Forrás: TűsarokA Madredeus ad koncertet június 3-án és 4-én 20.00-tól a Művészetek Palotájában az „Um Amor Infinito” Tour keretében. A zenekar énekese a kortárs portugál fado istennő: Teresa Salgueiro, akinek a hangjában ott van a napsütötte tengerpart melankóliája és a kikötők kocsmanépének összes szevedélye.
Mint arra Wim Wenders is rádöbbent a Lisszaboni történet című filmjében: Portugália lelkének megismeréséhez a fado a legpontosabb bedekker. Más országban nem hallani ilyet, noha kiterjedt „rokonságába” a zöld-foki morna, az argentin tangó és a görög rembetika egyaránt belefér. Mindazok a mélyen személyes műfajok tehát, amelyekre a színes bőrű és az európai lakosság asszimilációja, a kikötők túlfűtött hangulata és „a tenger melankóliája” rásütötte a bélyegét. A fado elsődleges, szótári jelentése: sors.
A fado a XIX. század közepén terjedt el kávéházi muzsikaként; gyökerei a portugál balladaköltészet (modhina) és egyes afrikai táncok (lundum, fofa) hagyományában kereshetők. Más-más stílusban játszották a különböző városokban: Lisszabonban nyersebben, Coimbra egyetemi városában kissé emelkedettebben. Egyrészt harmonika, hegedű és portugál gitár kellett hozzá, másfelől meg egy női énekhang, érzelmi telítettséggel, sok-sok szenvedéllyel. A XIX. század közepén Maria Severa volt a fado istennője, a XX.század közepén Amália Rodrigues, ma pedig (a Madredeus-tag) Teresa Salgueiro – de azért tegyük hozzá gyorsan: a Madredeus korántsem egy kimondott fado-, sokkal inkább egy kortárs, fado-ihlette zenekar.
A Madredeus története
A Madredeust alapító Pedro Ayres Magalhaes (klasszikus gitár) és Rodrigo Leao (billentyűs hangszerek) népszerű portugál rockzenekarokban játszottak, amíg a népzenei hullám hatására 1986-ban kedvük nem támadt a régi és a folkzenéhez. A csellista Francisco Ribeiro, a harmonikás Gabriel Gomes és az akkor tizenöt éves Teresa Salgueiro társaságában egy templomban vették fel első lemezüket (Os Dias Da Madredeus), de akkor még nem tudták biztosan, hogy együtt is maradnak a megjelenése után. A munkamódszerük is a rockzenében szerzett tapasztalataikra épült: ahogy a próbákon közösen improvizáltak, úgy alakultak ki a dalaik.
A Madredeus mai elektro-akusztikus felállása azt követően alakult ki, hogy zeneszerzőivé és szereplőivé váltak Wim Wenders Lisszaboni történetének.
A cselló és a harmonika helyére egy másik klasszikus gitár és bőgő került, majd miután a szintetizátoros Carlos Maria Trindade beszállt, a munkamódszerük is megváltozott: azóta lekottázott, kész szerzeményekből állnak össze az albumaik. (Pedro Ayres Magalhaes és Carlos Maria Trindade is szöveggel együtt írja a dalait.)
Az elmúlt tizenöt évben több mint nyolcszáz koncertet adtak, az európai országokon túl az Egyesült Államokban, Kanadában, Mexikóban, Brazíliában, Argentínában, Japánban, Izraelben, a Zöld-foki Köztársaságban. Dolgoztak szimfonikus zenekarral (Euforia) és DJ-kkel (Electrónico), de a lényeg: a Madredeus-dalok angyali szomorúsága és Teresa éterikus éneke a kezdetektől fogva változatlan maradt.
„Um Amor Infinito” Tour
A Madredeus a múlt évben összeállított egy olyan koncertprogramot, amely tisztán a zenekar mai zenei arcát tükrözi. Dalai két albumon szerepelnek: a tavalyi Um Amor Infinito és az idei Faluas Do Tejo címűn. Az utóbbinak egyben az is sajátossága, hogy kimondottan Lisszabonhoz kötődik. Nagyobb arányban az Um Amor Infinito album képezi a koncert műsorát, ez az oka annak, hogy a turné címe ugyanaz, mint a tavalyi albumé.
A Madredeus tagjai
Teresa Salgueiro – ének
Pedro Ayres Magalhaes – klasszikus gitár
José Peixoto – klasszikus gitár
Fernando Júdice – bőgő
Carlos Maria Trindade – szintetizátor
Diszkográfia
Os Dias Da Madredeus (1987), Existir (1990), Lisboa (1992), O Espirito Da Paz (1994), Ainda (1995), O Paraíso (1997), O Porto (1998), Antologia (2000), Movimento (2001), Electrónico (2002), Euforia (2002), Um Amor Infinito (2004), Faluas Do Tejo (2005)
