Forrás: HVG

„Gyönyörű hátulgombolós korszakom volt, bandáztunk, lógtunk az utcán. Annyi kalandunk volt, hogy lepipáltuk az ifjúsági regényeket” – tudatja, merről érkezett a liberális politikába az ősei között „minden bácskai népcsoportot” ott tudó, 30 éves újhullámos pártember.

Akinek a politizálás afféle kamaszkori lázadás volt, mivel „géplakatos apám és könyvelő, belső ellenőr anyám nem hittek a rendszer megváltoztathatóságában”. A politikai tájékozódás az ő mozgósításukkal kezdődik: „rábírtam a szüleimet, hogy a szabaddemokratákra szavazzanak” – annak ellenére is, hogy gimnáziumi, majd egyetemista újságíróként több interjút készített magával Orbán Viktorral. Igaz, Bauer Tamással is. Nyilván ennek tudható be, hogy „ha lett volna politikusképző egyetem, oda mentem volna”, ehelyett marad a jog Szegeden, majd Pécsett. Utóbbi helyen még politikai talk-show-val is előrukkol, ám amikor 1998-ban végez Pécsett, még csak a politika mellé, az Országos Rádió és Televízió Testület médiajogászának érkezik Pestre, és csak 1999-től lesz a szabaddemokrata Wekler Ferenc parlamenti alelnök titkárságvezetője. 2000-ben még szorosabb kapcsolatra lép az SZDSZ-szel. Hamarosan az „apparátus” egyik igazgatója, a Liberális Fiatalok Társaságának alelnöke, illetve az Új Generáció szóvivője. 2002-től a párt előbb Érd alpolgármesterének állítja, sőt országos ügyvivővé is teszi, és az Új Generáció elnökévé is megválasztják. Belülről is töltekezik: politológusi okleveléhez „már csak az államvizsga hiányzik”, miközben már begyűjtött egy európai szakjogász másoddiplomát.

„Álmomban popsztár vagyok. Imádok énekelni, tanulok gitározni.” Közben egy érdi fitneszklubba jár gyúrni és futni, de gyűjti a könyveket és a könnyűzenei cd-ket is. Az újdonsült házas elnök-ügyvivő Érden kezdte meg nemrég a páros életet. Ebben egyik fő műsorszáma minden bizonnyal a bajaihalászlé-készítés. „Kétharmad ponty kell bele, a többi kárász, és mindenképpen törpeharcsa, mert az a legfinomabb. És piszok erősre csinálom.”

– Akármi lett volna az államelnök-választás kimenetele, pártja – még sok, politikához értő véleménye szerint is – lenullázta magát. Milyen érzés?

– Kérdem én, miért lett volna jó, ha elveinkkel ellentétben gesztust teszünk? Mások szemében meg biztos azzal nullázódtunk volna le, hogy úgymond megalkuvók vagyunk…

– A kérdés, hogy most merre tovább? Csurka István Magyar Fóruma adott egy ötletet: megpendítette, hogy már létezik is SZDSZ-Fidesz-paktum…

– Olvastam, és egyből ment a kukába.

– Legyen egy kicsit liberálisabb! Különösen, hogy mintha egy korábbi interjúban beszélt is volna arról, adott esetben el tudná képzelni a Fidesszel való együttműködést…

– És nem is csak az én álláspontomról van szó, sokan mondják, miért ne működhetnénk együtt egy Orbán és Kövér nélküli Fidesszel? Persze tudom, hogy sokak szemében az egész talán csupán hagymázas álom. De ha mégis bekövetkezne, az ország csak nyerne, mert javulna a politikai kultúra, csökkenne a törésvonalak mélysége.

– Látjuk, szereti a zűrös dolgokat. Már a Kádár-érában, kamaszként is azzal lázadt, hogy állandóan kárhoztatta szülei konfliktuskerülő, apolitikus attitűdjét…

– Ma meg már inkább bocsánatot kérek tőlük, mert megértettem, miért volt erős bennük a félelem – főként az én jövőm miatt is. Viszont az is tény, hogy legalább felerészben ezek az élmények sodortak a liberális politikába.

