Emlékmű az áldozatoknak – negyed évszázadnyi ingyenmunkával
Tibori Szabó Zoltán, 2005. június 6. 12:32
Randolph L. Braham érdemes professzornak, a New York-i City University keretén belül működő Rosenthal Holokausztkutató Intézet igazgatójának irányításával már több éve folyik a munka a magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiáján. A Magyarországon jól ismert tudós vezette 23 tagú kutatócsoport feltérképezte az 1941-es Magyarország valamennyi, a holokausztban jórészt elpusztított zsidó közösségét.
Braham professzor szerint a megjelenés előtt álló enciklopédia referenciaként szolgál majd túlélőknek, kutatóknak és érdeklődőknek, s ugyanakkor emléket állít a kiirtott magyarországi zsidóságnak. Minden egyes település elpusztult zsidó közösségének sorsával külön szócikk foglalkozik a többkötetes munkában, amelyet előbb magyarul, majd angol nyelven is szeretnék megjelentetni. A „földrajzi’ meghatározás arra vonatkozik, hogy az 1941-1944 közötti időszakban Magyarországot alkotó 41 vármegye minden egyes olyan települése bekerült az enciklopédiába, amelyen akár csak egyetlen zsidó élt. Tehát nem csupán a trianoni országrész közösségeinek történelméről szól majd a munka, hanem az 1938 és 1941 között Csehszlovákiától, Romániától és Jugoszláviától visszaszerzett területeken élők vészkorszakbeli sorsáról is.
– Céljait és a lefedett területet illetően ez az enciklopédia egyedülálló vállalkozás. Más többkötetes holokauszt enciklopédiákhoz képest – a Yad Vashem által kiadott munkát beleértve, amely csupán a nácik által uralt Európa fontosabb gettóival foglalkozik – ez a munka valamennyi zsidók által is lakott településre kiterjed, attól függetlenül, hogy azokban mekkora zsidó közösség élt – hangsúlyozta a professzor.
A történelmi áttekintőt követően tehát ábécé-sorrendben kerülnek bemutatásra az egykori magyarországi vármegyék. Az egyes vármegyéket tartalmazó fejezetekben pedig rövid, az egész vármegyére vonatkozó történeti részt követően, szintén ábécé-sorrendben következnek majd a szóban forgó vármegyét alkotó települések zsidó közösségeinek sorsát bemutató szócikkek.
– A szócikkekből meg lehet majd tudni a település zsidóságának történetét, amely természetesen a holokauszt időszakában történtekre fókuszol. Az eligazodás megkönnyítését átfogó helységnév- és személynév-indexek, továbbá egységesített forrásjegyzék szolgálja – mondta.
Minden egyes fejezetet a könnyebb eligazodást szolgáló illusztrációk és térképek egészítenek ki. A történelmi leírások terjedelme viszont több tényezőtől is függ. Elsősorban az érintett közösség méreteitől, de ugyanakkor a levéltári és nyomtatott források elérhetőségétől, illetve a 45-150 kézirat-oldal terjedelem között mozgó fejezetet összefoglaló szerzők alaposságától is. A szerzők ismert magyarországi, izraeli, egyesült államokbeli és romániai holokauszt kutatók.
A professzor állítása szerint az enciklopédia magyar változatának kézirata 85-90 százalékos arányban készen áll, a magyar kiadás finanszírozását sikerült megoldani, és amint a magyar változat megjelenik, megkezdődhet az angolra történő fordítás munkája.
Az ember azt hinné, ekkora munka mögött hatalmas anyagi erő és emberi apparátus áll. Braham professzor információi azonban másról tanúskodnak. Az 1979-ben létrehozott Rosenthal-intézet valóban közismert központja a holokausztkutatásnak, tevékenysége kiegészíti a New-York-i egyetem Zsidó Tanulmányok Központjának munkáját, s évente angol, magyar és román nyelven megjelent kiadványai fontos forrásként szolgálnak mind a túlélők, mind pedig kormányzati és nemkormányzati szervezetek, illetve a holokausztot tanulmányozó diákok számára.
Az intézet ennek ellenére rendkívül szoros költségvetésből gazdálkodik, amelyet kizárólag néhány, többnyire magyar zsidó származású magánszemély biztosít. Személyzettel kapcsolatos kiadásai az intézetnek nincsenek, igazgatója ugyanis 1979 óta ingyen végzi munkáját, s még titkárnőt sem foglalkoztat. A kiadványaikért befolyó összegek a Braham professzor által alapított ösztöndíj-alapba kerülnek, amelyből a zsidó történelemmel és a holokauszttal kapcsolatos disszertációkon dolgozó diákok részesülnek. Másik kutatási program finanszírozását az intézet J. & O. Winter Alapja szolgálja, amelyet 1990-ben Várszegi Gábor hozott létre. A budapesti Fotex elnöke adományainak köszönhetően évente több fiatal holokausztkutató – a szakterület következő generációja – részesül 750 és 1200 dollár közötti ösztöndíjban, s szintén Várszegi bőkezű segítsége teszi lehetővé az intézet által elkészített munkák kiadását, széleskörű ismertetését.
Randolph L. Braham szerényen sorolja fel az eredményeket. Ám annak, aki a professzort ismeri, nem meglepetés, hogy létezik olyan ember, aki negyed évszázada ingyen dolgozik az igazságért. Kolozsvár, 2005. június