsot viselt. A férfinál egy zöld oldalzsebes táska volt, és a társaságban volt egy húsz év körüli, sötét, vállig érő hajú nő is, aki fekete vászonkabátot, kék farmernadrágot és tornacipőt viselt. Hatan voltak, a társaság tagjainál két darab – egy fából készült, lakkozott, kerek és egy címerpajzs alakú natúr fa – pajzs, két darab kard, valamint egy rohamkés volt. Így néztek ki. A rendőrség csak áll és néz. Elmondjam, hol szoktam látni ehhez hasonló kompániát? Az összes jobboldali rendezvényen. Ha a budai Vár elesett, akkor, ha a budai Várat visszafoglalták, akkor. Ha – mint látjuk – a budai Várral semmi sem történt, akkor akkor. Ha három nemezsapkás meg öt Lehel-kürtös lezárja a hidat, akkor ott is, ha újraszámolnak, ott is. Falkában járnak, és ha sokan vannak, de legalábbis ötszörös túlerőben, akkor döfnek. Ha megszólalnak, akkor kifejtik, hogy ők a magyar néplélek letéteményesei, a nyugati világ pajzsai, a magyarság büszkeségei – a Magyar Demokrata tele van róluk szóló cikkekkel -, de általában nem szólalnak meg, mert miután döfnek, elszelelnek. Tetteiket nyilván nem vállalják, meghúzzák magukat. A nemzeti oldal ezekre büszke.”

Politikai provokátorok

Szokásos vehemenciájával megszólalt Gyurcsány Ferenc is az ügyben, aki ezúttal is jobban tette volna, ha hallgat. A kormányfő az Országgyűlésben így kommentálta a történteket:

– Sokaknak erős meggyőződése, hogy a bűncselekmény mögött ott van a hétköznapi előítéletekből táplálkozó és az arra épülő raszszizmus, ott van a fasiszta eszmék újjáéledésének a lehetősége. (…) Nem lehet nem észrevenni azt, hogy ha egy roma fiút ér támadás, és ennek során bakancsos, fekete katonaruhát viselő fiúk és lányok játszanak szerepet, akkor bizony fajgyűlölet által mozgatott bűncselekményről van szó, és nincs ok védeni ezt.

E kijelentés a tények tükrében nem egyéb, mint – Gyurcsánnyal szólva – hétköznapi előítéletekből táplálkozó és arra épülő rasszizmus. Ugyan mi másnak értékelhetnénk azt, hogy ha egy cigányt támadás ér, a baloldal azonnal, a tényeket maximálisan figyelmen kívül hagyva magyarokat és rasszista motivációt sejt a háttérben? Le kell szögezzük, hogy Gyurcsány Ferenc e kijelentése mélységesen rasszista.

Batiz András kormányszóvivő később úgy igyekezett magyarázni főnöke szavait, hogy egy ilyen támadás esetén sokaknak azonnal a rasszizmus jut eszébe, és ez önmagában figyelmeztető jel. Ezzel egyetérthetünk, annyi kiegészítéssel, hogy mindez arra figyelmeztet, ideje megállítani a módszeres uszítást, a magyarság folyamatos rágalmazását.

Sajnálatos módon Pokorni Zoltán, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség alelnöke is engedett a baloldal agresszív tematizálásának, s maga is megelőlegezte a faji alapú bűncselekmény feltételezését a miniszterelnöknek adott válaszában:

„…Amit ön itt csinált, az visszaélés egy fiatalember vérével, akit meg akartak gyilkolni, visszaélés a magyar cigányok kiszolgáltatott helyzetével… El kell ítélni ezen a helyen is, de kérem, szóljon a saját belügyminiszter asszonyának, a saját rendőrségének, hogy akkor ne takargassa ennek a gyilkossági kísérletnek nyilvánvaló rasszista oldalát.”

A „nyilvánvaló rasszista oldal” pár nap alatt páratlan karriert futott be. A Moszkva téren megszúrt Patai József kreatív vallomásai önmagukért beszéltek. Előbb még fekete ruhás, hosszú hajú támadóról beszélt, de később, ahogy megérezte az idők szelét, már bomberdzsekit, bőrfejűeket és fehér cipőfűzőt vizionált. Ám jött a kijózanító valóság: a szamurájkardos fiatalember is cigány.