– Azért sosem korholták, hogy miért éppen ebbe a pártba keveredett? Például amikor olyasmit hallanak a rádiók híradásában, hogy Szili Katalin – még államfőjelöltként – egy külföldi főrabbit fogadott, úgymond ezzel kívánva gesztust tenni az SZDSZ felé?

– Nemrég azt kérdezte valaki tőlem „kedvesen”, hogy én, a vidéki katolikus, első generációs értelmiségi hogy kerülök a szabaddemokratákhoz. A válasz: talán éppen ezért. Pesten találkoztam először a hétköznapok antiszemita, homofób, nettó rasszista légkörével.

– Csak nem azt mondja, hogy lezsidózták?

– Nyilván ha plakátot ragasztok kint az utcán, vagy egy szélsőjobboldali családhoz csöngetek be kopogtatócéduláért, a fejemhez vágják. Az őspatkányi kórral szembeni harchoz hozzáedződtem, bár még ilyen esetben is képes vagyok kulturáltan, jó modorral hiábavaló párbeszédet folytatni. Az érdi képviselő-testületben még a MIÉP-es taggal is jó viszonyt ápolok. Mert a liberalizmusban a nyitottságot tartom a legszimpatikusabbnak.

– Ehhez képest állítólag nem volt hajlandó egy vitaasztalhoz ülni az SZDSZ-t a kamasz fiúkra nézve veszélyes szakállas urak köreként aposztrofáló Semjén Zsolt képviselővel…

– A történet bonyolultabb. Eredetileg ugyanis nem vele kellett volna vitáznom, de az utolsó pillanatban változtattak. Bár sommás, homofób kijelentéseiért azóta sem kért bocsánatot, ha erőt vennék magamon, ma már szóba tudnék állni vele is. Miközben tudom, hogy továbbra sem lennénk képesek meggyőzni egymást.

A portré második része

– Aktuálisabb gondja lehet, hogy a parlamenti exalelnök és pártügyvivő Wekler Ferenc mellett tanult bele a politikába. Morálisan vitatott birtokügyei okán Wekler mára némileg kegyvesztett lett. Ön kitart mellette?

– Igyekszem kitartani. Ez nálam emberi kérdés. Én tőle tanultam, hogyan kell maximális erőbedobással dolgozni. Ez olyan érték, ami miatt nem szabadna teljesen kiírni őt az SZDSZ történetéből.

– Látjuk, imádja azért a kamikazeakciókat is. Például amikor a 2002-es parlamenti választásokon képes volt lemondani a szoci Jánosi György javára.

– Ez volt a kormányváltás ára. Később közös listán nyertük meg az önkormányzati választásokat Érden, s ebben az is benne volt, hogy az SZDSZ adja az alpolgármestert. Ezt pedig örömmel vállaltam.

– És amikor tavaly pártjában a Brüsszelbe távozó Szent-Iványi István helyére a parlamentbe javasolták, s ön sportszerűen azt kérte, állítsanak ellenjelöltet, aztán Jüttner Csaba jól leverte? Az se volt nagy dráma?

– Kezdeti csalódottságomat legyűrtem azzal, hogy reméltem, lépésemet díjazni fogják a küldöttek a márciusi tisztújításon. Ez be is jött. Ismét ügyvivő lettem.

– Szóval észnél kell lenni. Ami állandó odafigyelést, koncentrációt igényel. Hogyan reagál erre ifjú neje? Jut idő egymásra? Vagy már meg is volt az első összezördülés?

– Három hete voltunk nászúton, és bizony a telefont ott sem tudtam kikapcsolni. Volt is belőle vita. De mert közéleti családból jött – Vásárhelyi Miklós unokája -, s tanárként dolgozik, megértő is. Ha feszül a húr, mindig besegítek neki a dolgozatjavításba.

– Forróbb krumpli a közelebbi jövő. Sokan mondják, az államfő-jelölési hercehurca okán jogos lehet a kérdés: hajlandó lenne egy parlamenten kívüli pártocskában is folytatni?

– Ezzel nem számolok. És nem csak azért, mert születésemtől fogva optimista vagyok. De más esetben sem hagynám cserben az SZDSZ-t…

LINDNER ANDRÁS – HORVÁTH ZOLTÁN

Comments are closed.