Forrás: NOL

Dr. Del Medico Imre, 2005. június 9. 00:00

Furcsállom, hogy olyan kitűnő, a történelmet jól ismerő személyiségek, mint akik a Nemzeti Körnek a második világháború befejezése alkalmából kibocsátott nyilatkozatát aláírták, így fogalmaznak: „amíg a náci Németország csapatai nem szállták meg hazánkat, 1944. március 19-ig, zsidó honfitársaink élete és szabadsága nálunk biztosítva volt”. (A Nemzeti Kör a háború végéről, május 26.)

Kétségtelen, hogy a náci megszállásig az országban tartózkodó zsidó és zsidónak minősülő polgári személyek életét veszély nem fenyegette. Vagyonukra, megélhetésükre, sok esetben munkavállalásukra, a fiataloknak magasabb szinten történő továbbtanulására ez már nem áll. Hiszen nemcsak a három zsidótörvény, hanem számos miniszteri és helyhatósági rendelet korlátozta az érintettek jogait. Életük pedig csak akkor volt biztonságban, ha nem vitték őket munkaszolgálatosként Ukrajnába. Ismeretes, hogy az odavitt munkaszolgálatosok nagyobb része a felsőbbség által szorgalmazott utasításoknak megfelelő bánásmód miatt életét vesztette. Továbbá már a Szovjetunió elleni háború legelején húszezer tisztázatlan állampolgárságú zsidót a németek által megszállt kelet-galíciai területre toloncoltak a magyar hatóságok. Sorsuk előrelátható volt, mégis megtették. 1942 januárjában hajtotta végre a honvédség és a csendőrség azt az úgynevezett tisztogatási akciót, aminek Újvidéken számos zsidó, szerb és magyar áldozata volt.

A magyar jobboldal olyan emblematikus személyiségeihez, mint a nyilatkozat aláírói, nem méltó a szerecsenmosdatás.