A szélsőséges Horváth Aladár által vezetett Roma Polgárjogi Alapítvány tüntetést szervezett a Moszkva térre, amelyen felszólalt a jobboldali lapok és az azokat árusító újságosstandok ellen korábban tettleges erőszakra uszító Tamás Gáspár Miklós is. Beszédét így kezdte: „Egy fiút leszúrtak a fasiszták. Ezért mi most kijöttünk az utcára.” Hozzátette, hogy „fajüldöző országban nem kívánunk élni.” Ezzel Tamás egyértelműen faji alapú bűncselekménynek minősítette a szurkálást, s ezt a vélt motivációt kivetítette az egész országra. Az igazság kiderülése után ugyan elnézést kért tévedéséért, de nem követte meg Magyarország polgárait, kijelentését pedig megerősítette.

Horváth Aladár a tények ellenére is úgy vélte, nem volt korai és nem volt elhamarkodott a tüntetés megszervezése. A militáns cigány vezető az arcátlanság csúcsát produkálta, amikor az Index című internetes lapnak nyilatkozva azt mondta, a tettes cigány származása nem cáfolja, hogy rasszista alapon szúrt, hiszen „elképzelhető, hogy származása ellenére valaki még inkább meg akar felelni a mélymagyar elvárásoknak.”

Az eredmény: erőszak

A felkorbácsolt indulatokat jól jellemzi, hogy a toleranciatüntetésen atrocitásra került sor. A résztvevők ugyanis rátámadtak egy magyar fiatalemberre, Polgár Tamásra, internetes körökben ismert nevén Tomcatre. Tomcat blogger, azaz köznaplót ír saját internetes oldalán (www.tomcatpolo.hu), amelyben rendszeresen kifejti véleményét a világ dolgairól. Nem mondhatni róla, hogy politikailag elfogult lenne: gyakran felbukkan különböző rendezvényeken, ahol provokatív módon igyekszik felhívni a figyelmet az általa visszásnak tartott dolgokra. A Magyar Jövő Csoport egyik tüntetésén például egy műpéniszt akart átadni Bácsfi Diánának.

A Moszkva téren „Cigányokat bántani tilos!” feliratú transzparenssel jelent meg a rendezvényen. Nem sokkal később a résztvevők belekötöttek és megütötték. A továbbiakban az ő beszámolóját idézzük:

„…egy szakadt cigány sodródott a képbe, meg mögötte egy kisebb falka, és odakiabált nekem: – Mit akarsz te itt, mindjárt megkéselünk! – Hozzám beszélsz? – kérdeztem mosolyogva, mert nem szoktam hozzá, hogy egy demokratikus országban csak úgy megkéselgessenek. – Te rohatt szkííínheed! – üvöltötte a cigány és ököllel nekem esett. Az első ütése félrement, mivel csak hadonászott, mint a hülye. Hátraléptem, a második sem talált, de hátulról nekiütköztem valakinek, és a harmadik betalált a szemem fölött. Nem volt valami nagy ütés, de arra elég volt, hogy elunjam a mókát. A következő lépésben fogtam a cigányt, aki a jelek szerint roppant keveset tudott a küzdősportokról, és úgy pofán térdeltem, hogy összeesett. Mindez látható egyébként a TV2 által készített felvételen is, ők ugyanis magasba tartott kamerával rögzítették az egészet, azt is, ahogy a cigány ok nélkül rám támad. A havert elfeküdni látva a többi harminc tetves mindjárt szétrebbent, jájáj, ez visszaüt, ám hirtelen ott termett vagy negyven ember, azok nem cigányok, és ordítozva megálljt parancsoltak a bunyónak, magyarázva a cigányoknak, hogy ez provokáció, és ne csinálják, mert pont ez a célja! Hirtelen körülvettek a rikácsoló nyanyák, óbégattak, mint akiket ezért fizetnek, én meg álltam magamban, és vártam, hogy odaérjenek a rendőrök, akik egyébként nemigen kapkodták a lábukat. Aztán megérkeztek, közrefogtak és kivezettek a tömegből. Útközben egy cigány még nekiállt ordibálni nekem, mint azt a TV2 híradója mutatta is, én pedig elmondtam a kameráknak, hogy íme, láthatták, ki a rasszista, ki támad rá a másikra késsel a rövid haja miatt. Hogy leütöttek volna, az enyhe túlzás, igaz, hogy lett egy pukli a szemöldökömön, de mostanra már nem is látszik. Ellenben a pofán rúgott cigányt ketten támogatták a mentőautóhoz.”

A média többsége viszonylag tisztességesen számolt be a történtekről, az RTL Klub azonban nem tájékoztatta nézőit az előzményekről, csak a dulakodást mutatták be. A Népszabadság pedig ezt írta: „A tüntetést egy kisebb incidens zavarta csak meg. A cigányokat bántani tilosŤ feliratú táblával a tömegbe keveredett a Tomcat néven elhíresült szélsőjobboldali provokatőr, aki pár hónapja azzal okozott botrányt, hogy az internetre kirakott egy „cigányölő” játékot. Szemtanúk elmondása szerint a kopasz, és a bőrfejűek ruházatát viselő férfi egy idő után náci karlendítést mutatott be. A körülötte állók közül valakit annyira sértett a férfi viselkedése, hogy leütötte. A kisebb dulakodásnak a rendőrség vetett véget, akik eltávolították a férfit a helyszínről a nagyszámú tévés stáb és néhány felháborodott roma fiatal kíséretében. Egyedül vagyok, és békésen tüntetekŤ – mondta a rendőröknek a férfi, aki korábban melegek felvonulását is megzavarta egy magányos és provokáló akcióval.”

Tomcat a Népszabadság beszámolójával kapcsolatban közzétette a lap szerkesztőségének írt levelét. Ebből idézünk:

„Tisztelt Sós B. Péter úr! Örömmel látom, hogy lapjuk még mindig nem foglalkozik a tényekkel, amikor tudósítást írnak. Jó látni az állandóságot ebben a folyton változó világban. No de sajnos ki kell ábrándítsam: nem mindenki szereti, ha hazudnak róla. Önök pedig éppen ezt tették, amikor a vasárnapi cigánytüntetésről írtak. (…) Nem vagyok szélsőjobboldali, és kikérem magamnak ezt a jelzőt. Úgy látszik, az Önök figyelmét elkerülte, hogy bizony neonáci tüntetéseken is követtem már el provokációt, mégpedig nem kevésbé pofátlan módon. A Vér és Becsület február 12-i, Hősök terei megemlékezésére bohócruhában érkeztem. Erről jó pár fényképpel is szolgálhatok, ha nem hiszi. Én voltam az is, aki egy karvastag műpénisszel próbáltam megajándékozni Bácsfi Diánát, melyről az Indexen találhat fényképes riportot. Ezek után maga is eldöntheti, mennyire vagyok szélsőjobboldaliŤ, pláne bőrfejűŤ. A cigányölő programotŤ, amenynyiben az Oláh Action című marhaságot érti ez alatt, nem én tettem ki az internetre. Míg az előbbi pontban írottakat úgy hívják, rosszindulatú csúsztatás, ezt már úgy nevezik, hitelrontás. Ezért a mondatért joggal indíthatnék Önök ellen sajtópert, hiszen Önök egy bűncselekménnyel (etnikai közösség elleni izgatás) hoznak itt engem összefüggésbe, amit nem követtem el. Végezetül pedig szeretném látni, miféle melegfelvonulást zavartam én meg. Tudomásom szerint soha nem tettem ilyet. Rendszeres szokásom ugyan általam visszásnak tartott politikai célokért folytatott tüntetéseken magányos tiltakozó akciókat indítani, de ezek sohasem irányulnak a rendezvény megzavarására, csupán figyelemfelkeltésre, kifigurázásra, elgondolkodtatásra. A vasárnapi cigánytüntetésen humorérzék helyett durva erőszakkal fogadtak, sőt, csoportos gyilkossági kísérlettel, ugyanis a cigányok egy csoportja a helyszínen meg akart késelni. A TV2 által készített híradófelvételeken jól látható, hogy a cigányok minden előzetes ok nélkül ököllel esnek nekem, pusztán rövid hajam és ruházatom miatt. Igaz, leütniŤ nem sikerült nekik, hála küzdősportos múltamnak, csak egy kisebb ökölcsapást kaptam a szemem fölé, míg egy támadó a készenlétben álló mentőautónál kötött ki. De ez már mellékes. Kérem fenti levelemet helyreigazításképpen szóról szóra, a mellékelt fényképpel egyetemben haladéktalanul leközölni a Népszabadság hasábjain, a sajtótörvénynek megfelelően ugyanabban a rovatban, ahol a vasárnapi számban a tüntetésről szóló riport volt olvasható. Ellenkező esetben a fent írt okok miatt kénytelen leszek sajtópert indítani, tízmillió forintos kártérítési összeggel. Erre az e-mailre pedig szintén haladéktalan választ várok. Üdvözlettel,

Polgár Tamás, Tomcat”

Zombi-demokraták

A XXI. században már kétségtelenül szokatlan kardos bűncselekmény félelmetes vihart kavart, és soha nem látott pontossággal leplezte le azt az uszító gépezetet, amelyik tökéletes fegyelmezettséggel lendült be a pontosan azonosított ellenség elpusztításának céljával. Az azonnal hevesen militáns hangot megütő Élet és Irodalom hetilap május 20-i számában Kertesi Gábor így zárja cikkét:

„Amikor ezek a sorok megjelennek, a János kórházban életveszélyes sérülésekkel fekszik egy 15 éves roma származású gyerek, akit Budapest belterületének egy forgalmas csomópontján, egy Moszkva téri buszvégállomásnál, fényes nappal egy fasiszta csürhe megtámadott és életveszélyesen megsebesített.”

Ugyanebben a számban György Péter már azt is közli, kiket tekint a „fasiszta csürhe” felbujtóinak:

„Úgy gondolom, hogy ami a Moszkva téren történt, az az 1989 utáni történetünk fordulópontja: eddig a magyar szélsőjobboldal csakŤ írt, s most itt van a rémületes eredménye annak, amit a Demokrata és a MIÉP művelt: nem pusztán a rasszizmus tudomásulvétele, hanem támogatása. Ez a lap és ez a párt hosszú éveken át mindent elkövetett azért, hogy a magyar neonácik magabiztosak legyenek.”

György Péter és a hozzá hasonlók elvakult vádaskodásai sajnos beleférnek a szólásszabadságba, ezt el kell viselnie a közvéleménynek. Azonban állításukkal ellentétben a „rémületes eredmény” – mint mindjárt látni fogjuk – nem a cigány kisebbséget, hanem valaki mást ért. S ebben az az igazán hátborzongató, hogy a forgatókönyv túlontúl ismerős. Péntekre virradóra ugyanis, nagy valószínűséggel a szélsőségesen uszító, magukat liberálisnak nevező közszereplők vádjain felbátorodva, valakik a Magyar Demokrata szerkesztősége előtti járdára, illetve néhány velünk kapcsolatban álló könyvesbolt elé az alábbi feliratot festették: „Szégyelld magad, már megint nácinál vásároltál.”

A mondatot ismeri a történelem, a „30-as évek nemzetiszocialista Németországából. Eredetileg így hangzott: „Szégyelld magad, már megint zsidónál vásároltál.” És pontosan úgy folytatódott, ahogy például Tamás Gáspár Miklós is javasolta, amikor többek között ezt mondta: „…tizenöt éve folyamatosan kellett volna zörgetnünk a rácsokat, betörnünk az ablakokat…” Tamás Gáspár Miklós történelmi előképének, Goebbelsnek hasonló szellemű buzdító szavait 1938. november 10-re virradóra megfogadták, s az addigra alaposan összefirkált, megjelölt boltok kirakatait, úgy, ahogy Tamás kéri most, betörték. Ez volt a Kristályéjszaka. Mikor lesz a következő? Kivel kezdik ezek az őrjöngő zombi-demokraták? És mi lesz utána? Ki győz le kit?

Ágoston Balázs